Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

utoljára ő tőle is elmaradtál egyedül, az Istennek gondviselésére bizattatál; s végezetre minden renden levő, ezen férfiúnak más közelebb s távolról való minden atyafiai, kiket vagy a vér, vagy a név kötött egybe az Isten legyen gondviselőtök, és a sebet, mely esett sziveteken, orvosolja meg. Méltóságos királyi és nemes vármegye Tábla nagyérdemű főurai, különösen Méltoságos Cons. és főispán ur bethleni Bethlen Sándor az Ő Nagysága, e nemes Küküllő vármegyének érdemes főispánja, a ki e néhai tiszt, férfiút betegségében sok ízben még éjszaka is meglátogatni nem sajnállotta, a szomorú özvegyet biztatta s kegyes vigasztalásira méltóztatta. Méltóságos R. Sz. B. Gróf és Főispán úr Széki Teleki József ur ő Nagysága a magyarországi Nemes Ugocsa vármegyének nagyérdemű főispánja, kinek kegyes gratiajának szüntelen való ajánlásit ezen nagytiszt, férfiúhoz, még halála után is küldött levelei bizonyítják Méltóságos n. gróf Kishedei Rhedei Zsigmond úr ő maga elhagyatott nagy kegyességü özvegye, Méltóságos L. Haronissa, hadadi Wesselényi Kata úrasszony ő Nagysága, ki a mint ezen Tiszt, férfiúnak véletlen halalát lelkéből sajnálotta, úgy neki még életében sokszor megtett, a szomorú özvegynek pedig aután is megújított kegyes ajánlását már sok ízben be is teljesítette. Néhai mltgs R. Sz. B. széki gróf Teleki Lajos ur ő maga igen kegyes özvegye mltgs gr. iktári Bethlen Kala ur asszony ő maga, ki kegyes grátiáját sok jó téteményit melyeket a nagytiszt, férfiúhoz életében sok rendben megbizonyított, a szomorú árvaságra jutott özvegyhez is minden naponként most is nevelte, öregbítette. Néhai mltgs bethleni gr. Bethlen László ur ő maga elhagyatott nagykegyességü özvegye mltgs L. Barónissa losonci Bánffy Klára úrasszony ő maga, ki ezen nagytiszt, férfiúhoz méltóztatott kegyes grátiáját sok izben megbizonyította, hazánknak díszére, sok lelkeknek épületére, őtet ha lehet vala, megtartani kívánta, a szomorú özvegynek meg uri méltóságú házát lakóhelyül legelsőben ajánlotta. Tinéktek ezen néhai tiszt, férfiúnak kedves emlékezetét a szomorú özvegynek ügyét és mi magunkat ezen nagyt. férfiúnak tanítványait és mondhatom fiait uri kegyes gratiátokban, a ti nagy uri méltóságú házatokat pedig az Ur Istennek különös gondviselésébe ajánlom. Nem különben méltóságos Főispán ür Sz. Somlyai Hdlmág.ji István úr, nemes Háromszék vármegyének érdemes főispánja, kinek a mint e n. tiszt, férfiú ezen nemes királyi városból lett elmenetelét sírással könnyezte, úgy ő is hasonlóképpen e néhai tiszt, férfinak halálán erősen megilletődött; e nemes ref. oskolának nagyérdemű Méltóságos inspector Curatori, kik e tiszt, férfiút a mint életében, úgy halálában is és utolsó eltakaríttatásában megtisztelni méltóztattatok, mindnyájan tinéktek, ha élne ez a tiszt, férfiú, sok rendben tapasztalt uri kegyes gratiátokat megköszönné, mi pedig, kik még ő utána élünk s az ő dicséretes emlékezetét szivünkben hordani soha meg nem szününk, úri méltóságtoknak kegyes gratiait emlegetni el nem mulasztjuk soha és úri házatoknak jót kívánunk. Ezen nemes ref. oskolának tudós Prof'essori, kik tudós tiszteletes kicsin seregtekbe ezen tiszteletes férfiút is bebocsátottatok, őtet öt esztendők el folyása alatt elszenvedtétek, most is megtisztelni nem sajnállottátok: ím mi tinéktek, ezen tiszt. Férfiúnak kedvesebb s belsőbb tanítványi, ki váriunk hosszú életet, hogy e nemes oskolában nevelhessetek jó fiakat, jó hazafiakat; adja Ist(n, hogy ti is azzal, a mivel e n. tiszt, férfiú dicsekedett utoljára, dicsekedhessetek, a Perikies példájával, ki midőn vonaglanek, azt mondá, hogy a mely cselekedete neki legnagyobb dicsőségére szolgált volna, azt hallgatták el, t i. hogy senki az ő uralkodásában nem illettetett bosszúsággal vagy méltatlansággal. Ti pedig a tisztességes tudományokban velem együtt magát gyakorló tanuló ifjúság s minden renden levő szomorú haligatóim! vessetek — ha lehet — egy marék virágot e nagytisz. férfiúnak temető helyére vagy szárjatok egy cupressus ágacskát ajtótoknak szemöldökére: cseppentsetek egynéhány vércseppeket ezen áldott emlékű kedves Mesterünkre; vért bocsátok én is szivem mellől érette. Én most tiveletek egyetemben az ő kedves emlékének fenmaradására egy oszlopot emelek, melynek ezt iröm fekete betűkkel egyik oldalára: Lugeat patria lugeat Senatus, lugeat equestris ordo; sed recordentur, vum lugere, qui conditionem, ut morivetur, habebat. Gyá szolja a haza, gyászolja őtet a Tanács, gyászolja a nemzeti rend is; de jusson eszébe, hogy olyant gyászol, a kinek sorsa, hogy meghalhatna olyan vala. A más oldalára pedig ezeket teszem fel kitetsző bétűkkel a megholtnak példaadására: Disce puer virtutem ex me verempuelaborem; ex aliis vitám longam; tune te mea dextra invictum dobit, et magna inter proemia ducet. Tu facito mox cum natura adole veritaetas sis minor et te animo repetentem exemplabonorum admoneat primum et Fogarassius excitet Heros. Tanuld meg ifjú, akárki légy, én tőlem a virtust követni és a valóságos derék munkát felvállalni, gyakorolni ; Másoktól pedig hosszason élni; im tégedet az én kezem s penámmal készített muneám győzhetetlenné lészen és nagy jutalmaknak elnyerésére elvezérel; Te azon légy, hogy majd midőn jól fél nevekedel, rólam megemlékezz, és mikor magadban a jó emberek példáit hányod-veted legelsőben is a Fogarasi név indítson fel téged. Elmondám, 1785. január. Közli Koncz József. EGYHÁZ. Az angol királynő jubileuma Budapesten. Az angol királynő jubileuma alkalmával mult vasárnap a budapesti skót egyház hold-utcai templomában ünnepi istentisztelet volt, melyen jelen voltak az angol konzulátus és a budapesti angol kolónia tagjai csaknem teljes, magyar közönség is szép számmal. Az istentiszteletet Moody dr. lelkész végezte angol nyelven. A kóruson a zenekar az angol himnuszt játszotta s az összegyűlt hivők azt az imádságot mondották el lelkészükkel egyetemben, melyet most a világ minden angol templomában imádkoznak: áldást, oltalmat kér a királynő számára az ég urától. Az angol imádság után Vásárhelyi József dr. református segédlelkész magyarul mondott szép hálaadó imádságot. A pápai belmissziói értekezletről írja a »Dunántúli Prot. Lap«: »Debreceni laptársunk a pápai belmissziói értekezletről megemlékezve gúnyosan kérdi, hogy elhiszszúk-e, hogy Szabó Aladárék megelégesznek az olt elfogadott határozatokkal, melyekhez ők is hozzájárultak. A történeti hűség kedvéért kötelességünk megjegyezni, hogy a határozatok egynek kivételével Szabó Aladár propoziciói s így nem ő járult e javaslatokhoz, hanem a gyűlés járult az ő javaslataihoz. Hogy Szabó Aladár ezeken túl megye-