Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

gol társadalmat az erónyessóg és lelkiismeretes­ség irányában; a mi annál nagyobbszerű jelenség, mennél igazabb tény, hogy a közszellem, a köz­lelkiismeretesség más országokban nagyot ha­nyatlott az utolsó félszázadban«. Az angol királynő fényes jubileuma tehát egyszersmind fényes bizonyítéka annak, hogy a mely nemzet tisztán megtartja ós híven érvé­nyesíti Krisztus ós az ő evangéliuma örök erőit, fenséges ethikai tartalmát: annak növekedése, úgy a szellemiekben, mint anyagiakban biztos ós folytonosan emelkedő. A modern Anglia a megtisztított evangélium emelő, nemesítő, erősítő hatásának köszönheti szellemi, erkölcsi és ha­talmi nagyságát. V. F. Az úgynevezett autonom erkölcsiségről. Részlet szerzőnek, az írod. Társaság pápai közgyűlésén tartott felolvasásából. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy mun­kám befejezéseül néhány irányadó elvet jelelhes­sek meg e kötelesség teljesítésének módjára nézve. Fő elvünk legyen mindenek felett az, hogy tartsuk meg a tiszta evangeliomot csorbítatlanul és ne szégyeneljük a Krisztus evangéliumát! Az apostolnak az intő szózatát, óhajtandó, hogy meghallja és szivére vegye első sorban ós különösen a ker. vallás tudományos művelője: a ker. theologia. Tartsuk meg a tiszta evangé­liumot csorbítatlanul! Óvakodjunk a theologia terén nemcsak a felforgató radikalismustól, ha­nem amaz eléggé ismeretes irányok követésétől is, melyek képviselői a modern kor nivelláló szellemének hatása alatt azon fáradoznak, hogy a szt. írás és a ker. egyház »brutto«-keresztyén­ségót bizonyos »nettócc-keresztyónséggó destilláh ják, melyről azt hiszik s azt hirdetik, hogy az evangeliom lényeges igazságait szinte magában foglalja s e mellett az az előnye van, hogy kor­szerű s gáncs nélkül megállhat azok előtt, a kik a modern kultura ítélő szókeiben ülnek. Vagy mi bűne van az evangéliumnak, a miért veze­kelnie kellene és elnézésért esdekelnie? Avagy ma már nem áll talán többé, hogy az evangé­lium a világot megítélő hatalom, hogy a vádlot­tak padjára kerül ott, a hol a világi bölcseség ül törvényt?! Ne engedjük magunkat megtévesztetni az által a ma már nem ritka jelenség által se, hogy ma már a modern evolutio apostolai között is találkoznak, a kik kegyes előzékenységgel hajlan­dók arra, hogy a századvégi kultura arsenáljába a keresztyénsóget is felvegyék — leltári készlet­ként. A keresztyénség, az evangélium nem a régi fegyverek arsenáljába való, mert élet az és hatalom, mely sokszor meggyőzte már a világot s meggyőzi bizonyosan most is, — csak tartsuk meg a tiszta evangéliumot s né szégyeneljük azt, hanem vigyük ki az életbe s hadakozzunk vele. E hadakozásban, az evangeliom gyakorlati hirdetésében kövessük a keresztyénség jelleméből folyólag azt a szabályt, hogy a vallási és erkölcsi igazságokat tartsuk meg egymással való szerves egységükben. A theologiában, a tudományos meg­értés érdekében üdvösnek ítéljük a hittan és erkölcstan külön tárgyalását. De a népszerű val­lástanítás terén ne válaszszuk el azokat. Hadd tűnjék fel az erkölcsiség a vallásosságnak, a szeretet a hitnek természetes gyümölcseként! Az evangéliumnak ily szellemben való győzelmes hirdetésére nézve üdvös eredményeket van jo­gunk reményleni a belmisszió terjedésétől, melyet ugyanazért hathatósan felkarolni a ker. egyház­nak elsőrendű kötelessége, kivált azért is, hogy az az egyház felügyelete ós vezetése alatt gya­koroltassék. A harmadik főszabályt úgy szeretném for­mulázni, hogy adjuk meg a keresztyénségnek a mi a keresztyénségé s legyen bennünk annyi kegyelet és önérzetes bátorság, hogy annak megadását mások­tól is kívánjuk. E szabályt legkönnyebben felvi­lágosíthatom példával. Valahányszor a szabadság, egyenlőség ós testvériség eszméit említjük, magasztaló dicsé­rettel szoktunk megemlékezni a francia forra­dalomról, mint a mely ez eszméket proclamálta. De váljon hányszor emlékezünk meg arról, hogy e szép eszméknek szülő anyja az evangélium ós clajkálój a a keresztyénség vala! Hasonló magasztalással emlegetjük — ós méltán — a legújabb kor demokratikus irányza­tát. De azt elfeledjük, hogy a tiszta társadalmi de­mokráciának az evangélium vetette meg alapját! Ep úgy nem szoktunk gondolni arra, hogy az evangélium és keresztyén erkölcsiség az, mely a munkát, a modern társadalom e leghatalma­sabb mozgató erejét igazán erkölcsi hatalommá avatja, az által, hogy a munkát az erkölcsi töké­letesedésnek ós a személyes erkölcsi érték meg­szerzésének egyetlen eszközévé s ilyen módon azt megszentelve, mindenkinek erkölcsi köteles­ségévé teszi. Epen a munka ez értékével össze­köttetésben hirdeti a keresztyén erkölcstan a tiszta demokráciának azt ez elvét, hogy kiki annyit ér a társadalomban, a mennyit a maga helyén dolgozik. És így sorra vehetnők állami és társadalmi életünk s egész műveltségünk maradandó értékű

Next

/
Oldalképek
Tartalom