Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

szellem óriási terjedését bénító hatásúnak mondja a theologiára. Mint hajdan Döllinger, úgy Schelí is — s itt a német prot. theologia felvirágzására hivatkozik — a germán szellem elsőbbségét vitatja a theologiában a római felett. így beszél egy kath. theologus a vatikáni dogma 26-ik évében, s ha nem tudatos amphibolia vagy jezsuita mentális reservátió, a mivel a brémai »Protestantenblatt« illeti, úgy kezd már az ultramontanismus körében is hihetőleg Hoensbroech gróf hatása alatt valamennyire pirkadni. E közben Schell professor »A katholicismus mint a haladás elve« cím alatt egy röpiratot is kiadott. Nagy szellemi műveltség s nemes és igazságszerető érzület sugárzik ki annak soraiból. De illusióban él akkor, ha a római katholicizmust a szabad tudományossággal összeegyeztethetőnek, vagy pláne a szellemi haladás elvének tartja. Ugyanaz az illuisió <XZ. £L melyben a középkori seholastika szőrszálhasogató dialektikája élt. Vagy talán Abálard szelleme éledt föl a würzburgi tanárban? Jól tudja, hogy milyen tragikus sors várt reá a hierarchia részéről. A jelenkorban tényleg létező római-pápás katholicismus a tudományos szabadsággal és haladással össze nem egyeztethető, s csakis a keresztyénség a szabadság és a haladás elve az anyagi és a szellemi kultura terén egyaránt. A würzburgi professor szobatudós ideálkatholicismusa a Möhleréhez hasonlóan tudattalunul beszívott protestantismus, mely egyedül beillik a szellemi haladás keretébe, s a melynek hatását még a katholicismus sem kerülheti ki. Megható, sőt bizonyos tekintetben vigasztaló, hogy a vatikáni zsinat 26. évében Németországban ilyen theologiai jelenség általában véve s egy ilyen würzburgi apologéta különösen lehetséges. A germán szellem kizárólagos tápláléka a bensőség s az igazság és szabadság utáni vágy, mely annak római formuláiban is kitör s legalább álmodni merészel. Mert hát álom az egész, mely valósággá a mai pápás viszonyok között nem igen lehetséges. Róma régen szakított már a Sailer, Hirscber, Günther, Wessenberg, Diepenbrock, Möhler és Rosmini-féle iskolával, s így a würzburgi lidércfénynyel is könnyen fog végezni. A ki a katholicismus körében a germán s a román szellem egyenjogosífását célozza, az ókatholikus s nem római állásponton áll, mert a római princípium a népszellemnek uniformizálásával és romanizálásával azonos. E szellem utolsó sanktiója a pápai infallibilitás, Istennek élő orákuluma a földön. E pápás babona kifejezője a római breviárium, a VIII. Ince-féle boszorkánybulla s a Leo Taxii-féle szédelgés. Ép azért, a ki a pápai Analectákban szentesített máglyákban Krisztus vallásának ellentétét látja, abban meg kell lennie az erkölcsi bátorságnak, hogy a pápai bilincseket széttörve a Rómaellenes német katholicismushoz csatlakozzék! így ítéljük meg mi protestánsok Schell tanár apologiáját! Az ev. sociális kongresszus mult hó 9 — 11. napjain Lipcsében ülésezett, s ezúttal 8-ik rendes évi közgyűlését tartotta. Ez alkalommal Wendt jenai tanár: »A vagyon a keresztyénség szempontjából tekintve«, Oldenberg berlini tanár: ^Németország mint iparállamSchmoller berlini tanár: A középső rend«, Hulemann braunsweigi biró »A rnaltusianismus és a keresztyénség* és Wenkstern ber lini tanár: »A munkások szövetkezetei« c. kérdésről értekezett. Az -»Evang. Afrikáé gye sülét*, mentő munkájának szolgálatában áll Bodelschwingh lelkész, ki különösen ;i néger rabszolgák felszabadítására s egy sanatorium léte sítésére gyűjtött már 10 ezer márkát. E téren különös charismával dicsekedhetik, ép úgy, mint Lepsius az örmények felszabadításának kérdésében Lélahameld német prot atyánkfiainak e buzgólkodása a bel- és külmisszió terén. A Lipcsében megjelenő •» Zeitsehrift für Philosophie und philos. Kritika, a melyet régebben az ifj. Fichte és Ulrici szerkesztett, jelenleg pedig Siebeck giesseni és Volkelt lipcsei tanár segédkezése mellett Falckenberg R. erlangeni tanár szerkeszt és kiad, újabban nagy fellendülésnek indult. E 60 éves folyóirat jelenleg egyik elsőrangú jelenség a német szakirodalomban, a miben az új szerkesztőnek igen nagy az érdeme. Ez előkelő folyóirat munkatársai a legelső philosophusok a kontingensen s neki köszönhető, hogy a Kanttól napjainkig terjedő legújabb bölcseletet tárgyaló Ueberweg-féle kézikönyvben az eddigi két sor helyett négy lapot szentelt a magyar phiiosophiának. Siettünk is ez örvendetes körülményre fölhívni az Akadémia buzgó titkárának a figyelmét. A hazai philos. irod. jelenségekről e sorok írója tájékoztatja koronként e folyóiratot. A philosophia terén az ideálistikus irányzatot követi, s úgyszólván gyűjtőpontja azok munkás szellemeinek. Küzd tehát úgy a naturalismus, mint a positivismus egyoldalú túlzásai ellen, s korunk összes szellemi mozgalmaival élő kontaktusban maradva egy egészségesebb fejlődésképes tudományos világnézetnek egyengeti az útját A centrális érvényű problémák mellett egyes részletkérdések megvitatására is fordítja figyelmét, s folytonos figyelemmel kiséri az újabb philos. irodalmat Amerikában, Angliában, Franciaországban, Itáliában és Magyarországon. A kulturnemzetek szellemi életének jelenkori állásáról hű és kimerítő képet nyújt, s ennyiben a szónak legnemesebb értelmében internationalis jellegű. A folyóirat Pfeffer nagyhírű lipcsei könyvkiadó vállalatában jelenik meg, s kötetenkint 6 márkába került. Fölhívjuk reá illetékes szakköreink szives figyelmét! Legújabb füzetében Opzoomerről Van der Wyak, az értékfogalomról s az örömérzet értékéről Hartmann, Kant és Humboldt Sándorról Lind, Verulámi Bacon philos. állásáról Schmidt Walther, a Lotze-féle időtanról Geyer, s Carriere Móric nagyhírű müncheni esztétikusról s műtörténetíróról Lind értekezett. Gazdag irod. ismertetetések (p. o. a legújabb füzetben (106. köt. I. füz.) Hobbes Tamásról) s bibliographiai adatok zárják be rendszerint a folyóirat testes füzeteit. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás.