Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

nem jelenthet mást, mint szót; míg a mondat többi részei azt mondják, hogy ez a szó megtéstesült. Tehát e mondat más szóval azt teszi, hogy év auxtj) £a>Y] fjv, (János 1. 4.) xai o Xd^oa aapC ifivéto, (Ján. 1, 14.). Nem jelenthet tehát 8 Xófoc a János evangéliumában sem mást, mint kiváltképen való szót. Mint a Héber 1. 1, 1 v. mondja: »Minekutánna az Isten sok rendben, és sokképen szólott volna régen az Atyáknak a Próféták által: ez utolsó időkben szólott nekünk az ő Fija által. '0 Xó-pa tehát nem egyéb, mint az Isten legtökéletesebb eszköze és egyúttal maga a megtestesült kijelentés, tehát a testté lett isteni ige, szó. Mivel pedig a Philo Xofoc-a, bármint iparkodjunk is elmagyarázni a Xófoa evStá^eto? és 7rpotpopíx.óc segítségével, nem más, mint a platonikusoknak Isten helyett a világban működő ideáinak összessége, vagy a stoikusoknak a világ építő mesterévé tett világeszméje, tehát voóc, ratio: még azt sem mondhatjuk, hogy János magát a szót onnan kölcsönözte volna. Mint Luthard megjegyzi, Xófo? Philonál: ratio; Jánosnál: oratio. Nem hát, nem eszme a Jézus, hanem ige, az Istennek ékesen szóló, élő igéje, kinek e földön lett megjelenése, élete, szeretete, szelídsége, alázatossága, csuda nagy ereje, tűrése, szenvedése, halála, feltámadása, megdicsőülés mind egy-egy hatalmas prédikáció, mely olyan ékesszólással hirdeti nekünk az Istennek hozzánk való nagy irgalmasságát, a milyenre semmiféle szó nem volna képes. Ez a prédikáció győzte meg a világot, nem a görögbe oltott zsidó vallásfilozófia világeszméje. És mivel minden hatalom csak azok által az eszközök által tartható fenn, melyek által megállapíttatott, minden értelmes elme előtt világos legyen, hogy a mi egyházunk sem tartható fenn sem alexandriai sem tübingai eredetű homályos existentiájú vérszegénységben sínlődő eszmék lantolása álal; hanem egyedül a hús és vér, élő, igaz Igének erőteljes prédikálása által. A keresztyén vallás nem Philo és Baur kegyelméből fejlődött, hanem Isten kegyelméből adatott a Jézus Krisztusban, nem is Baur fogja tehát fentartani, hanem Krisztus. És ez valóban nagyon jól is van így. Kecskeméthy István. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. Az >Evang. Bund« szász tartományi fiókja rendes évi közgyűlését f. év május hó 19. és 20. napjain Nordhausenben tartotta, mely alkalommal dr. Fey hallei lelkész a szövetseg buzgó működéséről s különösen a sajtó terén követett lelkes agitátiójáról lelkes képet nyújtott. A főelőadást Jordán lelkész tartotta, ki »Evang. und kathol. LeibesthátigkeiU címmel főleg a diakoniának szolgálatában álló prot. és pápás egyesületekről értekezett. Kaiserswerth központ mellett 78 prot. diakonissaház s 1200 diakonissa áll jelenleg a prot. diakonia szolgálatában. A prot. diakonia az egyetemes papság természetes folyománya, míg a pápás a jócselekedetek tanán s egyházi gyakorlatán épült fel. Örvendetes körülmény, hogy a diakonia iránt már nálunk Magyarországon is (Budapest, Pozsony, Lőcse) mutatkozik érdeklődés. Az előadás kapcsán az Evang. Bund közgyűlése becsületbeli kötelességének jelezte, hogy a diakonia ügyét teljes erővel felkarolja s minden pápás és protestánsellenes támadásik ellenében megvédelmezze. Bárcsak jobban terjedne közöttünk a szeretetmunka iránti érdeklődésünk! Mult külföldi szemlénkben közzétett statistikánkat az áttérésekből s különösen vegyes házasságokból eredő veszteségek tekintetében a Statisztische Correspondenz nyomán még a következő adatokkal egészítjük ki: Tisztán prot. házaságokból 100 szülött közül 97, 51, 200, vegyes házasságból ellenben csak 91, 21 gyermek megkereszteltetett az evang. hitvallásra. Kedvezőbb az esketési viszony. 100 prot. mátkapárból 93, 73, 200, vegyes párból ellenben 93, 62 vette igénybe az egyházi áldást, s mint olvassuk, újabban is javultak a viszonyok. Az 1876. Civilstandsgesetz tehát e tekintetben nem ártott a prot. egyháznak, s a cura pastorális buzgóbb és odaadóbb munkásságának egyengette útját. Legroszabbul áll — ép úgy mint nálunk az 1868. LI1I. t.-cikk elejtése s a reverzális törvényesítése óta — Trier vidéke, hogy 1896-ban vegyes házasságból szül. 87 gyermek közül csak 16, tehát 18% kereszteltetett az evang. hitvallásra, s 27 vegyes házasságból csak 4, azaz 15% vette igénybe az egyházi áldást. Valóban az ultramontanismus minden téren való terjeszkedéseit csak az nem látjá, kinek az eszmei nincsenek vagy látni nem akar! Érdekes jelenségekkel találkozunk az ultramontanismus körében. Vannak a pápás laikusok közül, sőt ujabban a papok közül is olyanok, kik abban a csalódásban élnek, hogy vaticanismus és szellemi szabadság összeegyeztethető, ép úgy, mint nálunk, hol a hierarchia alapján autonómiáról álmodoznak a mi jámbor kegyes pápásaink. Beyschlag lapjának »Kirchl. Chronik* rovatában azt olvasom, hogy egy Bunckhofer nevezetű pap és wertheimi gimn. tanár a keresztyénség általános alapigazságairól prédikál s egy kényszerített és sablonok között mozgó prédikálás ellen a szószékről is tiltakozott. így hát megéljük, hogy Mária csudatettei és májusi áhítatosságai helyett pibliai heresztyénségről prédikálnak a pápás szószékeken. Vagy azt olvasom nevezett helyen, hogy Schell würzburgi theol. tanár rektori székfoglalójában a tartomány szabadságáról értekezett s különösen a kath. theologia szabadságát és függetlenségét vitatta. »A theologus, úgymond, a ténylegesnek csak egy kritériumát ismeri, s ez az értelemmel, a tapasztalással s a gondolkodással való megegyezés®. Hátha ez a megegyezés nem lehetséges? Az esetben — mondotta Pio nono — a dogma korrigálja a történetet sőt kívánja az értelem s a lelkiismeret áldozatát. Sőt mi több, Schell tanár panaszkodik a német szellem hanyatlásáról a theologiában s a román és jezsuita