Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-06 / 23. szám

A derék Kádi, minden idők Kádijának e tiszteletreméltó példányképe, nem tette ad acta e panaszos levelet, hanem menten elintézéséhez látott. Kiszólt a küszöb előtt silbakoló csauszhoz: — Lódulj és hozd ide azonnal a két gyaur muftit. Addig is, míg ezek megérkeztek, nem veszítgettte a Kádi a drága időt hiába. Letárgyalta megboldogult Nagymáté András hagyatéki ügyét, ki egy bús tinót és egy jámbor tehenet hagyott ez árnyékvilágban szomorkodó örököseinek. — A tehén — így szólt az ítélet — mivel az elhunytnak kis gyermeke maradt, lészen a gyermeké és fölnevelőjeé. Az egy tinót pedig egyesbe használni sem lehetvén, vezessétek az eljárási költségek fejében az én istállómba. (Hisz az eredmény ma is az ; de a Kádi legalább gyorsan meghozta az ítéletet.) Ezalatt megérkezett a két pap s a kívülálló panaszosok sorain át behatoltak a Kádi elé. — Mondjátok el szaporán: mi bajotok van egymással ? Páter Angelikus, egy simaképű, magas termetű javakorbéli férfiú, csodálkozva nézett a Kádira, majd a deres szakállú prédikátorra. — Nekem, dicsértessék a Jézus Krisztus, semmi bajom sincs a tiszteletes kollégával. — De van nekem — pattant föl a prédikátor — a SZÍVÓS Kata gyermeke elkeresztelése miatt. — Vagy úgy? Hisz az a lélek az enyém! — De bíz az enyém, isteni és emberi törvények szerint — erősíté a prédikátor. — Rendet tartsatok, jó muftik — figyelmezteté a Kádi ünnepélyes hangon — adjátok elő okaitokat sorba, szóljon elsőben is a panaszos: micsoda fundamentumnál fogva tartod magadénak azt a gyermeket ? — A fundámentum, derék és bölcs Kádi* az anya. Ez reformáta szabad persona lévén, vagyis olyan, akinek férje nincsen, a mi kánonaink s a felséges rezoluciók és dekretumok erejénél fogva az ilyen személyek gyermeke az anya vallásához tartozik. A Kádi intett a másik atyának s páter Angelikus is védekezett: — Az én fundámentumom az apa. A természet törvényei szerint bármiféle vallású embereknél, tinálatok is óh igazhitű Kádi, úgy van, hogy a gyermekek az apa vallását követik. Már pedig ennek a gyermeknek természet szerint való apja az orthodox katholika religión van s beismerte, hogy a gyermeknek ő az apja. Tehát a gyermek is az ő vallását tartozik követni. Azért megkereszteltem, s ha már megkereszteltem, lelkiismeretem s kánonaink tiltják, hogy én eretnekek számára kereszteljek. Azért igaz jusson az én matrikulámba írtam, mint lelkemre bízott lelket. A Kádi a fületövét vakarta, nyilván annak jeléül, hogy az a hagyatéki ügynél jóval keményebb dió. A nagy próféta szempontjából a páternek van igaza. De a gyauroknak más erkölcseik vannak. Az ő szempontjukból mind a kettőnek igaza van. Egy madár szárnylebbenési időig gondolkodott, aztán mintegy magában beszélve szólt: — Ugy van! A melyik jobban rászolgált, azé a bárány. Jertek. S fölkelt a szőnyegről. — Mit kívánsz, óh igaz lelkű Kádi — sietett a szóval páter Angelikus. Olyan kospallagi dohányom van, hogy a kecskeméti Kádi egy aranyat adna egy csibuknyiért: egy jókora cserepcsikkel szolgálok. Azonkívül egy keréknagyságű sajtot is guríttatok hozzád. — Nagyon jól van! El ne feledd! Mihelyt haza érsz, elküld. S a kilincshez nyúlt a Kádi, miközben a prédikátor is kirukkolt ajánlatával: — Én nem szívom a sátánsípját: dohányt nem adhatok. Böjtölni sem szoktam: sajtot sem Ígérhetek. Az én testi táplálékomat nektek a Korán tiltja. Mindazonáltal neked adom a páter által elvett 14 akcsi stilámot. — Természetesen, hogy ő azt is átadja nekem. De te is adsz három grűzot, a miért ügyedet elintéztem. Azonban, hogy erről megemlékezzetek, én is adok nektek valamit. Kinek-kinek érdeme szerint. Ezt már a küszöbön kívül mondta a Kádi, miköz ben intett két turbános csauszának. Szótlanul haladtak az ügyes-bajos emberek közt, kik az ajtó előtt, az udvaron várakoztak, míg a bölcs Kádi rajok keríti a sort. Tisztelettel állottak félre, látva a Kádit, a két papot s utánnok a két turbános szolgát. Páter Angelikus kezdett furcsát sejteni: hová vezeti őket a Kádi és minek az a két csausz ? Nemsokára az udvar tisztására értek, hol egy lócaforma faalkotvány előtt megálltak. Az volt a deres. — No hát — szólt a Kádi rettenetes nyugodt tekíntélylyel — mivel a ti törvényeitek szerint a bárányt kétfelé kellene vágnom, a magam törvénye szerint ítélek: Az anyabirka a nyájtul elbolyongott s te, nyirottfejű mufti befogtad a bárányát, mint gazdátlant; s mivel szépszerivel nem adtad vissza: loptál. Ezért kapsz 24 bambuszt. De ezzel rászolgáltál: a bárány tiéd. Ilyen áron máskor is kapsz. Te pedig, szakállas mufti, felét kapod a bambuszoknak. Megérdemled, mert nem vigyáztál a nyájadra. Ezzel intett a két csausznak, kik leolvasták hiánytalanul kinek-kinek a bambuszokat. A krónika pedig nem mondja, hogy gyaur mufti többé panaszt emelt volna valaha a Kádik előtt bárányok miatt. Oh ti bölcs Kádik! Komjáti Gedeon.