Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-06 / 23. szám

mely óraszám az esetben, ha a helybeli es. és kir. katonai alreáliskola ev. ref. növendékei is rendszeres vallásoktatásban részesülnek, még 2-vel fog szaporodni. Egy ily 20—22 heti órával elfoglalt hitoktató évi javadalmazására, tekintve a kassai megélhetési viszonyokat, legalább is 1000 frt szükségeltetik, ha azt akarjuk, hogy a hitoktatás nagyfontosságú munkakörét ne gyakran, esetleg évenként is változó s e téren talán nem eléggé forgolódott segédlelkészek, hanem olyan egyének töltsék be, a kik ha nem is élethossziglan választva és lekötelezve, de legalább 4—5 éven át maradnának meg állásukban s így a hitoktatásnál az állandóság, következetesség és szakszerűség kívánalma lehetőleg teljesítve lenne. Ezen 1000 frt évi javadalom fedezésére egyházunk részéről rendelkezésre áll 100 frt, az állam részéről 200 frt, tehát összesen 300 frt; a még szükséges 700 forint kieszközlése és rendelkezésünkre bocsátása végett pedig, egyházi törvényeink 472. §-a értelmében a főtisztelelü egyházkerületi közgyűléshez, illetve a főtiszt, mélt. egyetemes konventhez folyamodunk. Nem beláthatatlan időkre, nem is több évtized tartamára kérjük mi ez évi segélyt. Az évek haladtával ugyanis föltétlenül be fog következni az idő, midőn egyházunk hitoktatással egybekapcsolt énekvezér-orgonistai állást szervezhet, melynek javadalmazását aztán mindjárt a létesítés után legnagyobb részben, 20—25 év múlva pedig egészen a maga erejéből teljesítheti; a mennyiben ez állás javadalmazására külön alapítványa van, mely évről-évre növekszik ; minélfogva egyházunknak 20—25 év múlva módjába lesz, hogy az énekvezér-hitoktatói állást szervezze s az arra megválasztott egyént nemcsak lakással, de tisztességes fizetéssel is ellássa. Addig azonban, míg ez be nem következik, csakis az esetben lesz egyházunkban a hitoktatói állás létesíthető, ha a kért 700 frt évi segély részünkre valamely forrásból kieszközöltetik és megadatik. Saját egyházunk a hitoktatás díjazására a fent kitüntetett 100 írtnál többet a jelen viszonyok közt semmiképen nem fordíthat, tekintetbe véve először is azt, hogy elhunyt lelkészének minden vagyon nélkül maradt özvegyét és családját évi 300 frt kegydíjjal segélyezi; tekintetbe véve továbbá azt, hogy temploma tavaly készült új fedélzetének költségeire, egyik kezelése alatt álló alapból 1950 forintot kellett, kölcsön vennie, mely adósságnak évi 100—200 frtos részletekben való törlesztése a rendelkezésre álló pénztári jövedelem-többletet 10—15 éven át egészen felemészti; végre nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az itteni magas (34°/0

) községi pótadó következtében egyházunk évenként közel 400 forint állami és községi adót, ezenkívül 70 forint illeték-egyenértéket fizet. Mindezek mellett épen a jelenlegi országos és helyi viszonyok közt sem tanácsosnak, sem lehetőnek nem látjuk, hogy egyházunk tagjait, bármely nemes célra is, adakozásra való felhívással, annyival inkább pedig újabb kivetéssel terheljük s ekkép évi jövedelmünket szaporítsuk; mivel egyházunknak mintegy 160 fizető tagja, önkéntes megajánlás szerint (melynek fokozatai 25 és 1 frt közt váltakoznak) különben is tekintélyes összeggel, évi 700— 800 forinttal járul az egyház szükségeinek fedezéséhez; a többi egyháztagok pedig, mint iparos-segédek, üzleti és vasúti alkalmazottak, főkép pedig vidékről nagy számban beözönlő mindkétnemü cselédek részint szegénységük, részint pedig folytonos helyváltoztatásuk miatt egyházi adóstatás alá nem vehetők. Mindezen felsorolt indokok mellett még azt az egy körülményt kérjük különösen figyelemre méltatni, hogy az itteni különböző intézetekben tanuló s évről-évre folyton szaporodó ev. ref. vallású növendékek 50 sőt 60 száztólija nem kassai illetőségű, tehát nem a kassai egyházhoz tartozó szüléknek gyermeke, hanem igenis első sorban Abauj-Tornamegyéből, aztán pedig úgy a szomszédos, mint a távolabbi megyékből egyaránt nagy számmal vannak növendékek.* Nagyon igazolt és méltányos óhajtás tehát, hogy ezen többségében nem kassai illetőségű növendéksereg vallásos oktatása, ne a kassai egyház külön érdekének és kötelességének, hanem egyetemes református érdeknek és kötelességnek tekintessék. Mindezen előadott indokok alapján teljes tisztelettel és bizodalommal kérjük a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlést, hogy vagy saját hatáskörében, vagy pedig kérelmünknek a főtiszt, és méltóságos egyetemes konventhez leendő felterjesztése által akkép méltóztassék intézkedni, hogy az egyházunkban felállítandó hitoktatói állás javadalmazásához évi (700) hétszáz forint segély részünkre valamely forrásból kiutaltassék és rendelkezésűnkre bocsáttassék. Révész Kálmán. TÁRCA. A bárány-pör. (Régi tanulságos história a pastorálisból). Ungvári Gábor uram, a nagykőrösi prédikátor, fogá pennáját, a Don Gunáros-féle gyárból valót s belémártván a fazéknagyságú ólomkalamárisba, írá a következő levelet: Fedette igen érdemes és bölcs Kádi! Kiöntöm előtted szivem nagy keserűséget, mely lön ennek miatta, hogy páter Angelikus (a kik ismerik tudják, hogy a »Satanicus* nevezet illetné meg), e nemes város pápista lakosainak parochusa, egy bárány-számot álnokmódon elrablá. Ugyanis amaz gonosz életű személynek: SZÍVÓS Katának, kis irigységbül és bosszúból küldtenek reánk kegyelmeik, a kecskemétiek hogy ekklézsiánk jó hírnevét, tiszta erkölcseit általa bemocskoltatnák, ezen gonosz személynek, noha az Isten hitestársat nem rendelt, mégis gyermeke születvén, ezt az Isten törvénye ellen származott gyermeket, nevezett páter Angelikus gonosz praktikával megkeresztelte és álnokmódon a maga hamis matrikulájába, mint tulajdonát, beírta; holott isteni és emberi törvények szerint ez a bárány az én tulajdon nyájam közül való volna. Kérlek annakokáért, érdemes és bölcs Kádi, hogy nevezett páter Angelikust szined elé citáljad, őt ezen törvénytelen cselekedeteért illendőképen és keményen megfenyítsed, ellopott báránykám nevét az ő könyvéből kitörültesd, nekem azt visszaadasd a szintén elvett legeltetési díjjal, vagyis stólával. a mi a ti pénzetek szerint tészen 14 akcsit. Kiöntvén előtted ekként szivemnek keserű panaszát, kérlek, siess azt minélelőbb megorvosolni. Ezzel vagyok, a te hűséges alázatos szegény szolgád, Ao. Dni. 1648. decemb. 20. Ungvári Gábor, a nagykőrösi reformata ekklézsiának méltatlan szolgája. * A kassai ev. ref. egyház népessége a legutóbbi népszámlálás szerint 1239 lélek. Ezzel szemben az elemi és középiskolákba járó s vallásoktatásban részesülő ev. ref. növendékek száma öt év alatt ily örvendetes növekedést mutat: 1892/93: 140, 1893/94: 150, 1884/95: 216, 1895/96: 236, 1896/97: 257. Csupán ezek a számok is indokolhatják egy önálló katekhetai állás szervezésének szükségességét; mert 8—10 különböző tanintézetben elszórt 257 növendéknek rendszeres vallásoktatását a lelkészi teendők által erősen igénybe vett lelkésztől és segédlelkésztől kivánni nem lehet.