Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

r EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Uorny&nftzktf Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. A 1897-dik év második felére előfizetést nyitunk, bizalommal kérve olvasóink támogatását, még pedig két irányban Folytassák az előfizetést és szaporítsák a lap olvasó közönségét. Ha minden előfizető csak egy új előfizetőt szerez, ezzel a lap erejét már megkétszerezhetjük. Az előfizetés feltételei a lap homlokán olvashatók. A paraszt soeialismus. Politikai lapjaink állandó rovatot nyitottak immár a paraszt soeialismus kérdésének s nincs egy nap sem, hogy az ország különböző pontjairól érkező tudósítások ne számolnának be szerződések felmondásáról, kitöréshez közel álló streik-mozgalmakról, csendőrség és katonaság kirendeléséről; sőt néhány helyen már a fegyverek is megdördültek, megdöbbentő jeléül a fenyegető veszedelemnek. A kitörni készülő aratási sztrájk s az annak alapját képező paraszt soeialismus kérdése foglalkoztatja a politikusokat, a nemzet-gazdákat; a kormány óvó s megtorló intézkedéseken tanácskozik; de vájjon a sok tanakodásban megtalálták-e a baj forrását s megtalálták-e az alkalmas gyógyító szereket? En úgy látom, hogy nem, s épen ez késztet arra, hogy e nagyfontosságú dologhoz hozzá szóljak, annyival is inkább, mivel a paraszt soeialismus kérdése nemcsak agriculturalis ós állami kérdés, hanem egyszersmind egyházi is s a veszedelem talán még jobban fenyegeti egyházi létünket, mint földmívelósi és állami életünket. Ha a paraszt soeialismus kórdósévei kezdünk foglalkozni, legelső sorban is az tűnik fel, hogy a mozgalom nem az ország igen szegény s sokszor az éhenhalással küzdő felső vidékein dominál, hanem a gazdag kis- és nagy magyar alföldön; a magyar-lakta s legnagyobb részben kálvinista jellegű vidékeken. Mi a magyarázata ennek? Rosszabbak a birtokviszonyok az alföldön, mint a felvidéken? Nem. Rosszabb a szegény ember sorsa? Nem. Kevesebb a munkabér? Nem. Nagyobb a teher? Nem. Mi hát az ok?! Hogy a baj igaz okait megtaláljuk, nem csupán a külső agrár és socialis viszonyokat kell mórlegelnünk, mert ha bár ezek megfejtenek is valamit, de a baj fészkeit nem mutatják meg világosan. Mélyebbre kell itt hatolnunk s az emberi szivet s annak vad indulatait vizsgálnunk, hogy az igazsághoz eljuthassunk. Vizsgálódásainknál nem is szükséges, hogy az általános emberi lelket tegyük magunk elé a boncasztalra s nem szükséges, hogy a külföldi socialista próféták theoriáiba merüljünk. A magyar paraszt soeialismus külön fejleménye a socialis irányzatoknak, a mit elvont theoriák meg nem fejtenek; azt csak a magyar néplélek fejtheti meg igazán. Napi lapjaink bőven hoznak tudósításokat a paraszt socialista vezérekkel folytatott beszélgetésekről s magamnak is alkalmam volt többször beszélgetni velők egy alföldi nagy városban s ezek a beszélgetések arról győztek meg, hogy a magyar paraszt socialismusban a magyar nép »nemzetséges bűnei«-nek még nemzetségesebbekkó lótele játsza a főszerepet. Első helyen áll ezek közt a büszkeség és a dölyf, a mely nem szivesen tűri meg maga felett a felsősóget, legyen az akár világi, akár egyházi, s a mely fékét veszítve s a socialista lapok mérge által táplálva egész oda fejlődött, hogy a magyar paraszt socialista lenézi ós megveti a kaputos embert; herének nézi, a ki csak az ő zsírján élősködik. A másik nemzetsóges bűn az irigység, melynek rosszul esik látni mind az úri embernek látszólagos kényelmét, mind a gazdagabbnak jólétét. Kaput és vagyon synanimok a paraszt socialista szemében, irigyli s mivel nem lehet egy csapásra az övé: gyűlöli mindkettőt, mely megélhetésében mégis csak reá van szorulva. A harmadik nemzetsóges bűn e két elsőnek természetes folyománya s nem más, mint a szán-