Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

tevékeny cselekvés körébe. A nyugot protestáns államaiban, hol a belmissziói tevékenység már virágzó, hasonlíthatlanul nagyobb tevékenységet fejtenek ki. Ott egy olyan alkalommal, — volt alkalma látni — mint az Irodalmi Társulat délelőtti közgyűlése, vagy mint ez az értekezlet, bizonyára tízszerannyi a világiak száma, mint a lelkészeké, nálunk pedig a lelkészek és tanárokon kívül csak kevés buzgó világi egyháztag jelenlétén örvendhetünk. S épen ott, a hol oly buzgó részesei a világiak minden egvházias tevékenységnek, ott százszor fényesebb a lelkészi állás, mint nálunk. Tehát az evangeliom alapján sürgeti, hogy a lelkészek lássák be, hogy ily úton lehet az egyházi életet fellendíteni s a lelkészi állást fényesebbé tenni. Sokan az egyházat csak magában, nagyon szűk körre korlátolva tekintik, hogy t. i. vannak-e lelkészek, templomlátogató hívek, iskolás gyermekek s ezzel megelégedve normálisnak tekintik az egyház állapotát. De ez nem elég. Azt kell tekinteni, hogy van-e hatással és minővei egyházunk az egész társadalomra? Mert kitől várjon e nemzet útmutatást erkölcs és vallás terén, ha nem mitőlünk protestánsoktól, kik e nemzet kovászai tartozunk lenni? S mivel e hatás napjainkban nagyon gyenge, azért látja nem biztatónak, nem kielégítőnek egyházunk mai állapotát. A gyakorlati eszközök, melyekkel a célt elérhetjük s melyeket elfogadására ajánl, a következők: 1. Az evangeliom predikálása. Ez az első és legfontosabb. De ennek csupán a templomban predikálása ma már nem elég. Hogy az evangeliomi egyház kovász lehessen a nemzet testében, ki kell azt vinni a templomon kívül ez életbe s megvalósítani a gyakorlati életben. Ha ezt teszszük, megtelnek a templomok is. Erre szolgálnak a vallásos estélyek. Mert mindent a templomban nem fejthetünk ki; igen sok dolgot csak legfeljebb érinthetünk. Ezeket kifejthetjük a vallásos estélyeken. így, az evangeliomnak az életbe való kivitele útján lehet elismertetnünk a világiakkal az evangeliom gyakorlati hasznát. 2. Az ifjak vallásos gondozása. Csak tanultatással nem nyerjük meg őket a vallásos életnek. Tevékenyen kell őket foglalkoztatni, pl. szavalattal, énekkarokkal, egyesületekkel . . . stb. Sokszor az ifjak útján lehet megnyerni az öregeket is. 3. A nöegyletek. A nők szeretetegyesületei. A vallásos kedélyű s vallásos érzéstől áthatott nő áldást visz családja körébe. A nőknek e tevékeny szereplése az egyházi élet terén szintén egy evangeliomi eszköz, s ez nem ellenkezhetik a magyar természettel s nem is ellenkezik, mint igen sok példával igazolhatjuk. A vallásos iratok és a biblia terjesztése annyira ismert és gyakorolt út, hogy erről részletekben beszélni nem szükséges. Mindezek keresztül vitele nem ábránd, nem lehetetlenség; megvalósíthatók ezek, csak lelkes és önfeláldozó munkásság kell hozzá. Helyesnek és szükségesnek tartaná előadó, hogy mindezeknek mintegy tetőzőjéül azok, kik a fentebb vázolt munkát megkezdették, alakítsanak egy evangeliomi szövetséget oly célból, hogy egymást bátorítsák, buzdítsák s munkájukban támogassák. így, ilyen forma úton lehet új élettel megtölteni ezt a most kissé bágyadt szervezetet, a hazai két protestáns egyházat. Gyurátz Ferencz püspök: Előadót kifejtett nézeteiért melegen üdvözli s azokat általában helyesli. Az evangeliomnak az életbe kivitelére, az erkölcsi élet terén megvalósítására első sorban a lelkészek hivatottak. Az evangeliomot egy termőfához hasonlítja, melyet minél többet rázunk, annál több gyümölcs hull róla. Ő maga is próbálta ezt, s az eredményből látja, hogy mi a jó. A gyanúsításokkal nem kell törődni. Az előadótól említett három gyakorlatfeszközhöz mint különös fontosságút csatolja és ajánlja a vallásos énekkarok alakítását. A vallásos estélyek tartásában nincs semmi aggasztó, nincs abban semmi mysticismus; éneklünk egy pár verset az énekeskönyvből, a lelkész olvas egy zsoltárt, vagy bibliai helyet, énekel az énekkar, következik egy felolvasás, szavalat s végül egy buzgó ima és zárének. Szükségesek ezek a vallásos estélyek már csak azért is, mert a nép egyszerű emberének nincs semmi más szellemi mulatsága és szórakozása. A művelt ember eljár a kaszinókba, különféle egyesületekbe és társaságokba, hol szellemi élvezetet és üdülést talál. Az egyszerű ember számára semmi ilyes nem ajánlkozik; pedig az ő lelke is szomjazza a nemesebb élvezeteket. S épen ezt is nyujtjuk számára a vallásos estélyekkel. Csíky Lajos : Helyesli a belmissziói mozgalmat. Ha más nem, megkezdi ő maga Debrecenben a vallásos estélyek tartásat. Idéz egy igen jó angol közmondást: »A házatjáró pap templomba járóvá teszi gyülekezetét*. Nekünk még nincsenek belmissziónáriusokat nevelő intézeteink, mint a külföldi protestánsoknak. S bizonyára Szabó Aladár sem tartaná jónak, hogy a ki evangélistának képzeli magát, szó nélkül csak fellépjen valamely gyülekezetben. Tehát a lelkészek képezzenek maguknak segédeket, kik a gyülekezet körében munkálkodásukat elősegítsék. Szabó Aladár: Csíky Lajos utóbbi szavaival kapcsolatban megjegyzi, hogy ő is azt az álláspontot foglalja el. A vallásos iratok terjesztésében lelkészeink közül sokan igen kitűnő munkát végeztek. S hogyan jártak el ? A gyülekezet köréből egyes segédeket használtak fel, a kik széthordták a füzeteket s mivel maguk is olvasták, lelkesen ajánlották megvételre. Ez a magyar colportage. Szekeres Mihály: Tudjuk, hogy miféle alaptalan vád ellen szólott Szabó Aladár iménti szavaiban. Itt volna az idő, hogy kimondjuk, hogy álláspontját helyeseljük. S arról kellene szólani, hogy az általa kifejtett eszméket hogyan valósítsuk. Kecskeméthy István: A lelkészi állás fényét szivén viseli, mert annál inkább munkálatják egyházunk fényét, ha állásuk tisztelt. Ő a belmisszió és evangélizáció szavakat nem használja, nehogy némelyek a néven akadjanak fel; csak legyen mozgalmas egyházi élet, ez a fő. A felsoroltakon kívül még lehet sok eszköz. Ne szabjunk sablonokat. Mindenki munkálkodjék egyénisége szerint. Bernjén Márton: A zsinati törvények meghozása előtt választott tanítók nem esküsznek meg egyházi törvényeink megtartására. A tanító pedig a presbyteriumnak is tagja, tehát annál inkább meg kellene esküdnie. Ez is előmozdíthatja egyházunk érdekében való lelkesebb munkálkodásunkat. Indítványozza tehát, hogy oly irányú mozgalom indíttassék, hogy ünnepélyes egyházmegyei gyűlés alkalmával az esperes esküdtesse fel a még meg nem esketett tanítókat egyházi törvényeink megtartására. Szekeres Mihály: Ezen kérdés bevonását az értekezlet megbeszéléseinek körébe feleslegesnek tartja, mert nem ide, hanem az egyházmegyei gyűlések elé tartozik. Zoványi Jenő: Nem fél az evangelizáció és belmisszió nevektől. Indítványozza: Mondja ki az értekezlet, hogy a belmissziót és evangelizációt szükségesnek tartja s az e téren eddig történt dolgokat nem látja egyházunkra nézve veszedelmesnek, sőt inkább nagyon hasznosnak. Lévay Lajos: Ő mintegy 12 évig délelőtt a templomban tartott a vallásos estélyekhez hasonló összejöveteleket. De az eredmény nem volt kielégítő. Három év