Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-30 / 22. szám

nyelven. A »Csendes Órák« f. évi szeptember hónapban jelenik meg, előfizetési ára vászon­kötésben 1. frt, velin papíron díszes kötésben 2 frt. Előállítási költségeit előfizetésből ós a Károli-alapból fogja fedezni a társaság, mely hiszi, hogy ezzel a családi könyvtárral művel­tebb családjaink körében épen oly irodalmi hé­zagot pótol, mint a minőt a Koszorú-füzetek pótolnak a nép körében. — Kérem a t. köz­gyűlés tagjait, hogy előfizetéssel és buzgó ter­jesztéssel vegyék ezt a nagyjövőjű vállalatunkat is szives pártfogásukba. Másik új könyvsorozatunk a »Bibliai Iíönyv­tánc lesz, melynek sorsa fölött a magyarázatos bibliáról szóló választmányi előterjesztés kapcsán a jelen közgyűlés van hivatva döntő határozatot hozni. Itt csak jelezni kívánom ezt a fontos tárgyat. íme, t. közgyűlés, a M. P. Irocl. Társaság szellemi tevékenységének vázlatos képe a mult év­ben s rövid programmja a jövőre. S most térjünk ra az anyagiakra. Társaságunk anyagi ereje, miként a pénz­ügyi bizottságnak mindjárt előterjesztendő jelen­téséből látható, fájdalom, nem fejlődik, nem halad olyan arányban, mint azt Társaságunk nagy cél­jai kívánatossá teszik. Az anyagi erőtlenség súlyos symptomája mutatkozik rajta. Ez a komoly baj két forrásból ered. Egyik, hogy tagjainak száma kevés és nem szaporodik eléggé. Mindössze is csak 1080-an vagyunk. Ezer tag pedig, még ha mind buzgó volna is, aránylag kevés anyagi erőt képvisel, kivált, hogy ha évenként csak 12 újjal szaporodik s halálozás-kilépés által 30-al fogy, mint a mult esztendőben. Ezen a bajon okvet­lenülsegítenünk kell, ha erősödni akarunk. Utána kell állanunk, teljes erővel a taggyűjtósnek. Ennek egy praktikus módját bátor vagyok becses figyel­műkbe ajánlani. Tegyen szent fogadást e társaság minden egyes tagja, hogy egy év leforgása alatt legalább egy új tagot szerez. Ha ezt megcselekesz­szük, akkor már a jövő esztendőben kétennyien leszünk s szép hivatásunkat kétszeres anyagi s hatványozott szellemi erővel tölthetjük be ! Csak egy futólagos pillantás is meggyőzhet arról, mily sok még a ki nem használt, a lappangó erő a magyar protestantismusban. íme, lelkészeinknek csak ötödrésze támogatja társaságunkat; hány új tagot lehetne szerezni még közülök?! Tehe­tősebb világi férfiainknak csak elenyésző kis per­centje lépett be a társaságba; nem százakra, de ezrekre mehet azok száma, a kik talán csak hír­ből ismerik társaságunkat. Gyülekezeteink közül csak minden huszadik tagja a M. P. Irodalmi Társaságnak. Mekkora erőt, milyen áldásos munkát lehetne kifejtenünk, ha mi, negyedfél millió magyar protestáns, csak két ezeren cso­portosulnánk a M. Protestáns Irodalmi Társa­ság zászlaja körül. Az idők gonoszak, a viszo­nyok erősen nyomnak, sőt szemlátomást sorvasz­tanak. Egyházilag, vallásilag, protestáns öntuda­tunkban, értelmi súlyunkban, régi jó hírünkben aggasztólag meghanyatlottunk. Itt az ideje annak, hogy egyházi ós vallási lethargiánkból felébredve egyesült erővel, váll vetetten, fokozott buzgóság­gal fejtsük ki ellenálló erőnket Az Irocl. Társa­ság egyik fontos eszköze az egyházi ébresztés­nek és alkalmas módj a az erőtömörítésnek s az egyesülésből folyó erőnövelósnek. Fel a munkára, ne késlekedjünk : periculum est in mora! Társaságunk anyagi erőtlenségének másik kútfeje az, hogy tagjaink egy része nem telje­síti pontosan tagsági kötelezettségét. Még most is sok a tagdíj-hátralék, pedig elnökségünk és tevékeny pénztárnokunk csak a mult év folya­mán is több mint harmadfél-ezer forint hátralé­kot hajtott be, választmányunk pedig elrendelte, hogy a tagok kinyomatandó névsorában a hátra­lékokat is pontosan kitüntessük. Mi csak ismé­telhetjük itt azt a kérést: igyekezzünk, t. tag­társak, mindnyájan megtenni társaságunk iránt önkényt vállalt kötelességünket, mint szabad ós öntudatos férfiakhoz, mint valódi protestánsok­hoz illik, s akkor ez a nagyra hivatott irodalmi egyesület is erősebb, hatályosabb lesz, úgy be-, mint ki-felé. Mert a halál is folyton apasztja, ritkítja sorainkat, habár a mult évben aránylag nem sok tagtársunkat vágta ki az élők sorából. De e kevesek között is sokat vesztettünk báró Ra­dák Ádám kidőltóvel, ki társaságunknak ötszáz forintos pártfogó tagja, Koszorú-füzetkéinknek évenként 50 frttal buzgó támogatója volt, s ki vallása iránti igaz szeretetét ama fejedelmi vég­rendeletével is bebizonyította, melyben birtokain levő egyházközségeinknek több ezer, nagyenyedi főiskolánknak 40 ezer, erdélyi egyházkerületünk­nek 60 ezer frt értékű alapítványokat rendelt. Nevét említsük áldásban, emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben, példájából merítsünk erőt ós bizalmat kötelességeink hűséges teljesítéséhez. Szőts Farkas, a társaság titkára. Az Írásos egyesség akadályai. — Észrevételek a jelenkori cura pastoralis köréből. — A különböző vallásfelekezeté vőlegény s menyasz­szony által születendő gyermekeik felekezetiségére vonat­kozólag köthető, írásos egyesség tárgyában — azt hiszem — azelőtt is megvolt a megfelelő véleményünk, mielőtt az országos statisztikai adatok publikáltattak volna, de ezek aztán nagyon is megerősíttettek abban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom