Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-30 / 22. szám

Tényleg az illető család békés viszonyát illetőleg felettébb áldásos ez új törvény által nyújtott előny felhasználása, ám ezt eleitől fogva bizvást hirdettük, hogy felekezetünk — egyelőre legalább — vesztesként fog szerepelni a róm. kath. felekezettel szemben s tudhattuk, hogy nehéz, de szép feladat vár reánk a tekintetben, hogy lehetőleg e veszteségtől a saját gyülekezetünket megóvhassuk. Bármily buzgalommal szemben azonban igen jelentékeny akadályok szerepelhetnek s épen e körülmény indított jelen sorok írására, mert óhajom, hogy valamiként azon akadályok elenyésztethetők legyenek. Természetes, hogy csakis a szegényebb sorsú, vagy egészen szegény jegyesekre nézve forognak fenn az akadályok, azonban épen ilyenek vannak országszerte többen s köztük túlyomólag olyanok, kik lakhelyükön sem járásbíróságot, sem szolgabiróságot nem találhatnak. Az ilyenekre nézve tehát a legjobb eset az, ha magokhoz vévén okirataikat, tanúikkal egyetemben olcsón utazhatnak szolgabirójuk székhelyére és tanúiknak napszámot fizetni nem tartoznak. Szegénysorsú jegyesekre nézve akkor, mikor különben is a leendő lakodalmi költségekkel terhelvék, már ez is nagy áldozat. Tegyük fél azonban a rosszabb esetet, hogy pl. őszszel-tavaszszal a rossz utak miatt valahonnan a szolgabíró székhelyére utazni nemcsak költséges, de gyakorta lehetetlen is, már a járásbiró előtt sokkal nehezebben boldogulhatnak. A szolgabíróhoz u. i. sokkal könnyebb alkalmas, azonossági tanút szállítani, mert ő többeket ismer a járásában, mint a járásbiró a maga kerületében, sőt volt kezemben olyan írásos egyesség is, melyben az illető szolgabíró sem azt nem állította, hogy előtte ismert jegyesek kötötték, sem azonossági tanúkat nem nevezett meg, tehát ilyenek bizonyára nem is voltak. Positive tudom, hogy van járásbiró, ki az ilyszerű egyességkötésre csakis a hetenkénti, két panasznapon fogadja el a feleket, de akkor is csak úgy, ha előtte ismert azonossági tanút szállítottak be, vagy állítottak elő s a mi fő, még így is csak azon feltétel alatt, ha az ugyanazon helyen székelő s a felekre nézve illetékes körjegyző nincs otthon. Igazolja pedig ez eljárását azzal, hogy mivel a körjegyzőnek ily ténykedésért is a szabott díja jár, ha tehát olyankor, mikor a körjegyző eltávozását nála be nem jelentette, a mit egyébként tenni szokott, ő a járásbiró teljesítene ez ingyenes munkát, úgy amaz feljelenthetné őt. Már pedig tudjuk, hogy a körjegyző, vagy legalább helyettesse, csaknem kivétel nélkül otthon van, tehát az illető jegyeseknek csak az maradhatna hátra, hogy a mennyiben nem érnek rá kilesetni, hogy a körjegyző, mikor van távol, vagy álljanak el törvényes szándékuktól, vagy az egyébkénti úti s esetleg tanúzási költséget toldják meg még a körjegyzőnél fizetendő 5 frt 40 krral, vagy jobb esetben 4 frt 40 krral, a mely összegig terjedő díjjegyzékeket láttam már efféle iratokban. Eltekintve attól, hogy a mennyiben végrendeletek érvényes szerkesztésére s így valamely család gyermekeinek ily fontos vagyonjogi dolgában való ténykedésre, pláne a házassági, beleegvezesi nyilatkozat elfogadására a jegyzők jogosítvak, talán valamely szigorú körülírással lehető volna jövőben az illető §. változtatásával ugyanokét a szóban levő irat szerkesztésére is feljogosítani: annyit — azt hiszem — illetékes egyházhatóságaink közbenjárása folytán rendeleti úton való előnyös változtatásként reménylhetnénk, megnyerhetnénk, hogy az illető felek tanúikkal otthon jelenhetnének meg jegyzőjük előtt, tehetnék meg gyermekeik vallására vanatkozó nyilatkozatukat s vétethetnének fel ingyenes jegyzőkönyvet, úgy aztán azzal s egyéb okirataikkal tanúk nélkül jelenhetnének meg a járásbiró vagy szolgabíró előtt. Vagy kötelezhető volna az illető község arra, hogy a félek személyazonosságának igazolása végett utaztasson el a jegyesekkel saját költségére egy oly tanút, kit a járásbiró vagy szolgabíró is ismer s a jegyesek aztán gondoskodnának még egyről, ki őket szintén ismeri. Különösen sürgősen orvoslandónak vélném s orvosolhatónak hiszem azon bajt, mely a járásbíróságok részéről támasztott két akadályban rejlik. Feltéve u. i. hogy a járásbirák általánosan úgy járnak el, mint említém; ha pláne rendeleten alapulna eljárásuk: úgy kellő módon sürgősen volna orvoslás keresendő az iránt, hogy ne csak a panasznapokon lehessen ily célból hozzájuk benyitni, mert alkalmas tanúkat előállítani esetleg épen azon napokra nem lehetne, pedig legtöbbször igen rövid idő áll rendelkezésre az esküvőig. Föltéve ismét, hogy a körjegyző otthonlétére való elutasító hivatkozás általánosan gyakoroltatik s nem egyes járásbiráknak az ingyenes munkáról való szabadulási vágyából ered: itt is igazán sürgősen volna kívánatos az orvoslás eszközlése. Hiszen pl. Szarvason, Orosházán, Szolnokon, Kisújszálláson, Karcagon, Abád-Szalókon stb. a járásbiró és körjegyző egy helyen székel. Ha már a környékükbeii némely kis és nagy községek lakóinak az esztendő nagy részében szolgabirájukhoz — épen a • házasságkötések gyakoriságának időszakában tengelyen utazniok szinte lehetetlen, míg az említett helyekre zónázm könnyű: nem jogtalan s törvénytelen-e, ha a járásbiróhoz csak akkor mehetnek, mikor a körjegyző otthon nincsen ? Ha u. i. — mint hiszem — minden járásbiró bármely napon tartoznék elfogadni az ily jegyeseket s csak az volna nehézség, hogy legalább a tanuk egyikének a járásbiró előtt ismertnek kell lennie: úgy nagyobb gyülekezetben könnyen megejthető volna az, hogy egy olyan egyén, ki bármikor kéznél van, pl. a harangozó vagy egyházfi, egy ízben be lenne tanuként vezetve a lelkész vagy valaki olyan által, kit a járásbiró ismer s más alkalmakkor aztán a felek költségére, esetleg a gyülekezetére beutaztatható lenne. Az a járásbiró u. i. a kire én hivatkoztam, maga nyilvánítá, hogy mikor az írásos egyességkötés lehetősége egyébként fenforog, ha n jegyesek és az egyik tanú teljesen ismeretlenek is előtte, megelégszik vele, ha a másik tanút ő ismeri s mindenik a jegyeseket. Felettébb fontos volna e tekintetben a helyzet javu-