Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

dékos rossz akarat. Az urat és a gazdagabbat megrövidíteni és megrontani, fájdalom, megengedett elv volt már régebben is népünk között s ma, a mikor a socialista lapok földosztással, vagyonközösséggel bolondítják népünket: a rossz akarat aratási sztrájkot tereint, csak azért, hogy a gazdagabbat tönkre tegye; s képes nyilvános lázongásra is, hogy vad indulatait kielégíthesse. Ezek a magyar paraszt szocialismus belső rugói s jellemző tulajdonságai. E nemtelen indulatok tulajdonai ugyan az általános s bűnös emberi természetnek is, de nyilvánulási alakjaikban annyira magukon viselik az alföldi magyar paraszt ember jellemző vonásait, hogy a magyar paraszt socialismus egészen speciális, egészen magyar. Ezt azonban megállapítanunk nem elég, azt is keresnünk kell, hogy e nemtelen indulatok miként juthattak épen magyar népünk közt ily uralomra s mik és kik annak okai. A legtöbben itt is megálíanak a külsőségeknél s vagy az urakat és munkaadókat vagy magát a népet kárhoztatják, a nélkül, hogy a baj igazi forrásait kutatnák. Nem állítom, hogy nem vétkeztek intra és extra muros; nem mondom, hogy urak és munkaadók nem követtek el sok méltatlanságot a munkás néppel, mert a dölyf és kapzsiság jellemző tulajdonai a magyar kaputos és gazdag embernek is: de én a baj igazi okát nem ezekben a külsőségekben s az elkövetett méltatlanságokban találom meg, hanem a vallásos alapot nélkülöző félmüveltségben s a keresztyéni szeretet hiányában. Ez a baj igazi oka, a többi mind csak külső nyilvánulása ennek. Ha eszünk és szivünk egyformán művelt volna s ha urat ós parasztot, gazdagot ós szegényt az igazi keresztyéni szeretet fűzne össze, nem lenne socialismus soha sem, vagy jobban mondva, megvalósulna az igazi, krisztusi socialismus. S ki, vagy kik az okai annak, hogy a keresztyéni szeretet hiányzik közöttünk? Nem habozom nyíltan kimondani, hogy itt egyformán terheli a vád az államot és az egyházakat. Vád terheli az államot, mert népoktatási programmjából ha nem teljesen küszöbölte is ki a valláserkölcsi nevelést, de kivetette a központból a legkülső körbe, hogy minél kevesebbet aggasson. Tantervében a vallásos oktatásnak csak kegyelemből jut egy kis helyecske, de a nem felekezeti iskolákban az sem a rendes tanórák keretében, hanem csak azon kívül. Vád terheli az egyházakat, hogy ezt így történni megengedték s a vallásos szellemet a népoktatásból kipusztulni hagyták; de főként vád terheli őket, mert nemcsak hogy a nem-felekezeti iskolákban nem használták ki a kegyelemből nyújtott alkalmakat a serdülő nemzedék vallásos képzésére, de nem használták azokat fel még a saját felekezeti iskoláikban sem. Felekezeti népiskoláinkban is megelégszünk azzal, hogy a tanév végén egy formális vizsgát végig hallgassunk; nem felekezeti iskoláink hitoktatásáról pedig jobb nem is szólani. De mulasztásaink ezzel még nincsenek kimerítve. Az iskola csak alapot akar vetni, az életben kell arra tovább építeni. S építettünk-e? Gondoskodtunk-e arról, hogy olvasni tudó népünk oly olvasmányok birtokába jusson, a melyek lelkét nem meg mérgezik, de nemesítik s a melyek a vallásos érzést, a keresztyéni türelmet és szeretetet ápolgassák? Bizony nem. A bibliát s a régi jó Szikszayt engedtük kimenni a divatból, de újat, jobbat adni elmulasztottuk. De mivel népünk olvasni akart, mi azonban szellemi táplálékot nem tudtunk neki adni, sem pedig olvasási hajlamát nem irányítottuk, az lett az eredmény, hogy szükséglete kielégítésére nélkülünk alakított olvasóköröket, paraszt kaszinókat s ott falta és falja mohón a képes politikai s újabban meg a socialista lapok véresszájú, nópbolonclító cikkeit. Ilyen paraszt kaszinó némely alföldi városban van 10—15 s miután elmulasztottuk, hogy mi alakítottuk volna azokat, a vezetés is kiesett a kezünkből s olyan elemekébe került, a melyek nemcsak állam-, de egyházellenes irányba vezetik a kör együgyűbb tagjait. Ezek az egyház nélkül alakult, s minden egyházi felügyeletet vagy irányítást nélkülöző paraszt kaszinók ós olvasókörök a magyar nép igazi megrontói. Ezekben dőlnek el a községi, képviselő- és papválasztások; itt határoztatik meg, hogy mennyiért szavazunk? ezekben fejlődik ki a paraszt socialismus,' s itt ezekben vannak a mi bajaink melegágyai. S hogy ezek hangadók s vezetők lehetnek, abban bizony a mi mulasztásunknak tetemes szerepe van. Nem gondoztuk, s nem irányítottuk népünk olvasási hajlamát s most keservesen iszszuk mulasztásaink levét. Mert ne gondoljuk, hogy e teljesen magokra s néhány szájas és dologkerülő ember vezetésére hagyott olvasókörök káros hatása csak állami vagy nemzetgazdasági tekintetben nyilatkozik. Nem, a magyar paraszt socialismus nem áll meg az aratási sztrájknál, hanem átterjed az egyházi élet terére is. A népboldogító socialista vezérek nem csupán az állami rend felforgatására törekesznek, hanem egyszersmind eltörlésére minden egyháznak s minden vallásnak is. Alakul, fejlődik a socialista hitvallás; népünk, melylyel a keresztyénség igaz tanait meg nem ismertettük,