Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

viszontagságos, csaknem viharos múltjával, és ezzel növeli történeti tudásunkat. Az ősök példájával buzgó és szilárd vallásszeretetre tanít, s ezzel épít, erősít. Az egyháztörténeti művek támogatása ma nemcsak tudományos, de egyházi és valláserkölcsi kötelessége minden művelt egyháztagnak. Azokból az erőkből táplálkozik s nyer megújulást és emelkedést közegyházunk, melyekből született, melyek vészben-viharban megtartották és szent örökség gyanánt a jelen nemzedékre átszállították. Egyház, mely a maga múltját megbecsüli, jelenét szilárdítja s jövőjét biztosítja ezzel az erkölcsi munkával. Munkás jelenünkkel legyünk méltók egyházunk múltjához s multunk jeleseihez. Sz. F. A lelki átöröklés. — Ismertetés és szerény megjegyzések. — »A lét kérdésének kell az elsőnek lenni minden mások előtt, e kérdésnek: honnan? mi? hova? s e kérdések megoldását egy életben, nem egy könyvben kell keresnünk*. Emerson. II. S most következnek szerény megjegyzéseim, általában és némely részletekre. Mélyen érzem, hogy csaknem vakmerőség tőlem, ily megjegyzéseket tenni, először is Ribotal szemben, ki a felülvizsgáló szerint, »a. ma élő francia filozófusok egyik Iegtekintélyesebbike, az egész filozófiai világban is elsőrangú helyet foglal el*; aztán a tud. akadémiával szemben, mely e művet kiadásra méltatta. Azonban mentse vakmerőségemet ama elsőrendű közérdek, melyért az egész könyv napvilágot látott. Általában feltűnő, hogy míg a lelki átöröklésnek, mint élettani jelenségnek, alapjául szolgáló tények, birálatos elvek, egybevetések, szigorúan tudományos megállapodások, szóval a fundamentom nagyon is föltételes, ingadozó, találgató, addig a következtetések, tanúságok, nagyon is határozottak. Az élet jelenségei, tüneményei, oly rejtélyek, a melyeknek vizsgálatánál valóban elmondhatjuk a szép énekkel : Minél felebb repülök, Annál jobban szédülök Magasságán e tetőnek! Számtalan helyet idézhetnénk a kezünk alatti műből, annak igazolására, hogy az átöröklés tudományos vizsgálata még most éli bölcső korát s távolról sincs biztos alapja. A következőket ajánljuk a szíves olvasó becses figyelmébe: »Nem tudjuk egészen biztosan, mi volt az ember eredetileg és nem mondhatjuk meg, hogy mivé lesz.* »Az átöröklés tudományos megmagyarázása jelenleg még lehetetlen*. >Ha a lelki átöröklés tényeit jobban fogjuk ismerni, ha e tárgyról való homályos sejtelmeink, világos ismeretekké fognak válni, akkor annak társadalmi jelentőségét a melyet ma még alig sejtünk, jobban meg fogjuk érteni*. »Örökre lehetetlen marad a tényleg meglevő ösztönöket végtelen változatosságuk és bonyolódottságuk szerint megmagyarázni. A valóság adatai megközelíthetlenek s föltéve, hogy megközelíthetnők azokat, csak igen tökéletlenül lehetne őket megállapítani.* Ily ingatag alapra, a legszerényebb következéseket is, csak a legnagyobb tartózkodással lehet fölépíteni. Szerzőnk azonban, mintegy francia büszkeséggel nyilvánítja ki: »őszintén bevallom, hogy a lelki átöröklés ellen felhozott ellenvetések nem nagyon ijesztenek meg engemet; ezek leggyakrabban érthetetlenek volnának, ha nem ismernénk indító okukat. Ez ok, a belőlük vonható következményektől való alapos, vagy alaptalan félelem, tehát oly elfogultság, a mely se nem tudományos, mivel önkényesen jár el, se nem erkölcsös, mivel valamit jobban szeret az igazságnál*. Távol legyen, hogy az igazságtól félnénk, bármely levonható következményekben állana elibénk. Teljes meggyőződéssel hiszszük és hirdetjük, hogy egyedül az igazság hasznos. De igazságként csupán a megdönthetlen és minden oldalról tisztázott valót fogadhaljuk el s az oly igazság, melyről még a nagy Darvin is csupa »fölteszszük«-kel, »minthogy«-gyal, »tehát«-tal stb. elmélkedik, mi szintén elég merészek vagyunk az ily igazságot csupán egyéni igazságnak, helyesebben tárgyi gyanításnak nyilvánítani és merő homok-fundamentumnak tartjuk a lelki átöröklés égig nyúló tornya számára. Távol legyen tőlünk, hogy kicsinyelnénk a munkát, melyet a tudós szerző végzett. A legnagyobb tisztelettel hajlunk meg előtte. A tárgy oly nagy és nemes, hogy méltán lehet rá ís alkalmazni »et, voluisse sat est*. De a rakott alapon nagyon korai még ily következtetéseket kimondani: »A lelki átöröklés, a biologia átöröklés egyik esete*. »A deterininismus egyik legállandóbb nyilvánulása*. »Az átöröklés teljes determinismus, még pedig, egyebektől megkülönböztetve, faji determinismus, a család, fajta vagy faj megszokása. Általa az okozat és ok széttéphetetlen láncolatában érezzük magunkat; általa törékeny személyiségünk, a dolgok végső okaihoz fűződik, a kényszerűségek végtelen láncolatában*. S ha ezen végső ok, még valamely értelem, jóság, igazság volna — az Isten, »kit a bölcs lángesze föl nem ér« — megnyugodhatnánk azon faji determinismusban, de szerzőnk ily ok felvételét nem tartja tudományosnak. Áttérünk most egy fontosabb dologra, mely minden életjelenség okául van feltüntetve: az úgynevezett lelki 55*