Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-24 / 4. szám
mányok tartják fenn, valamint a munkások által szerzett pénz. Minden telepnek megvan a maga lelkésze, a vezetés ólén pedig egy család-atya (Hausvater) áll. A lelkész vezeti a lelki gondozást. A telepek felszerelvék jó ós egészséges lakásokon kivül könyvtárral, olvasó szobákkal stb. A telepek együtt egy szövetséget alkotnak s pl. a büntetésből elbocsátottak más coloniába csak úgy vétethetnek fel. ha az elbocsátó telep azt megengedi. Itt a munkások ruházata nem uniformis, hogy még csak a szine se lássók, mintha valami fegyház vagy efféle volna a telep. E telepekről sokszor a legjobb munkások kerülnek ki s nyernek állandó alkalmazást. A műveltebb foglalkozásnélküliek számára a szeretet az ú. n. Schreibstube-kat, irodákat állította fel. Bázelben 1895-ben állíttatott ilyen, a hol ügyvédek, gyárosok, iparosok, kereskedők stb. számára végeznek a jelentkezők írásbeli munkát, másolást, hirdetések expedícióját stb. s kapnak egy-egy napra 2 frank 50 centimeot. A cél persze: a jó munkást állandóan elhelyezni. A bázeli Schreibstube-nak 11 hónap alatt 14,000 frankon felül volt a forgalma. Az élelmezési állomások csak éjjeli szállást és élelmi szereket adnak; de érte megfelelő munkát kívánnak meg. Rendesen össze vannak kötve munkaközvetítő irodával is. Gyönyörű munkát végez a belmisszió a vasút és csatornaépítéseknél foglalkozó munkások között is. E munkások között van rendesen a legtöbb elzüllött ember. Előképzettség e munkához nem szükséges. Elég az ásót ós a talicskát kezelni tudni. Köztük aztán mindenféle bűn bőven burjánzik, főleg az iszákosság. A belmisszió utazó prédikátorok kiküldése által gondoskodik szellemi ós ú. n. menageokkal anyagi szükségeikről. E menage-házak igen könnyen lebonthatók s ismét összeállíthatók ott, a hol a munka folytattatik. Bennök konyha- ós hálóhelyiségek vannak, ez utóbbiak egymástól deszkafalakkal vannak elválasztva. A munkások itt teljes ellátást kapnak némi csekély clíjórt, a melyet napszámukból vonnak mindjárt le. Italokat csak bizonyos, szükséges mennyiségig kapnak. Hitelezés nincs. Este 10 órakor a házat bezárják. Ilyen berendezés volt a kiéli csatorna építésénél is. A munkásokat a közeli helységek papjai gondozták, míg jó olvasmányokkal a schleswig-holsteini belmissziói egyesület látta el őket. Állandó jellegű baj a munkásoknál a jó és egészséges lakások hiánya. A szegényebb néposztály lakásai rosszak és drágák. Scháfer kimutatja, hogy Londonban a jövedelemnek 1 /í 0 —l /8 -&t kell a munkásnak lakásra adnia, Berlinben x /5 — Y4 , Párisban Bécsben x /4 —Vs'0 ^ s Budapesten is, Kolozsvártt is bizony jó egy negyedet, ha nem egy harmadot. A nyomorult lakásra aztán még fogadnak egy-két ágybérlőt s képzelhetni azt az erkölcsi és egészségi állapotot, a mi az ilyen lakásokban a kényszerhelyzet folytán előáll. E helyzeten a szeretet és nem a pénzszerzés alapján létrejött építő-társulatok kívánnak segíteni. Mühlhausenben (Elzászban) már 1853 óta megvan a munkás külváros (Arbeiter-Vorstadt) s Boclelschwingh Biefeldben alapított egy egyesületet »Arbeiterheim« név alatt. Utrechtben magam is láttam azokat a rendkívül csinos munkásházakat, a melyeket a jótékonyság emelt s a hol rendkívül olcsón kapnak a munkások a szükségnek megfelelő, 1—t szobás és konyhás lakást. Mindenik előtt kis, néhány négyszögölnyi kert van. A tisztaság, a tisztességes megelégedettség nyoma van mindeniken s míg a több szazra menő házak mellett elmegy az ember, mintha a falaikra felfutó rózsák s az előttük nyiló tulipánok attól a szeretettől virulnának, a mely e hajlókokat megalkotta. Vagy ott van Utrechtben az ú. n. Stephen-telep, a hol szintén munkások és munkásnők laknak olcsón, alig valamicskét fizetve. Családok, együtt szeretetben és az Isten iránt való félelemben. Az építő-társulatok főleg arra törekesznek, hogy lehetővé tegyék a magánszerzést, hogy a lakott ház lassanként hacld menjen át az illető munkás birtokába. így előmozdítják a takarókosságot is s a kinek már csak egy házacskája van, az nem lesz egyhamar sociálista. Mühlhausenben pl. a munkástelepen meg van állapítva, hogy az építő-társaság beleegyezése nélkül az első 10 éven belül senki nem adhatja el a házát ós senkinek nem szabad albérlőket felvenni. Kinek-kinek a háza legyen az ő vára. A telepeket vagy szövetkezetek csinálják, vagy pedig maguk a részvényesek csinálnak építési takarékpénztárat. Londonban egy gazdag úrnő, Hill Oktavia, úgy tett, hogy régi, de jól épített házakat vásárolgatott össze, azokat helyreigazíttatta és olcsó munkáslakásoknak adva ki, a bérlők erkölcsi tisztasága felett is személyes érintkezéssel igyekezett őrködni. A gyári munkásnők még több erkölcsi veszélynek lévén kitéve, mint a férfiak, ezek számára is állított egyesek ós egyesületek szeretete otthonokat, menedékházakat. Mez Károly freiburgi gyáros volt e téren a kezdeményező. Az általa, a saját gyárában dolgozó nők számára állított otthon igazán a szülői házat pótolta azoknak, a kiket a kenyérkereset kiszakított a családi körből. Ma már Németországon több ilyen »otthon« van ós pedig részint zártkörű intézetek, a melyek csak egy gyárban dolgozókat fogadnak be, részint
