Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

a munka előállításához a megjelenés ideje alatt néhány évig Társaságunk is járuljon annyival, a mennyit egyéb kiadványainak megrövidítése nélkül erre a célra áldozhat. A dolog gyakorlati megvalósítására nézve a következőket javasoljuk. Elhatározván a közgyűlés, hogy a fentebbiek szerint -tervezett Magyarázatos Biblia kiadását megkezdi: 1. Felhatalmazza az elnökséget arra, hogy a Magyarázatos Biblia programmját a szerkesztő által az ajánlkozó dolgozótársakkal egyetértve előfizetési felhívás alakjában s lehetőleg mutatványok kíséretében minél előbb készítesse el. 2. Megbízza az elnökséget és a titkárt azzal, hogy az előfizetési felhívás szétküldése, hírlapi propaganda és társadalmi actio által a munka előállítására szükséges pénzek, adományok, előfizetések és aláírások beszerzését kezdjék meg. 3. Felkéri a választmányt arra, hogy ha ós a mikor a szükséges anyagi erő biztosítottnak ígérkezik, a munka tényleges megindítását rendelje el; szerződjék a nyomdával és a szerkesztő bizottságot a munka megkezdésére szólítsa fel. Ha pedig a munka iránt nem mutatkoznék kellő anyagi pártolás, akkor, az addigi előmunkálati költségek fedezése mellett, a Társaság kénytelen volna a fontos ügyet jobb időre halasztani. Mert a kezdeményezés sikertelensége azt mutatná, hogy ilyen fajta irodalmi mű létesítése még nem igazi közszükség, hanem csak egyes buzgólkoclók kegyes kívánsága. Mi azonban azt hiszszük, hogy mincl egyházi testületeinkben, mind világi híveinkben, mind lelkészi és tanári karunkban van még annyi buzgóság ós áldozatkészség, hogy az Isten igéje helyes magyarázásához szükséges irodalmi segédeszköz előállításától nem fogja megvonni a maga támogatását. M. Pr. Irodalmi Társasa* gunk pedig, mint a protestáns egyházi irodalom művelésére ós terjesztésére hivatott egyesület, úgy egyetemleg, mint egyes tagjaiban nemes buzgósággal és bölcs szakértelemmel fogja ezt az úgy valláserkölcsi és egyházi, mint irodalmi szempontból egyaránt fontos ügyet kezébe venni ós sikerre vezetni* K. m. f. Szász Károly, biz. elnök. Petri Elek, biz. tag. Szöts Farkas, titkár, mint a tervező biz. jegyzője. Szabó Aladár, biz. tag. * Az írod. Társaság igazgató választmánya május 6-diki ülésében ezt a tervezetet általánosságban elfogadta, de egyelőre, míg a Károli-biblia revíziója el nem készül, csak a Bibliai Lexikon kiadását javasolja a közgyűlésnek. Lényegileg ebben az értelemben határozott a Társaság pápai közgyűlése is, melynek határozatát nemsokára egész terjedelmében közli a Szerkesztő. A siklósvidéki egyházi értekezlet határozataihoz. (Felolvasás az okor-szigetvidéki egyházi értekezlet ülésén, B.-Sellyén, 1897. április 21.) »A szél a hova akar fúni, fú, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnét jő és hova megyen«. Ján. 3, 8. (Vége.) Az a megsiratni való szomorú jelenség, hogy benn az egyházban vannak rothadt, holt tagok. De ha a jámbor hivő evangéliumi ker. hitét a felekezetnélküliségben is megőrzi, az még szerencsének mondható a szerencsétlenségben; bár reánk nézve keserves, fájdalmas és vigasztalan. Ámde, ily meghatározás mellett, azt a vallást megfertőző epidemiának bélyegezni helytelennek tartom. Hiszen csak az okot kell megszüntetni s vége lesz az okozatnak ; csak a terhet kell igazságosan könnyíteni: ezekből lesznek a legbuzgóbb egyháztagok. Ez okból az orvosságot — mit ajánlnak — nem is tartanám rossznak. Úgy értvén, hogy az állam vegye át valahára az őt illető közoktatás terhét egészében s viszont jutalmazza lakóinak valláserkölcsi vezetését vagyis vessen ki — saját méltányosabb ós igazságosabb kulcsa alapján — oktatási és kultusz-aclót. De nem tartozom azok közé a hiszékenyek közé, kik azzal kecsegtették magukat, hogy az állam minden 20—30 ház után egy dúsan javadalmazott sine-curát akarjon fentartani, mert ez az eddig volt terhet is meghaladná. Nem kell elfeledni, hogy az állam is csak az adózók teljesítményéből teljesít. Ahelyett hát, hogy elérhetetlen célok sürgős valósításáért (de a mely alá nem foglalom az 1848. XX. t.-c. helyes értelmét) döngetnők puszta ököllel a hót zárral elzárt erős kapukat, inkább egy szivvel, szájjal sürgessük s egy akarattal vigyük keresztül a lukma eltörlését s az arányos fixumok megállapítását, melyet az állam, hiszem, nem kósend azonnal kiegészíteni bizonyos minimumra. Azt hiszem, ily ajánlat nem találna teljesen süket fülekre. Ellenben a lukmarendszer mellett öt év múlva akárhány pap virradhat arra a szomorú reggelre, a midőn 10 fizető hívénél több, vagy annyi sem leend; és a koldusbotot a szó szoros értelmében kezébe veheti. És mincl e mellett sem tudom az új törvényt, mint a szabadelvűség rég óhajtottt vívmányát, oly vehemensül kárhoztatni; nem akarom elfeledni, hogy ez alapon örvendhetünk mi is annak, hogy protestánsok vagyunk, hogy a legnagyobb sérelmünk még nem oly rég is épen ez volt, hogy az általunk elhagyott egyház terheit viselni kényteleníttettünk. Hát igazság lenne-e most az, mit