Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

S bennök »a vallásos életnek* új tipusa látszik kifejlődni. Miként a középkori szerzetességet, ezeket is a magasabb rendű kegyességre való törekvés jellemzi. A bibliai critícismus iránt való vakságuk és a saját modorú szentírásmagyarázatukkal való megelégedésük miatt nem szabad velük szemben előítéletesnek lenni, mert szivüket annyira áthatotta a buzgóság, hogy vajha mindenek olyanok lennének, mint ők. A nonconformistáknak tett engedmények. Az államegyház mellett a törvényhozás lassan ugyan, de állandóan liberálisán bánt a nonconformistákkal és nagy engedményeket tett javokra. Az 1836-ban keresztül ment házassági és anyakönyvezési törvényjavaslatok szerint a dissenterek templomában is lehetett házasságot kötni. Tíz évvel később a büntető törvényből kihagyták az anglikán istentisztelet elmulasztásáért járó büntetéseket. Majd megengedték a nonconformistáknak az oxfordi és cambridgei egyetemek látogatását, de a theologiai szakon rangfokozatot máig sem kaphatnak. Újabban fölmentettek az államegyház javára való egyházi adó fizetése alól, és a köztemetőkbe is temetkezhetnek. A gondolat felszabadulása. Ha a vallásos gondolkodás menetét veszszük vizsgálat alá, mindenek fölött meglep bennünket a szabadabb gondolkodás érvényre jutása. De ezzel egyszersmind meg kell emlékeznünk azokról a bátor úttörőkről, és sok tekintetben mártírokról, mert az ő bátorságuknak és hősiességüknek köszönhetjük, hogy sok akadálytól megszabadultunk. A szélesebb látókörű theologia felmerülése. Ugyanez időben egy új mozgalom kezdődött. Mely részben Schleiermachertől, részben Colleridge közvetítésével Kanttól, részben pedig Erskire és más gondolhodóktól indult ki, és a theologusok között különböző fogadtatásra talált. Ez irányban legelőször Hampden lépett föl, kinek »a scholastika phiIosophiá«-ről való Bampton felolvasása viharos tiltakozást támasztott. Úgy vélekedtek róla, mint dr. Hunt, az angol vallásos gondolkodás a tizenkilencedik században című művében feljegyezte, hogy dr. Hampden > félre dobta az orthodox keresztyének dogmatikáját. Hasonló forrongást támasztott az Éssays and Beviews is, egy páratlan értékű munka, a melyben ma már igen kevés olvasó talál megbotránkoztatót. Valóban semmivel sem lehet jobban illustrálni a most lefolyt félszázad alatt végbement megváltozását a gondolkodásnak mint ezzel a munkával, a melyet megjelentekor a theologiai forradalom vörös zászlójának tekintettek. De a melyben ma már az olvasó egyéb hibát nem talál, minthogy sok helyütt homályos. Annyira anticipálta a már köztudatba átment eszméket. Dr. Temple (a mostani canterbyri-i érsek) e műben megjelent cikke »Az emberi nem nevelése«, mely egyébiránt Lessing hasonnemű értekezésének visszhangja, anticipálta a vallásos gondolkodás fejlődésének némely eszméjét és néhány nem keresztyén térről vett igazságot, a melyek a modern nézetek lényegét képezik ma. Dr. Jowette essay-ja »A szentírás magyarázatról* a legjobbak közé tartozik és maradandó értékű. Oly elveket rakott le benne, a melyeket ma a biblia tanulmányozásában egyedül igaz alapelveknek ismernek el. Mindemellett természetesen vannak az Essays and Beviews-ban hiányok, tévedések, de mégis a mai olvasó csodálkozik rajta, hogy atyáink miképen tudtak oly sokat vesződni ezzel az ártatlan munkával. Arnold erőteljes nézeteivel képviseli ez időben az értelmes és szabadelvű vallásos hitet. De mégis e mozgalom legbefolyásosabb képviselője — bár maga hevesen tiltakozott ellene — Maurice volt, a kinek mai kor minden egyéb angol theologus fölött legtöbbel tartozik a protestáns scholasticismus bilincseiből való felszabadulásáért és a keresztyénség szellemi igazságaiba való behatolásáért. Maurice nem rokonszenvezett Hampden álláspontjával. Makacsul ragaszkodott a régi theologia nyelvéhez, de a szavakba lángelméje új értelmet öntött, bár nem volt mindig világos és meggyőző. Azonban dacára e hátránynak, Maurice tanrendszerét követik többé-kevésbbé a későbbi tanárok. Ő tett legtöbbet a komoly vallásos életbe ama nagy változás létrehozására, a melyet legjobban a mai prédikálási modor jellemez. Mégis Maurice-ot kora eretneknek tekintette, megfosztották tanári székétől, mivel az örök büntetés tanát tagadta. Ez időben élt Robertson Frigyes Vilmos is, a ki brigbtoni lelkészi állásáról ez ellene folytatott üldözések miatt lemondott. Robertson prédikációi lettek a mai prédikációk tipusa. (Magyarra Robertson után 3 füzet egyházi beszédet Révész Imre dolgozott át.) Szakadás a skót egyházban. Nemsokára a királynő uralkodásának kezdete után (1843-ban) jött létre a skót államegyházban a nagy szakadás. Dr. Chalmers és társai tiltakoztak a világi hatóság ellenőrködése miatt, majd hős lélekkel elhagyták a skót államegyházban való biztos állásaikat. A nép nagy része követte őket és az önkéntes sorakozásra alapították meg a skót szabad egyházat. Skócia, a theologia hazája nagy harcot vivott a gondolat-szabadságért is. Kiváltképen Campbell Maclerd Istennek, mint Atyáról és az elégtételről való tanítása nagy szigorúsággal elnyomatott, de tanításának szelleme végre is legyőzte a skót makacsságot s a régibb nemzedék merev orthodoxiája szelídült. Dr. Campbell és Lynch. Az angol szabad egyházakban is hasonló szellemi mozgalmak támadtak. E periódus első felében dr. Campbell volt a congregationalisták pápája. Ma már legjobb barátjai sem tehetnek többet érte, minthogy zsarnokságát mentik és positiv szolgálatait igyekeznek kimutatni. E tényben a nemezis müve látható. A közvélemény keselyűitől oly nehéz megvédeni azt az embert, a kit az orthodoxia hőseként tiszteltek, és a kinek a legcsekélyebb rosszaló megjegyzésére a félénk lelkek elsáppadtak. Ámde mégis találkoztak néhányan, a kik az oroszlánt fölkeresték barlangjában. Mint a »Bivulet controversy* esetében történt. Lynch Tamás, a kinek törékeny és gyenge porhüvelyében rendkívül finom és nemes lélek lakozott, midőn a Bivulet-et kiadta s benne himnuszainak egy gyűjteményét, ma is legkedveltebb egyházi énekeket, dr. Campbell villámokat szórt ellene. Mindazok, a kik ismerték a költőt és annak az igazság iránt való szeretetét, felháborodva látták, hogy oly kevésre becsüli Lynch költészetét is, hogy magát ítélő bírónak feltolta. A költő védelmezői férfias tiltakozásukért szintén gyanúba vétettek. Jó szerencse, hogy elmultak azok az idők, midőn még az annyira tisztelt és szeretett Harrison Józsua is hidegséggel találkozott a félénk, alkalmazkodó emberek részéről, mivel elég bátor volt s zsarnokság ellen kikelni. A congregationalis orthodoxia. A congregationalisták évi közgyűlésükön 1833-ban elfogadtak egy hitvallást, egy rendtaitást és fegyelmet stb.