Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

Méltóságos Főispán Űr! 71.311/96. A kir. tanfelügyelőségek részéről teljesítendő iskolalátogatások szabályozása tárgyában egyidejűleg kiadott rendeletemet tudomás végett kapcsolatban hivatali elődeim által ezen ügyben 1885. évi 18,035. és 1889. évi 411, valamint általam 1895. évi 45,254. sz. a. kiadott körrendeletekkel, van szerencsém Méltóságodnak oly felkéréssel megküldeni, hogy a kir. tanfelügyelőséget e részbeli legfontosabb törvényes kötelességének buzgó teljesítésében állandóan ellenőrizni, és megkövetelni szíveskedjék, hogy ott, a hol a tanfelügyelőségnél segédszemélyzet (segédtanfelügyelő. tollnok) van, ezek is látogassanak felváltva iskolákat, s hogy ebből eredő költségeiket a tanfelügyelő a hivatalos úti átalányból megtérítse. Gondja legyen Méltóságodnak arra, hogy a tanfelügyelő a közigazgatási bizottság rendes havi ülésein mindig jelentse be, mely községekben történt a tanfelügyelőség részéről az elmúlt hóban iskolalátogatás. Ezen intézkedésem foganatosítása felől tegyen Méltóságod hozzám minden év július havában jelentest. Bizalmasan közlöm Méltóságoddal, hogy ha ezen intézkedésemnek kivánt sikerét nem tapasztalnám, a tanfelügyelői iskolalátogatásokat a mostani útiátalány-rendszer beszüntetésével, az átalány összegének megfelelő hitel keretében úti számlára utaztatás által fogom biztosítani. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1896. december hó §1 én. Wlassics Gyula. Protestáns középiskolák millennáris értesítői. II. Az általánosságban elmondottak után lássuk már a múlt 1895/96. tanévi prot. millennáris értesítőket. Ezek közül is — mint tavaly - mellőzni leszünk kénytelenek az erdélyi szászokéit, nem abbeli elfogultságból, hogy német nyelven vannak szerkesztve, hanem azért, mert iskoláik századokon át kivonva magukat a magyar nemzeti életből s az életet átható, vezető kulturális törekvésekből, befolyást sem gyakorolhattak arra s így történetük a magvar nemzeti művelődés keretén kívül esik. A magyar historikust még érdekelhetik, de a magyar paedagógust annyival kevésbbé, mert a szász iskolák nemcsak, hogy hazánkban nem vittek irányadó szerepet,' hanem a közművelődés mezején sem vertek általánosan elfogadott nevelési elvek, tanrendszerek és módszerek feltalálása által mélyebb nyomokat. Annyit azonban elmondhatunk iskoláink történeteiről, hogy azok több csinos illustrációval, ízléssel vannak kiállítva és gonddal megírva, s különösen a belső tanügyi állapolok megrajzolásában egyik-másik (pl. a nagyszebeni főgimn. története Albrich Károlytól) annyira kitűnik, hogy méltán óhajtjuk, bárcsak (ez a kiválóság) ily mértékben volna meg sok magyar tanintézetünk történetében is. A mult évi millennáris értesítők közül öt a magyarnyelvű, ú. m. a békési ev. ref., békéscsabai ág. hitv. ev., besztercebányai ág. hitv. ev., karcagi ev. ref., rozsnyói ág. hitv. ev. gimnáziumokéi. A történetek írói a következők: a békésit megírta SéUey Péter, a békéscsabait Bukovszky János igazgató, a besztercebányait dr. Hazslinszky Rezső, a karcagit Székely József, a rozsnyóit Aravecz Mihály igazgató. Közülök dr. Hazslinszky Rezső és Székely József történettanárok, a többiek más szakon működnek. Azért említem ezt. mert a dolog természete szerint a történelemmel szakszerűleg foglalkozók munkáihoz méltán nagyobb igényeket fűzhetünk. Dr. Hazslinszky Rezső neve a Századok olvasói előtt sem épen ismeretlen, tehát ő a szakirodalomban is működik. Illusztrálva jelentek meg az értesítők közül: a besztercebányai egy képpel s egy alaprajzzal, a rozsnyói három képpel. Külső terjedelemre nézve az értesítők történeti részei így következnek egymásra: rozsnyói (nagy 8-adr.) 178 1., békési (kis 8-adr.) 127 1., békéscsabai (kis 8-adr.) 83 I., karcagi (kis 8 adrét) 42 1., besztercebányai (nagy 8-adr.) 38 lap. Nemcsak külső terjedelemre, de belső tartalomra is legkiválóbb mű közöttük a rozsnyói ág. ev. főgimnázium története, mely jórészben az ottani ág. ev. egyház történetét is magában foglalja. Hiszen a múltban közös sorsuk volt a protestáns egyházaknak és iskoláknak, egyszerre keletkeztek (a rozsnyói is) 526. jó és balszerencse közt elválaszthatatlanul össze voltak kötve s egyházi törvényeink szép kifejezése szerint az iskola ma is az egyház veteményes kertje. S hogy a múltban sokszorosan az volt, fényesen illusztrálja a rozsnyói ág. hitv. evangelikus főgimnázium története. Helyes történetírói módszerrel indul. Szerzője nemcsak az egyház és iskola levéltárát kutatta fel, hanem a csetneki nagyértékű esperességi levéltárban is keresgélt. Felhasználta a kiadott forrásműveket (Rezik : Gymnasiologia. Mikulik: Magyar kisvárosi élet. Bartholamaeidesz: Notitia Gömörien. Klanicza: Fata aug. Gonf. eccl. etcet.). Látszik, hogy nem adathalmazt, hanem minden oldalról megvilágított történelmet kivánt érdemes szerzője nyújtani. Az iskola külső képét meg is rajzolta emberül, csak az a kár, hogy vége felé már mintegy ellankad, vagy az adatok temérdekségét rendezni kellőképen nem tudja s krónikás modort követ. A tanügy belső állapotának festése már nem annyira sikerült, habár itt is látszik az egész művön végigvonuló gond és fáradságos munka. Még a legszerencsésebb kezekkel van megírva az absolut korszak tanügyi állapota. Felsorolja az iskola e korbeli szervezetét, tankönyveit, tananyagát, sőt a mi a legértékesebb és legfontosabb, jellemzi e korszak iskolai életét, a bürokratismust, melytől akkor annyira rettegtünk s melyben ma már nyakig vagyunk. Azt azonban semmiesetre sem helyeselhetjük, hogy a régebbi időből az iskolai törvényeket, tanterveket, memorandumokat, még pedig nagy terjedelemben latinul, az absolut korból két okmányt meg épenséggel németül közöl. Vagy fordítás, vagy bilingvis kiadás, de az eredeti idegennyelvű okmány közlése ma épen nincs helyén oly műben, mely nem pusztán szakemberek számára készült. Kár, hogy csak egy pár tanár életével ismertet meg szerző, a többiekét homályban hagyja. Érdekesnek tartom azon szerződésnek szóról-