Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

vetett bizodalmat megrendítik s a fájdalmas elkeseredést még magasabb fokra emelik. Elmondta nevezetesen a báró úr, hogy a lelkészek a világi hatóságok által mennyire zaklattatnak a jan. 10-iki ministeri rendeletnek templombani kihirdetésére; hogy e világi hatóságok a jan. 10-iki ministeri rendeletről, míg az egyenesen általuk történt kézbesítés esetében is a lelkészektől oly térítvényt akarnak kicsikarni, mintha ők azon rendeletet esperesi úton kapták volna, és hogy legközelebb a febr. 5-iki ministeri rendeletben az egyház főnökei sürgetőleg felhivatnak a jan. tOi-ki ministeri rendelet templombani kihirdetésének és foganatosításának eszközlésére; holott pedig — úgy mondá a báró úr — az ily intézkedések az óhajtott békés kiegyenlítésnek útját csak megnehezítik s ő Felségének is kijelentett legjobb akaratú szellemével legkevésbbé sem látszanak összhangzásba hozhatóknak. A báró úr ezen nagyfontosságú előadására szembetúnőleg megütköztek a minister urak, sőt gr. Thun minister úr ő exc. szemében jelen volt két minister urak ki is jelentették, miszerint a fentebb említett hamis tartalmú térítvénvek követelése már mégis sok, mire az érdeklett minister úr azt jegyezte meg, hogy ő arról mitsem tud, egyébiránt ez ügyben a szükséges lépéseket majd meg fogja tenni s ezzel magának e tárgyról az előtte fekvő papirra némi emlékeztető sorokat jegyzett fel. Majd a vallásügy békés kiegyenlítésnek lehető módja feletti tüzetes tanácskozásba újabban bebocsátkozván, a tárgynak mindkét részrőli erős vitatása után a minister urak, mintha a kérdés valódi mibenléte iránt mindeddig kellőleg nem tájékozhatták volna magukat s csak most fedezték volna fel az ügy Achilesi sarkát, azt a megjegyzést tették, hogy e szerint a protestánsok nem kevesebbet akarnak, mint azt, hogy a pátens elessék s az teljességgel foganatba ne menjen? A báró úr arra egyszerűen s röviden igen-nel válaszolt, kijelentvén hogy hiszen a protestánsoknak ez ügyben kezdettől fogva ez volt világosan kifejezett gondolkodásuk, a mint ezt az egyházkerületeknek fölterjesztett töliratai is egyenesen igazolják s nem a protestánsok hibája,- ha gondolkodásuk nem ily értelemben fogatott volna föl. Már így — mondának a minister urak — alig lehet az ügyet békés alkudozás útján végelintézésre juttatni! Igenis — válaszolá a báró úr — ez ügynek gordiusi csomóját legcélszerűbb lehetne csak ketté metszeni. És hogyan gondolja ezt a báró úr? kérdé gr. Rechberg ministerelnök úr. Úgy — felelt a báró úr — ha a protestánsok kérelmei teljes mértékben megadatnak : ez lenne az ügy gordiusi csomójának mind az egyházra nézve legmegnyugtatóbb, mind a kormányra nézve legszerencsésebb ketté metszése. Azonban a gordiusi csomónak ily módoni ketté metszését, helyesebben megoldását, a minister urak nem fogadták el. E szerint tehát ezen második értekezlet sem vezetett célra s a nélkül oszlott el, hogy az ügy békés kiegyenlítésére nézve bármely közös megállapodás eszközöltetett volna. A báró úr az értekezletbőli eltávozása előtt kijelentette gr. Rechberg ő excellentiájának, hogy még két napot szándékozik Bécsben tölteni azon esetre, ha ő Felsége vele parancsolni méltóztatnék. A kitűzött két nap eltelt. Ő Felségétől a báró úr személyes megjelenésére s kihallgatására vonatkozólag semmi parancs sem érkezett: ennélfogva a báró úr Bécsből visszautazott s ezzel az egyház és kormány közti értekezéseknek, a békés kiegyenlítési módok feletti tanácskozásoknak folyama ezúttal teljesen befejeztetett. Befejeztetett s fájdalom — süker nélkül. A báró úr ő excja a legnagyobb fáradságot sem kiméivé mindent megtett, a mit a legmélyebb belátás, legnemesebb buzgóság s legtisztább jóakarat egyházunk érdekében megtehetett s eljárásának erkölcsi értékét és fontosságát bizonyosan nem annak pillanatnyi eredménytelenségétől fogja a nemes báró iránt csak hálás elismeréssel tartozót hazai protestáns világ felfüggeszteni. A báró úr a magas kormány és a trón iránti tartozásait is a legnemesebben róvta le, midőn a kérdéses egyházi ügy valódi állása s hazai protestáns egyház közérzülete felől a legélefhübb s legloyalisabb felvilágosításokat tevén meg, ezáltal módot és alkalmat, egyszersmind indító serkentést kivánt nyújtani a magas kormánynak az egyház ellen folytatott eddigi harc oly móddali befejezhetésére, hogy mind az egyháznak lelki nyugalma és békéje helyreállíttathassék. mind a magas kormány irányában, főleg a jelen körülmények között annyira szükségesnek tekinthető közbizalom ereje növekedhessék. Hogy a báró úr legnemesebben kezelt közbenjárása az óhajtott eredményt nem szülte meg. sőt, hogy Bécsbe tett ezen legújabb utazása alkalmával, a mi pedig egyenesen felsőbb parancsnak tekinthető felhivás következtében történt, közvetlenül ő Felsége legmagasabb figyelmének legcsekélyebb részét sem lehetett szerencsés e nagyfontosságú egyházi ügy részére kinyerni, ezért a felelősség terhe, nem is szükséges mondani, a báró úr személyét egyáltalán nem terheli. Most, miután ekként tisztán tájékozhatjuk magunkat fölfelé; miután az eddig táplált kiegyenlítési remények valódi értéket most már öncsalódás nélkül megmérhetjük; miután látjuk, hogy egyházunk hánykódó hajója Istenre és magunkra van hagyatva, az a kérdések kérdése, hogy mittevő legyen a prot. egyház, hogy a mindenfelől tornyosodott vészfellegek fenyegedődzései dacára is vallásunk szent ügye megmentve, törvényes jogaink biztosítva legyenek? És hogy a kérdést ily tisztán s határozottan magunk elé állíthatjuk s hiú remények karjain magunkat többé nem ringathatjuk : ez mindenesetre mostoha körülmények között is nagy szerencse egyházunk ügyére nézve s ha többet nem is, de ezt s ezzel épen sokat csakugyan az egyházkerületi küldöttségek bécsi útjának, mindenek felett pedig b. Vay Miklós úr ő excellentiájának hü fáradozásainak köszönhetünk. Ennyiben a nemes báró eljárása minden látszólagos eredménytelensége mellett is felette eredménvdus. Már a feltett kérdésre nézve, t. i. mittevő legyen most már az egyház ? következő, egyébiránt már más alkalommal is nagy részben kimondott pontok szolgálhatnak közös tájékozhatásul. 1. Egyházunk jelen helyzetének minden kellemetlenségei mellett is bizonyosabban s erősebben állunk most mint a szept. 1-én kiadott pátens megjelenésekor; mert akkor még a közvélemény csak alakulófélben volt, most pedig az már teljesen kiképződve s megszilárdulva van. Most már — miután egy és oszthatatlan nálunk az egyházrendezés tárgyábani gondolkodás, sőt erre nézve mind a négy egyházkerület közgyűlésein világos és egyenes határozatot hozott —sem gyülekezések, sem egyesek többé nem ingadozhatnak, hanem a közgyűlések által autonomice kijelölt és a közvélemény ereje által is szentesített egyenes úton tántorgás nélkül kell, hogy haladjon. 2. Minthogy minden nagyobbszerű átalakulások válságos idejében nem annyira határozatok, rendeletek és utasítások, mint inkább a közvélemény ereje által vezettetnek s vezethetők legcélszerűbben a társaságok: ennélfogva oda kell működni, hogy a közszellem egyházunkban mindig minél nagyobb élénkségben s erejében nyilatkozbassék s ápoltassék, azonban úgy, hogy e közszellem mindig a törvényes jog, bölcs mérsékeltség és nemes komolyság elvei által vezéreltessék.