Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

tasson általános műveltséghez a kétféle középiskola. »Mert — hangzott az erős indokolás — a világ legtekintélyesebb paedagogusai valláskülönbség nélkül egyetértenek abban, hogy a valláserkölcsi neveléssel egybekapcsolt oktatás azon középpont, mely körül az egész tanügynek forogni kell; továbbá, az összes oktatásnak az elemi iskolától az egyetemig nemcsak az a feladata, hogy az ifjúság a tantárgyakban előmenetelt tegyen, hanem az is, hogy az embert szellemileg s így valláserkölcsileg minél tökéletesebb lénynyé képezze. Erre pedig a vallásos elvek nélkülözhetetlenek, mint a melyek az összes oktatás keretében, valláserkölcsi alapon, nevelői hatást gyakorolnak az ifjú szivekre. Csak a francia forradalom szelleme és mozgalmai fosztották meg a közoktatást a valláseröölc.-i alaptól ; de hogy mily eredménynyel, mutatják napjaink eseményei, midőn az anarchismus, nihilismus és soeialismus karjai karjai közt felsőbb iskolákból kikerült és a természettudományokban kiképzett egyéneket látunk szerepvivőknek«. A miniszterek itt is kijelentették, hogy a mai generatio neveléséért nem ők a felelősek; azonban azt helyesnek tartják, hogy a középiskolákban a nevelésre is gondot fordítsanak, jóllehet azok túlnyomólag tan- és nem nevelőintézetek, melyekben hogy vallástalanság és erkölcstelenség ne terjesztessék, a törvényben gondoskodás történt, midőn mind a gimnáziumban, mind a reáliskolában a tantárgyak között a hit- és erkölcstan a legelső helyre van téve. Ezen nyilatkozatok a többséget a felsőházban is megnyugtatták s a törvény l. §-a változatlanul szentesítés alá ment. De az Úrnak 1896-ik esztendejének tavaszán történt, tehát 12 évvel a szentesített törvény után, hogy épen az Országos Tanáregyesület kebelében s épen egy budapesti állami tanár részéről (a választmény hozzájárulásával) * komoly indítvány és kezdeményezés történt, hogy a törvényben »a tantárgyak közt legelső helyre tett hit- és erkölcstan * tanítása, szóval a vallás a középiskolákból kiküszöböltessék — miután előzőleg egy másik állami tanár (Szolnokon) az egyház kebeléből kilépve, magát felekezetnélkülinek deklarálta. Ily jelenségek közepette Wlassics közoktatási miniszter űr a szent-gothárdi gimnázium felavatásánál tartott beszédében szükségesnek tartotta, hogy mind a nevelést, mind a valláserkölcsi momentumot a tanítás feladatában különösen hangsúlyozza s a tanárok lelkére kösse: »Ne csak tanítsanak, hanem neveljenek is. Ne tekintsék ezt tudományos foglalkozásuk mellett alárendeltnek. Ne tekintsék a középiskolát olyannak, mely felment a nevelés kötelessége alól. A tudomány igéinek hirdetése mellett minő nemes kötelesség az ifjú valláscrkölcsös nevelése, az ifjú lélek önérzetének helyes vezetése és felhasználása, az akaraterő kifejtése, az önállóság korai megszoktatása és megértése annak, miként jut az ember a kötelességek pontos teljesítése, az engedelmesség által a legnagyobb erkölcsi jóhoz, a lelki függetlenséghez*. íme. a miniszter úr kijelentése a mi programmunk, a mi állásfoglalásunk is. Ebben a kijelentésben a múltkori és jelen cikkünk tartalma mintegy guintessentiában van összefoglalva. Csakhogy a szavak, bármily szépek és üdvösek legyenek is, hamar elhangzanak és az emberek hamar elfelejtik. Epen azért ama szép szavak teljes értelmét kell megvalósítani: az iskolai alaptörvényekben, a tanítás rendszerében, a tantervekben, a módszeres utasításokban, a rendtartásokban, a tanító- és tanárképzésben, a tankönyvek anyaga- és feldolgozásában stb. * Lásd »Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny* 1896. évi 30. sz. 605- 606. old. Csak ekkor lehet reményünk, hogy a jelen iskolája a jövő számára nem csupán revideálva, hanem reformálva is lesz. Adjon Isten eme nemes munkához az illető tényezőknek kedvet, erőt, kitartást és mindenekfölött az óhajtott célhoz való elérést! Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Mária Terézia vallási és erkölcsi politikája. I. Mária Terézia uralkodói egyénisége felől most, mikor a nemzet kegyelete szoborba önti emlékét, eltérők a vélemények, de nincs senki, a ki kétségbe vonná, hogy az a fordulat, mely a magyar nemzeti elemnek hivatásahoz mért nagyobb érvényesülést nyitott a közdolgok intézésében, ő tőle számítandó. Az első Habsburg főherceg, kinek ajkán magyar szó zendült fel az 1751-diki pozsonyi országgyűlés deputaciója üdvözlésére az ő hat éves kis fia, Károly főherceg volt. A Diarium Dietale följegyezte ez emlékezetes szavakat, melyek először hangzottak a szövegben: »Szépen köszönöm a nemes statusoknak, hogy rólam emlékeztek és azzal megbecsültek, hogy magok Deputatioit hozzám is küldötték; örülni fogok, ha mentül előbb Pozsonban a Nemes Statusokat láthatom«. Hát még, mikor az országgyűlés megnyitásán a királynő oldalán megjelent a három ifjú főherceg is fekete magyar ruhában! De ha kegyelmét, jóakaratát dúsan árasztotta is ki a nagy asszony mindazokra, kik politikájában neki szolgáltak, céljait elősegítették, ép oly alkut nem ismerő patriarchai szigorral avatkozott be igen gyakran alattvalói magánéletébe is, ha ebben gáncsolni valót, vagy épen megtorlást érdemlőt látott. Ez az erkölcsi rendészet, mely egész merev szervezettségében állt őrt a társadalom és magán élet rejtekei előtt, egyik legjellemzőbb vonása kormányzásának. Mária Terézia erkölcsi felfogásának egész szigorát hívta ki például az az eset, midőn egy fiatal Eszterházy született Staremberg grófnő bizonyos Schulemburg gróffal megszökött és Zürichbe menekült, a császárnő követelte, hogy a svájci hatóságok választnák el Eszterházy grófnét Schulemburgtól s adják őt anyjának. Zürich városa hajlandó is lett volna Mária Terézia óhajának engedni, azonban a grófnő lebetegedése megakadályozta visszatérését hazájába, sőt megengedték neki, hogy Waldshutba vonuljon. Innen aztán 1774. dec. 29-éről 30-ára virradó éjjel gyermeke hátrahagyásával eltűnt. Azt hitték, Schulemburggal együtt Hollandba menekült. Képzelhető Mária Terézia haragja, a mint ezekről értesült. Schulemburg ellen Kaunitz miniszter rábeszélése ellenére megindította a fenyítő eljárást. Azonban az eljárás megindítása után egyszer csak előtermett Eszterházy grófné, szakadozott ruhában, mint egy koldus, nem meszsze Wiener-Neustadttól, hogy e nagy herceg lábai elé vesse magát. A dolgot sikerült, úgy látszik, a legnagyobb titokban intézni el. Mária Teréziát éjnek idején értesítették a dolog botrányos fejlődéséről, mire ő parancsot adott a grófnő kézrekerítésére, s őt a gráci apácák kolostorába kérette. Mi történt később a nagy feltűnést keltett kaland hősnőjével, nem említik az egykorú iratok.