Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

s a költség sem lenne oly nagy, mely miatt az megvalósítható nem lehetne. Ajánlom az itt elmondottakat az érdeklődők becses figyelmébe. Kassa. Homola István, ev. lelkész. A lelkipásztori teendők köréből. A porosz államegyház főtanácsának március 4-én tartott ülésén Altgelt wülfrathi esperes, az evangélikus gyülekezeti életre nézve fölöttébb fontos kérdésekről referált. A nevezett referensnek a református gyakorlatra alapított előadását minden oldalról tetszéssel fogadták. Az előadásból itt közlünk egy részletet mutatványul. 1. Az egyes egyház vidékeken miként vélekednek a gyülekezetek a felől a követelmény felől és a ielkészek is mily mértékben felelnek meg annak a kívánalomnak, hogy a lelkipásztor gyülekezete családjaival rendszeres látogatások által érintkezzék? 2. Van-e szükség ez érdemben buzdításra és mely útat-módot kell itt szem előtt tartani ? I. 1. Hogy az evangélumi lelkészi hivatalnak helyes, hü és áldásdús viseléséhez, különösen az egyes gyülekezeti tagokra kiterjedő lelkipásztorkodáshoz nemcsak a betegek látogatása, a szomorkodók vigasztalása, a csüggedezők bátorítása kívántatik meg, hanem átalán véve a gyülekezeti tagok szorgalmas meglátogatása is: ezt immár csaknem mindenek elismerik. 2. A szorgalmas látogatásoktól, melyeknek szükségességét, a hű és ügy buzgó lelki gondozásra nézve mind a tudományos elméletben mind pedig a gyakorlati életben majdnem mindenek elismerik, megkülönböztetendő a rendszeres látogatás, melyről a mostani themánk szól. E »szabályszerű látogatások, a melyek által a lelkipásztor gyülekezete tagjaival érintkezik« a gyülekezethez tartozó összes családoknál való hivatalos látogatások, a miknek tervszerüleg, házról-házra, bizonyos meghatározott időszakokban kell megtörténniük. E rendszeres látogatások ez időszerint csak egyes egyházvidékeinkben vannak meg és atyáinknak régi rendtartásán alapulnak. Azok a gyülekezetek, a melyekben az a szokás^ megvan, nagy súlyt fektetnek rá, hogy a lelkész minden házba ellátogasson. A lelkészek pedig legnagyobb részt becsületesen iparkodnak gyülekezetök e kívánalmának lehetőség szerint megfelelni. 3. E rendszeres látogatások ellen sokféle kifogást szoktak emelni. Ámde ezek vagy félreértésből származnak, vagy pedig abból a nézetből, hogy a mi korunkba nem illik be ez a módszer. A rendszeres látogatások, a lelkésznek gyülekezete tagjainál való visitatiói is egészen analogok az esperesek egyházlátogatásával. Sokat vár az, a ki ezektől minden további működés nélkül nagy eredményeket vár. Egyes esetekben nem annyira lelkipásztori gondozásnak tekintendők ezek, mint inkább az ahhoz való előkészítésnek. Rendszeres látogatások nélkül az egész gyülekezetnek lelki gondozása kivihetetlen és a gyülekezet családjaival való érintkezés lehetetlen. A tervszerű, hű és okosan keresztül vitt látogatások mind a lelkészre, mind a gyülekezetre nézve áldásosak, ha valódi keresztyén szellemben történnek meg azok. 4. E rendszeres látogatások alkalmával csak némely helyen megy a lelkészszel presbiter. És ezt csak sajnálni lehet. Ezt a régi szokást, a mennyire csak lehet, fel kell újítani. Mert ha a lelkészt a presbyter, mintegy a presbyterium nevében kiséri, ez által a gyülekezeti öntudat erősbül, a presbyterium tekintélye emelődik, a presbyterek lelkiismeretessége is szilárdul és hivatalos buzgóságuk növekedik. A rendszeres látogatások tulajdonképen nem mélyreható lelki gondozások, hanem inkább csak arra előkészítők, azért a presbyterek jelenléte nem lehet zavaró hatású. Ezen felyül a lelkész e kísérőjétől, ennek beszélgetéseiből sok olyat megtud, a mit különben sohasem tudna meg. Különösen akkor leend a legjobb eredményű a szabályszerű látogatás, ha lelkészt minden egyes presbyter a saját körében kiséri. II. A rendszeres látogatások további gyakorlása ott, a hol fönmaradtak és annak egyéb helyeken való behozatala és észszerű alkalmazása is igen óhajtandó, igen kívánatos. A Rajna-vidékén és Wesztfaliában az »ez érdemben való buzdításra* elégségesek a meglevő egyházrendtartási szabályzat és a tartományi zsinat határozatai. E helyeken a lelkészi hivatásról szóló szabályzat illető passusa és a canonica visitatio alkalmával felteendő megszabott kérdések a királyi consistoriumnak és az esperesnek hatalmat adnak a kezébe, hogy a részben meglevő szokás fentartassék és feleleveníttessék. Wesztfáliában e rendszeres látogatások kötelezővé tétele könnyen keresztül vihető, az 1835 és 1838-ban alkotott lelkészi hivatásról szóló szabályzat és az 1890-ben tartott 19-ik tartományi zsinat határozatának rendelkezése alapján. És nézetem szerint hasonló intézkedések által a keleti tartományokba is bevihető ez a gyakorlat. Azonban, a kényszert mindenesetre kerülni kell. A rendszeres látogatást nem szabad se lelkészre, se a gyülekezetekre ráerőszakolni. Mert az ellene esetleg feltámadható ellenszenv eleve kétségessé fogná tenni áldásosságát. Ez intézkedést inkább megkedveltetni kell a lelkészi és presbyteri értekezleteken, az egyházmegyei gyűléseken, e gyakorlatnak története, módszere, és következményeiről való ismertetések által. És alkalomadtán buzdítani kell a kísérletre. A lelkészi hivatás szabályzatába a speciális lelki gondozáshoz, a betegek (felhívás', folytán és felhívás nélkül való) szorgalmas látogása mellé fél kell venni a gyülekezeti tagok önkénytes meglátogatását is, melyet mint föntebb megjegyeztük, csaknem mindenek üdvösnek tartanak. A gyülekezeti tagoknak bizonyos időközökben való rendszeres meglátogatását csak akkor kell kötelezővé tenni, ha már az önkénytes látogatáshoz mindkét részről hozzászoktak. Ref. Krchztg. —a—s.