Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

év óta fokozatosan apad. 1887-ben volt 20,800 1896-ban csak 13,000 eset. A nehéz munkára ítéltek száma 2800-ról 729-re szállott le. Ennek következtében nyolc fegyházat be is kellett szüntetni. Ez a tény önmagában véve is bámulatos, de még inkább annak kell kijelentenünk, ha figyelembe veszszük, hogy Anglia népessége az utolsó években milliókkal, vagyona pedig milliárdokkal szaporodott, mely eredmények máshol rendesen a bűntettek szaporodását idézik elő. Ezt látjuk Franciaországban és elég szomorú, hogy mi sem állunk jobban, mint Franciaország, sőt nem nehéz kimutatni, hogy az elválások, a bűntettek és az ifjú bűnösök száma nálunk félelmes módon emelkedik, mi azt mutatja, hogy fejlődésünk gyökerében van megmérgezve. Franciaországban vannak sokan, mint például a jónevű író és emberbarát Bostand, ki ezt egyenesen az iskolák secularisatiójának rójja föl. Vájjon az az irányzat, mely a népoktatást mindenáron a felekezetnélküli állam kezébe akarja aclni csak azért, hogy a tehertől meneküljünk, gondolt-e ezzel? Nem jellemző-e, hogy teherré lett reánk nézve a felelősség ós könnyű szívvel dobjuk el magunktól azt, mit megszerezni és cultiválni olyan öröm, olyan dicsőség volt az elődöknek? Persze a kiadások, a pénz, ez a bökkenő. Elődeinknek, a kik sokkal szegényebbek voltak, mint mi, jutott ilyenekre, nekünk nem jut, hisz úgy megsokasodtak az igények, olyan nélkülözhetetlen szükség reánk nézve, hogy a test szaporodó élvezeteit kielégítsük, hogy nem marad másra semmi. Erkölcsileg kell megújulnunk, hogy arra az útra juthassunk, mint az angolok, mert a haladásnak nincsen erősebb, igazabb támasza, mint az, a mi felekezetünknek is alapja, a felelősségérzet, a szabadság s az önmagunkra támaszkodás, a közügyekben való részvét, mely a fenkölt jellemek iskolája. Ha ezek az irányok áthatották a mi felekezeti életünket, akkor sokkal nagyobb mértékben leszünk a nemzeti emelkedésnek tényezői, mint vagyunk ma. Mindez azonban nem eshetik meg szótfoszló felekezeti önérzetünk fölébresztóse nélkül és a ki ezen munkál, az egyszersmind a nemzeti fejlődés alapköveinek biztosításához is hozzájárul. Angliában azt vallják, hogy ők soha a világ első tengeri hatalmává nem fejlenek, ha Rómától el nem pártolnak. Mai jólétüket pedig ennek köszönhetik. Okoskodnak pedig akként, hogy csak így voltak kényszerítve arra a nagy erőfeszítésre, melyet a szellemiek terén kifejtettek s a mely anyagi hatalmuknak is alapjává vált. Nem olyan oktalan dolog tehát, ha mi erre utalva a protestáns öntudat újraébredését nemcsak felekezeti, hanem nemzeti szempontból is szükségesnek tartjuk. Bernát István. A lelki átöröklés. —• Ismertetés és szerény megjegyzések. — >A lét kérdésének kell az elsőnek lenni minden mások előtt, e kérdésnek: honnan? mi? hova? s e kérdések megoldását egy életben, nem egy könyvben kell keresnünk®. Emerson. I. A magy. tud. Akadémia könyvkiadó vállalatában oly müvek is jelennek meg, melyek minket, papokat, szakszerűen is érdekelnek. Elég legyen az utóbbi időből csak a következő műveket említeni. Paul Janet »A politikai tudomány története az erkölcstanhoz való viszonyában«, melyben különösen a jézusi morál, sőt Jézus személyisége is, nagyon szépen van jellemezve. Barthelemy saint Hilaire >A íilozófia viszonya természettudományokhoz és a valláshoz^ Rendkívül kiváló munka »Az emberi szellem képviselői* Emersontól, Szász Károly művészi fordításában. Ezekhez sorakozik, sőt a mi hivatásukra vonatkozó érdekességében mindnyáját fölülmúlja Ribot műve A lelki átöröklés, * a mely mintegy az emberi élet vegykonyhájába tekint, meglátni óhajtván, >mint sző a természet öröklétű orsón, soha ki nem száradó keréken, soha nem nyikorgó tengelyen*. Ez érdekes munka bemutatása, célja e soroknak. Szellemi étvágy gerjesztése a munkában tárgyalt dolgok iránt. Megérdemelte volna a szakember fegyelmezett gondolkodását s a tisztelt olvasó ne ítélje el a puszta műkedvelőt, ki azon szerény joggal kéri figyelmét, hogy olvas és gondolkodik. A lelki átöröklés, vagy a legmagasabb értékű hagyaték leltározása s törvényes átruházása az utódra. Bevezetésként néhány lapot szentel, a testi átöröklés tanának. Ez kevésbé bonyolult és mindenki azonnal megértheti, hogy a testi szervezet az utódban föltétlenül ismétlődik. Ez egy világos élettani jelenség. A külső alkat, a belső szervezet, a csontok, az izmok s ezek tartóssága vagy elváltozásai, mindannyian átöröklődnek. Az életerős testű szüle életerős utódokat nevel, az elnyűtt anyag, az utódban is, vánszorogva siet a megoszlás felé. »E futólagos physiologiai fejtegetés — végzi a szerző — eléggé mutatja, hogy az átöröklés törvénye, az életműködés minden alakjában uralkodik, a mi egyébiránt általánosan elismert s elfogadott dolog. így van-e ez a lelki világban is ? Térjünk át most ennek vizsgálatára, kezdve a tények tanulmányozásán*. A lelki átöröklésnél oly bonyolult és elrejtett élet* írta: Ribot Th., fordította Holló István. Kiadta a magyar tud. Akadémia. 1896.