Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-25 / 30. szám
be, úgy hogy többé nem lehetett megismerni, hogy mi a papbér, mi a tanítói fizetés. Ez utóbbi Erdélyben nem szokásos és így ismeretlen, hanem annál inkább az a megváltás. A megváltásnak egyik igen praktikus módja volt a tagosítás alkalmával több egyházközség által létesített azon eljárás, hogy a lelkész és tanító ellátására elegendő terület hasíttatott ki a határból s engedtetett át a nevezetteknek azon kikötéssel, hogy többé (stólán kívül?) semminemű szolgáltatást nem teljesítenek számukra. Ily megváltás ís kevés fordult elő Erdélyben, hanem e helyett tőkéket hoztak és hoznak össze, melyeknek kamataiból fedezik a lelkészi díjlevélnek kepefizetés útján beváltandó pontjait. Azonban előfordul gyakran az is, hogy földterületeket is vásárolnak a lelkész vagy tanító számára, a melynek jövedelme arányában csökken a kepe, vagy a kepe helyett fizetett járadék összege. A kepe megváltása végett szükséges tőkék összehozása körül az erdélyi ev. ref. egyházközségek roppant buzgalmat fejtenek ki, a mihez hasonlót a Királyhágón túli részekben nem is találunk. Itt ugyanis, mint már említve volt, a tagosítást felhasználta egynéhány egyház s így a rendes egyházi adótól megszabadult, ele az óriás nagy többség semminémű lépéseket nem tett az egyházi adó leglényegesebb alkatrészének megszüntetése iránt. Ez pedig annál feltűnőbb dolog, mert köztudomásúlag az öt református egyházkerület között az erdélyi a legszegényebb. Kétségtelenül önzetlenség és vallásos buzgóság kívántatik ahhoz, hogy évtizedeken keresztül fillért fillérhez, forintot forinthoz rakva tőkét képezzenek, alapot gyűjtsenek, s ezért áldozatot viseljenek, a miknek egy későbbi nemzedék veszi majd csak hasznát. Magam is tapasztalatból tudom, hogy ilynemű kísérlet sokszor semmisült már meg a magyar ember kedvenc példabeszédén : »a ki hátul jön, tegye be az ajtót«. Sokak előtt különös gondolat, hogy áldozatot hozzanak csak azért, hogy majd mások vegyék annak a hasznát. Bizonyára nehéz volt Erdélyben is a kezdet, de ma már elég szép eredményt képes a kerület felmutatni. Nem tudom mostan positive megmondani, hogy mi volt és ki volt a mozgalom megindítója, de a könnyen kapható adatokból látom, hogy már a század első felében, néhány a marosi egyházmegyébe tartozó egyházközség, ú. m. Mező-Maclaras M.-Csávás, M.-Kövesd, Makkfalva voltak az elsők, melyek a kepét megváltották, s a mely egyházközségek példáját számosan követték. Ezen egyházközségek elég gazdagok voltak ahhoz, hogy az egyházközség egyéb vagyonának jövedelméből fedezzék a papnak és mesternek szolgáltatandó kepét és igya híveket ós belhivatalnokokat felmentsék az egyaránt kellemetlen szolgáltatások terhétől. Azonban, talán épen azért, mert a hívek a közvagyonnak a felhasználásával is igyekeztek a személyi tehertől szabadulni, csakhamar tudományos szempontból ellenzői is akadtak a kepemegváltásnak. így főleg a nagy nevű erdélyi jogtudós, Dózsa Elek, ki a protestantismus szellemével ellenkezőnek állítá, hogy a fizetésöket hallgatóiktól igényelhető papok s mesterek, az ekklózsia által fizetett kivatalnokokká változtattassanak a viszonyok kegyeletességének megszüntetésévek és a ki felhozza azt is, hogy a pénztőkék nem oly biztosak, mint a terményekben alapított fizetések. A Dózsa kifogásai és aggályai nem nagyon hátráltatták a kepemegváltás eszméjét, legfelebb a gyakorlati kivitelt módosították annyiban, hogy azután a kepemegváltási alapok nem egyházi vagyonból, hanem a hívek áldozatkészségéből gyűjtettek s a gyűjtésnél nagy szerepet játszottak a takarék bor- és magtárak, melyek 25— 33%-os jövedelmet biztosítottak. Ma már úgy áll a dolog, hogy az erdélyi ref. kerületben több mint 1.200,000 frtnyi tőke van összehalmozva az egyházközségek tulajdonában kepeváltási alap címen, mely összegnek 5%-os kamata az erdélyi ev. ref. kerület összes papi javadalmainak közel Va-át teszi ki. Legelői járnak a görgényi (207,000 frt), marosi (177,000 frt), erdővidéki (173,000 frt) és orbai (152,000 frt) egyházmegyék. Az erdélyi ev. ref. kerület részleges kepe megváltást is engedélyez t. i., hogy a fa vagy a bor, vagy a zab, vagy a búzakepe váltassék meg, azonban később csak általános kepeváltságot engedett meg s 1879-ben elrendelte, hogy ha valamely egyházközség kepemegváltási tőkéje elegendő a megváltás keresztülvitelére (5%-kal számítva a tőke jövedelmet), az illető egyházközség köteles tőkéjét az egyházkerület központi pénztárába beszolgáltatni megőrzés, illetőleg gyümölcsöztetós végett Ez [intézkedés, mely az egyházmegyék többségének nézetével ellenkezett, ma is fenn áll ós erre van alapítva kerületünk szerencsés kezű püspökének a legutóbbi egyházkerületi közgyűlés elé bejelentett terve, t. i. hogy a kepemegváltási alapok bevonásával egy kepeváltsági takarékpénztár alapíttassák, mely szolid pénzügyi műveletek által még hasznosabban gyümölcsöztesse a szótforgácsolt tőkéket és közelebb hozza az általános kepemegváltás várva várt idejét kerületünkben. Ila most már a tisztelt olvasó azt kérdezi