Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

nyilvánosak, a melyek különböző gyárakban dol­gozók számára állítvák. A zártkörűeknek hatá­rozott előnyük az, hogy közvetlenül magának a gyárosnak felügyelete alatt egészen családias jellegűek s rendkívül súlyt fektetnek a vallásos nevelésre. Rendesen egy diakonissa a vezető. Itt némi csekély díjért teljes ellátást élveznek a munkásnők s a bennlakókon kívül ocla senki be nem mehet. Az esti órákban kézi vagy házi mun­kával foglalkoznak. Minden napot házi .ájtatos­sággal kezdenek ós végeznek. Vasárnap isten­tisztelet, meg felolvasás és társas szórakozás (énekóra) az ünnep szentelése. E zártkörű ott­honokban még a gyári munkában is adnak okta­tást, valamint írásban, olvasásban stb. Ez persze a különböző gyárakban dolgozó nőkre nézve mind nem lehetséges a számukra állított otthonokban. Hát nálunk ki kérdi meg, hogy a mi mun­kásaink ós munkásnőink mit csinálnak ? Milyen a lakásuk? Es van-e csak egyetlen hely is szé­les Magyarországon a munkásosztály számára, a hol szabad idejét eltölthesse a kávéházakon, korcsmákon és lebujokon kívül ? Ott a hosszú vasárnap délután — azt valahogy agyon kell ütni ! Ha nem lehet nemes szórakozásban, agyon­ütik dorbézolással és sokszor a vasárnap délután­nal együtt agyon verik egymást is. Tessék meg kérdezni a mentő-egyesületet; majd az elmondja a munkaszünetes vasárnapok történeteit. Igen a munkaszünetes vasárnapok ! Szinte jobb volna, ha nem volnának azok, ha egyszers­mind a munkaszünet meg nem szenteltetik. A vasárnapra feltétlenül szükség van, még ha ezt tisztán társadalmi szempontból veszszük is. Vasárnapi nyugalom nélkül az emberek erői nagyon hamar elhasználtatnak és a családi élet is a nép munkásosztályánál teljesen elhanya­goltatik a szakadatlan munka között. Nagyon bölcs volt a vasárnapi munkaszünet törvényben való kimondása; de most már az egyháznak kell gondoskodnia, hogy a vasárnap meg is szentel­tessék. Erre a célra alakult a külföldön pl. a »Schweizer Gesellschaft für Sonntagsheiligungcc, a »Feierabend Verein«, a vasárnapi egylet nők számára stb. A vasárnap megünneplésének leg­kiválóbb példáját Skócia nyújtja, a hol igazán az Urnák napja ez. Teljesen szünetelő munka ós zsúfolt templomok. Pihenése a testnek és erő­merítése a léleknek. Ehhez természetesen magának az egyháznak is igen sokoldalú működése szükséges, nemcsak az az egyoldalú, a mi nálunk folyik. Városok­ban szükséges az ú. n. városi misszió, falvakban a gyülekezet ápolása (Gemeinde-Pflege) és min­denütt a biblia- és vallásos iratok terjesztése, valláserkölcsi felolvasások ós bibliai órák tartása. a különböző egyleti tevékenység ós a keresztyén­ség védelmére irányuló előadások, a melyek mu­tassák ki a mai tudás világánál a keresztyénség alapjainak igazságát úgy a nép, mint a művel­tebbek előtt. Hadd szóljak még néhány szót ezekről. A városi misszió úttörője, Nasmith Dávid volt, a ki Glasgowban 1826-ban nyolc városi misz­szionáriussal kezdte meg a munkát. A londoni városi misszió 1835-ben alakult meg s sokáig állott ennek az ólén Lord Shaf'tesbury. Ma körül­belül 400 ilyen misszionárius dolgozik London­ban a legkülönbözőbb társadalmi osztályok között (katonák, munkások, kocsisok, prostituták, rend­őrök, elhagyott gyermekek stb.). Itt a városi misz­szió az egyháztól külön van szervezve. A misz­szionárius azt az utasítást veszi : »Látogassa meg az Önnek kijelölt kört, hogy ott terjeszsze a Krisztus váltságának ismeretét ós hogy minden lehető módon jót tegyen velük. Olvassa előttük a bibliát s felolvasás s beszélgetés közben mu­tassa fel az ember bűnösségét, a hit által való megigazulást, a megtérés szükségét, és a szent életben való járást. Kösse mindenkinek lelkére a szent könyv tanulmányozását, a nyilvános isten­tiszteletek látogatását s vésse a szülők szivébe, hogy gyermekeiket becsületesen neveljók« stb. (L. Scháfer i. m.) Németországon az egyház szervezte a városi missziót. A legjelentékenyebb munkát e téren Berlin fejti ki ; de van szervezett városi misz­szió még Stuttgartban, Drezdában, Frankfurt a/M.­ban, Lipcsében,Magdeburgban,Karlsruheban, Mün­chenben, Königsbergben stb. E városi missziókban futnak össze a testi és lelki nyomor enyhítésére törekvő munkák szálai. Az egyesületi lelkész az egész városi misszió személyes központja, az egyesületi ház a gyűlhelye. Egy-egy ily épület­ben a lelkész lakásán kívül van egy nagyobb ós több kisebb terem összejövetelek, bizottsági és választmányi gyűlések tartására stb. A legkülön­bözőbb "egyesületek jönnek itt össze, hogy így is kifejezzék törekvéseik egységét. A misszioná­riusok jelentései tárják azután fel a jelentkező és segítségre váró bajokat. S a míg így segítenek az egyletek öntudatos munkájában, önálló fel­adatuk az, hogy igyekezzenek az egyház számára minél többeket megtartani, sőt megnyerni ós bib­lia-magyarázatok tartásával, beszélgetésekkel, va­sárnapi iskolákkal, jó könyvek terjesztésével ós az iljúság gondozásával. Az ő feladatuk az elbo­csátott fegyencek körül is a szeretet munkáját gyakorolni; a szegényeket, erkölcsileg bukottakat stb. gondozni. A bibliákat a bibliaterjesztő társulatok, a vallásos iratokat pedig az ú. n. Tractatus-társa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom