Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

3. Épen ezen tekintetből szükséges, hogy egyházi ügyünk fejlődésének eseményeiből semmi titkot se csináljunk, sőt azokat annak módja, rendje szerint, mindenkor az egyház híveinek lehető legegyenesebb tudomására juttassuk, hogy így a gyülekezetek tagjai egyházi ügyünk mindenkori állása iránt tiszta és alapos felfogással bírhassanak, s minden hamis hírekből származható tévedéseknek eléje vétethessék, de más részről a közszellem ereje is folyvást növeltethessék. Önként következik tehát ügy az egyházkerületek küldöttségének s legközelebb b. Vav Miklós úr ő excjának bécsi utazásaikról s eljárásaik eredményeiről is híven s a maga valóságában kell, hanem is hivatalos, legalább magános úton a gyülekezeteket mindenfelé értesíteni. 4. Egyházi ügyünk gvőzedelmének legbiztosabb kezessége a solidaris és compact összetartás erejeben rejlvén mindenütt, úgy az egyházkerületek, mint az esperességek, és egyes gyülekezetekben az egyetemes egyházat illető közkérdésekben lehetőleg ugyanazon vagy legalább összhangző intézkedések tétessenek, s e célból az egyházi ügyeknek bármily állásfokoni vezetői az összhangzó intézkedés lehető eszközlése végett, egymást minden föntosabb ügyekről atyafiságos szeretettel s bizalommal jó idején értesítsék. 5. Óvakodni kell, nehogy egyesek; legyenek azok akár egyházi, akár világi férfiak, tétethessenek bármely egyházat érdeklő intézkedésért felelőssekké. Ugyanazért, hogy mind az egyesek személye fedezve, mind az egyház közügye kellőleg védve lehessen, minden fontosabb ügyekben köznévveli, azaz testületi intézkedések történjenek. A jellelkészt a presbvterium, az esperest az egyházmegye, a superintendest pedig az egyházkerület egyeteme fedezze, mert a hatalom karja egyesekkel könnyen elbánhatik, de testületek irányában már sokkal nehezebb a hatalom nyers erejének éreztethetése. 6. Melyre nézve hivatkozva azon már hivatalos úton is közlött egyházi határozatra, hogy a lelkészek és presbyteriumok, a netaláni világi hatóságok útján hozzájok küldött rendeletek foganatosításához maguk részéről segédkezet nem nyújthatnak, minden fontosabb ügyekben forduljon a lelkész a presbyteriumhoz, ha szükséges az espereshez; ez ismét az esperességi gyűléshez vagy ha szükségesnek véli: a superintendenshez; ez ismét az egyházkerületi gyűléshez vagy pedig ennek kellő időben össze nem hívhatása esetében a seniorum collegiumhoz, hogy így az egyházkormányzók minden eljárásaikban az egyházak testületi födözete alatt állhassanak, és a mely egyházkerületben vagy egyházmegyében ilynemű intézkedés még nem tétetett volna, az illető egyházi kormányzók által, minél előbb megteendő, hogy így a lelkészek és gyülekezetek egyszersmindenkorra tudhassák magukat az egyházi ügyek körüli kellékes eljárás módja iránt tájékozni. 7. A Január 10-iki ministeri rendelet a templomban s általában lelkész által egyáltalán kh nem hirdethető azon fontos oknál fogva, melyek a Tíjékozás című jegyzékben elsorolva vannak, s mely Tájékozás című dolgozat újból átnézetvén, nem épen csekély kifejezés kihagyása mellett teljes szövegében helyesnek találtatott arra, hogy annak aztán az egyes superintendentiális gyűléseken vagy a seniorum collegiumok tanácskozmányaiban hivatalos erő is adassék. 8. Ha pedig a Január 10-iki rendelet bármely lelkész által tévedésből, gyáva megrettenésből vagy épen rosszakaratból is olvastatott volna, úgy a gyülekezetek presbyteriumainak, mint a fensőbb egyházhatóságoknak ki kell jelenteniök, miszerint azon felolvasás egyházi autonómiánk szempontjából törvénytelen és így érvénytelen lévén, a Jan. 10-iki rendeletnek egyházunk irányában teljességgel semmi kötelező erő sem kölcsönözhető, ugyanazért azt a felolvasás mechanikus tényével életbeléptetettnek tekinteni nem lehet, a mint hogy a gyülekezetek az azon rendeletben parancsolt módon magukat egyáltalában nem szervezhetik s az ily szervezés munkájához a presbyteriumok résztvevőleg nem járulhatnak. 9. Okvetlenül szükséges, hogy az egyházi féifiak lehető legnagyobb fedezése végett azokkal a világiak, különösen pedig a társelnökök minden terheket és kellemetlenségeket testvéri szeretettel megosszanak és ha a lelkész az egyház által hozott határozatokhoz az autonomiákhozi hü ragaszkodás miatt netalán a világi hatalom által hivatalától megfosztottnak nyilváníttatnék, a gyülekezet mind a mellett őt és senki mást ne tekintsen törvényes lelkészének s az iránti fizetésbeli tartozásait azután is pontosan teljesítse. Mert nem volna szomorúbb dolog, mintha, midőn az kívántatik, hogy a lelkész hű maradjon az egyház jogaihoz, az egyház mégis az ily hűség áldozatául esett férfiaknak hasonló hűség és ragaszkodás helyett részvétlenséggel s hálátlansággal fizetne. 10. Azon négy pontok, melyek a Pesten tartott február 2-iki tanácskozmánvban az egyházi ügy békés kiegyenlítésének elfogadható alapjául készíttettek, s melyeket b. Vav Miklós úr ő excja magával felvitt Bécsbe, s a minister urakkal közölt, az egyház autonomiai jogaival teljesen egyezőknek találtattak. 11. Szükséges, hogy minél többek részvételével és jelenlétével tanácskozások és gyűlések tartassanak. Óhajtandó, miszerint a közös vezéreszmék koronkénti megállapítások és tovább fejtése végett a testvér egyházkerületek férfiai atyafiságos értekezletre gyakran összejöjjenek, különösen pedig hogy a seniorum collegiumok minden egyházkerületben fölállíttassanak s az előforduló fontosabb ügyek esetén annyiszor-mennyiszer összejöjjenek, végre hogy az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések is, a régi törvényes formákban, — nehogy a joggyakorlatból kieseitekül tekintessünk — az előfordult alkalmakkor mindég megtartassanak, az egyház ós vallás iránti szent tartozás mulaszthatlan kötelességeül tekintetvén az, hogy minden ily tanácskozmányokban és gyűlésekben az illetők, kiknek t. i. ott hivatalos minőségük van, hacsak valamely legyőzhetlen pbysicai akadály által gátolva nincsenek, okvetlenül megjelenjenek. 12. Végül mivel már a két tiszai és a dunáninneni egyházkerületeknek közgyűseiül a legközelebbi határidők a jövő hónapokra kitűzve vannak; de erre nézve még a dunántúli egyházkerületben semmi határnap sem jelöltetett ki; e tekintetben is az összevágó intézkedések szükségessége és fontossága érdekéből megállapíttatott, miszerint a túl a dunai egyházkerület a maga közgyűlését a régi törvényes alakban legközelebb május 10-ikén fogja megtartani. Közli Ádám Kálmán, kecskeméti ref. esperes. IRODALOM. ** Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Szerkeszti dr. Margahts Ede egyetemi tanár, Budapest 1896., a m. t. Akadémia támogatásával kiadja Kókai Lajos. Ara négy íves füzetekben 40 kr. — E becses közmondásgyűjteményből immár a VIII ik füzetet vettük. Gondosan van szerkesztve a következő vezérelvek szerint: