Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

I—5. napjain történnek. 6-án az iskolai év ünnepélyes megnyitása lesz, 7-én pedig a rendes előadások kezdődnek. — Az igazgatóság. A kecskeméti ev. ref. jogakadémián a beiratások szeptember 1—8-ig, az alapvizsgálatok szeptember 1—15-ig tartatnak. Az előadások szeptember 10-én kezdődnek. Beigtatási díj 10 forint. Félévi tandíj 15 forint. Tápintézeti díj egy hóra 7 forint. A tolnai ev. ref. egyházmegye tanító-egylete folyó hó 17-én tartotta meg Pilisen évi rendes közgyűlését Pap István mórágyi lelkész elnöklete alatt. A tagok, az egyházmegye tanítói majdnem teljes számmal megjelentek. Résztvettek ezeken kívül a gyűlésen az egyházmegye papjai közül kilencen, kik ez által szép jelét adták az egylet ügyei iránti érdeklődésüknek és azon együttérzésnek, mely ezen egyházmegyében az Úr szőlője és veteményes kertje munkásai között fennáll. A »Jövel szent lélek* eléneklése után az elnök rövid imában az Úr áldását kérte az egylet munkájára. Az elnöki megnyitó beszéd után, mely a valódi egyházias és hazafias népnevelői szellem ápolását jelölte meg az egylet főcéljaként általános tisztújítás következett újabb három évi cvclusra. Megválasztottak: elnökké: Pap István lelkész, alelnökké Müller Imre, főjegyzővé: Patai Pál, aljegyzővé Bocskár Ferenc, pénztárnokká: Huszár József, könyvtárnokká : Rácz Gyula tanítók. A pénztári jelentésből kitűnt, hogy a tanítói gyámegylet vagyona már öt ezer forinton felül van és az özvegyek évi osztaléka a mult évben 42 frt volt. Felolvasásokat tartottak Vida Ferenc, várkonyi és Müller Imre mórágyi tanítók, előbbi a tanító közreműködéséről a szőlők felújítása körül, az utóbbi a mult évi országos tanügyi kongresszusról. Mindkettő élénk tetszésben részesült. A jövő évi közgyűlés Pakson leend, azután pedig állandóan a megye székhelyén Szegszárdon. A gyűlés után Koroknai József pilisi tanító házánál volt a barátságos symposion, hol felköszöntőkben nem volt hiány. Az élénk emelkedett hangulatú gyűlés tanúságot tett ez alkais ezen egylet szükségességéről és életrevalóságáról. Középiskolai elöljáróságok figyelmébe. Segédtanári (magyar-latin) állást keres theol. akadémiát végzett, jelenleg ref. helyettes lelkész, ki a budapesti egyetemnek négy féléven át hallgatója volt. Cím a Szerkesztőségben. GYA S Z R ÓVAT. A napilapok a részvétnek érezhetően őszinte megnyilatkozásával hirdették a >Magyar Hirlap« főszerkesztőjének, Horváth Gyulának halálát A fájdalomnak, a részvétnek egy könycseppjét mi is méltán hullatjuk sírja felett, mert a megboldogult igaz, jó református ember volt; szerette egyházát s egyháza lelkészeit; ismerte a protestantismus nagy szolgálatait hazánk szabadságának kivívásában, fentartásában, az igaz szabadelvüség terjesztésében s tudta, hogy a protestantizmusnak nagy és szép missziója van az igazság s ezzel a szabadság terjesztésében, diadalra vezetésében. Lapjában mindig tért nyitott a protestáns lelkészek és egyházak bajainak megbeszélésére, az egyháztársadalmi munkásságról is készséggel hírt adott, s az ezek iránti érdeklődés felköltésére nagy tudásának és mély szeretetének fegyverével maga is nem egyszer síkra szállott. Mikor ezelőtt egy pár évvel egy kiváló politikus és publicista »IJ

yrrhusi győzelem« című cikkében a dunántúli egyházkerület akkori szelíd lelkületű, nagyérdemű püspökét, néhai Pap Gábort vádolta, s benne általában a reformátusokat, hogy a türelmetlenségnek, a felekezetek közötti háborúságnak harci riadóját ez a türelmes, de igaz püspök és egyház szólaltatta meg először — pedig akkor már Molnár János apát neve szerte ismeretes volt és Molnár Jánost nem a szelídsége, imádságos lelkülete tette ismeretessé — Horváth Gyula, az igazság barátja maga ajánlotta fel lapját egyik református lelkész ismerősének, hogy abban a vádat megcáfolja. így védte ő egyháza igazait, mert szerette egyházát, szerette az igazságot. Legyen áldott az igaznak emlékezete. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Józsa Károly b. gyulai s.-lelkészt Ágya község ref. egyháza 182 szavazattal 39 ellenében rendes lelkészévé választotta. * Felekezetnélküliség. A »Religióból« vesszük át a hírt, hogy a b.-almási szol gabirónál mostanában 54 egyén jelentette be, hogy felekezetnélkülivé lesz. Korunknak ez a szomorú betegség — úgylátszik — mindenütt pusztít. * A római kath. egyház újabban mindenütt fokozott tevékenységet fejt ki, hogy magát erősítse; Dániában is élénken buzgólkodik, hogy az uralkodó evangélikus egyház hívei közül minél többeket hódítson a maga részére. Különös sikerrel munkálkodik itt azóta, mióta az uralkodóház egyik tagja, Valdemar herceg egy pápista francia hercegnőt vett feleségül; a mostanában áttértek között van több ismert író és művész, köztük egy neves novellaíró Jörgenszen János, a ki azelőtt atheisztikus irányáról volt ismeretes. * Felvilágosítás R. K. úr megjegyzésére. Ezen lapok 33. számában R. K. úr két megyjegyzést fűzött »A dunántúli ág. hitv. ev. egyház 1596, hittanának előszava és a Concordiát aláírt papok névsora* című közlésemhez és siet megcáfolni azon állításomat, hogy »mivel eddig ismeretlen volt ezen egyetlen példány, tartalmát egyháztörténet íróink nem használhatták fel«, s elmondja, hogy ő ezt már pápai tanár korában ismerte s 1895-ben a Prot. Szemlében ismertette. Bocsásson meg, én 1892. április 7-én küldöttem el a szóban forgó kéziratot nagytiszteletű Kenessey Béla úrhoz, mint az írod. Társ. akkori titkárához, tehát jogosan írhattam, hogy nem használhatták fel, s nem ismerték, mert abból a Szabó Károly