Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
most is kerültek a gyűlés elé megszívlelendő dolgok, melyek szélesebb körű érdeklődésre is igényt tarthatnak. Lelkész-értekezlet nyitotta meg a közgyűlést, a szokásos közepes érdeklődés mellett. Nem is sok tárgya volt. Régóta vajúdott az alapszabálv-kérdés. A kinyomtatott és jóelőre megküldött javaslatok, élénk eszmecsere után kevés változtatással elfogadtattak s megerősítés végett az egyházmegyei gyűlésre felterjesztettek. Ez alapszabály szerint a lelkészegyesület célja: továbbképzés a lelkészi öszszes teendőkben, vállvetett erővel közreműködés a vallásos élet hatékonyabbá tételében. Világiak sincsenek kizárva, de világiakról, az eddigi tapasztalatok nyomán, alig lehet szó. Különben is, első sorban magunkban kell felkölteni a mély és alapos érdeklődést a magasabb szellemi érdekek iránt. Ezt tervezzük az értekezések, viták, pályaművek, öszhangzatos énekek s ünnepélyes istentiszteletek útján, közgyűléseink alkalmával. Sőt, hogy a közeledést meg könnyítsük, nagyterjedelmű egyházmegyénkben, a kisebb körökké alakulást is megkíséreljük, mert bizony, a gyűlésre menetel a költségek miatt is elmarad. Nem szégyeljük bevallani, szegények vagyunk és ez nem a mi hibánk. Bizottsági előterjesztést tárgyalt aztán az egyesület, a pénz- és könyvtár állapotáról. Pénztárunk ki van merítve. 1895-ben kinyomattuk dr. Heiszler József vallásbölcsészeti müvét 1000 példányban, azon jó reményben, hogy legalább közöttünk, papok között vevője akad. olvasója akad e végtelenül hasznos és tartalmas munkának. S nagy részben raktáron van ma is, a nyomdai költségnek fele sincs kifizetve. Tisztelettel hívom fel az olvasó közönség becses figyelmét e helyen is a nagybecsű vallásbölcsészeti műre, mely az emberi szellem képviselőinek gondolatait szedte össze és tárja elő az istenség természete s a lélek halhatatlansága felől. A szellem kerekasztalánál ülnek itt a nagyok, a dicsőek, kik leikök szárnyain a végtelenségben keresték a tudvágynak legmagasabb tárgyait. Megszerezhető a nyíregyházai ev. ref. lelkészi hivatal űtján 50 kr. leszállított árért. S ezzel a lelkészegyesület letárgyalta dolgait s Andrásv Kálmán elnök bezárta a gyűlést azon óhajtással, hogy adjon a kegyelem istene éltető lelket az alapszabály holt formáiba. Délután a gyűlési tárgyak főbb pontjainak előleges megbeszélése, tisztázása végett szokásos konferencia tartatott. dicséretes nyugodtsággal és tárgyilagos komolysággal. A másnapi gyűlést esperes imája nyitotta meg, mely jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott. Az esperesi jelentés beszámol az elnökileg végzett ügyekről, melyek közül fon tosabbak a következők. Lelkészi karunk közt dús aratása volt a halálnak. Ez az Istennek örök törvénye. A lélek leveti elnyűtt ruháját, hogy halhatatlant, öltsön magára. Ez a mi keresztyén hitünk. A hátramaradott, gvátnol nélkül levőkről gondoskodunk tehetségünk szerint. Az egyházak új erőket kaptak, Nyíregyháza dr. Bartók Jenő debreceni segéd lelkész, Kemecse Vitéz Ignác nyíregyházai segéd-1., Rád Zsindely Jenő kérési 1, Ófejértó Urbán Dezső kallói s. 1., Kis-Varsány Gavallér János berkeszi s.-I, Székely Farkas Miklós pelsőci s.-l., Tura Szabó Zsigmond dombrádi s.-l., F.-Litke Szabó Imre karcagi s.-l. személyében. Tanítói karunk egy becsült tagját veszté el véletlenül hirtelen halállal. Különben a tanító-hiány nálunk is kisért. Több egyházunk üresen áll s az állam által kiegészített fizetésre sem kap tanítót. Ily helyeken a lelkészek végzik a tanítást. Pedig az állam tetemes összeggel jött segítségünkre. 15 tanítói állomás 400 frtra kiegészíttetett 2776 frttal. Az ideig pedig 31 tanítói állomás kapott az államtól összesen évenként 4677 frtot. Lelkész özvegyeink és árváink előtt most már kettős segélyforrás nyílt meg. A megyeiből adunk 130 forint özvegyi- és ennek 33°/0 -nyi árva-segélyt. Az országosból kiutaltatott öt özvegy és négy árva részére 727 frt 59 kr. Itt említem fel, hogy az orsz. domesztika 12 egyházunk részére tőkesegélyül 16,700 frtot, 10 lelkészi állomás segélyezésére 755 frt évi segélyt folyósított. Dicséretes példája a vallásosságnak, hogy csekély népességű szegény egyházak mindent elkövetnek, hogy lelkészi állomásaikat, fentarthassák s a leányosítottak is anyásíttatásukért folyamodnak. így a bács-aranyosi új templomot épített s egy szegény asszony, özv. Sebestyén Miklósné egymaga látta el székekkel a templomot, 240 frt költséggel, csakhogy a pagi állomást visszaállíthassák. Egyházmegyénk szívesen és készséggel segíti a törekvőket céljukban. Özv. Hegyi Mihályné úrasszony, ez élő irgalmas samaritánus, felénk is kinyújtja koronként segítő kezét. A jócselekedetekben soha meg nem restül. G. Nagy Lajos, szerencsétlenül elhalt lelkésztársunk árvái részére, 123 forint 69 kr könyöradomány gyűlt és adatott át. Iparostanoncok vallásos oktatásáról, lehetőség szerint, gondoskodva van. Az esperesi hivatalba, első esetként jelentetett Kékeséről, hogy egy házaspár mellőzte az egyházi esketést. Fájdalmas tudomásul szolgált s a lelkész felhivatott a eura pastoralis buzgó gyakorlatára, mivel az ily bajok ellen alig van más orvosság. Az is jelentetett, hogy pár helyen baptisták, nazarénus apostolok próbáltak szerencsét, kevés eredménnyel kezdetben is, a vége pedig hatósági eltoloncolás lett. A szektáskodás ellen sincs más orvosság, mint az evangéliumi világosság és tevékenység minél behatóbb terjesztése, a mely ajánltatott is. S ezzel ki is merítettem az esperesi jelentés kiemelkedőbb pontjait. A gyűlés itt felfüggesztetett. Templomba mentünk, hogy lerójuk kegyeletünket, megboldogult esperesünk, Lukács Ödön emléke iránt. Osztozott velünk a vármegye, a város, ennek különböző felekezete és hivatalnoki kara. A templom tele volt. Van nekünk egy kis énekkarunk, néhány pap és tanító, Szikszai András ibrányi lelkész vezetése alatt, a mely karnak szivéből, »mint szent hullám, zajdul az ének«. E szent hullám vitte a hallgatóság lelkét a végetlenség fénytengere felé, hol feltalálhatjuk az elköltözött boldog lelkeket. Erre mutatott az ünnepély szónoka is, dr. Heiszler József, az elköltözött esperesnek hajdani theol. tanára. Mély figyelemmel, vallásos áhítattal tapadt a művelt közönség az Istennek eme tisztességben megaggott szolgájára, ki a maga nagy lelkével, mint a halhatatlanság diadalmi zászlója, vitte magával a lelkeket, az örökélet szép kies mezeje felé. E beszéd, méltó a nagy tudóshoz, úgy jegyzőkönyvünkben, mint külön kiadásban is, kinyomatni elhatároztatott s valóban lelki gyönyört szerez magának, a ki megszerzi és élvezendi. Templomból a temetőbe mentünk. Közadakozásból sírkövet tettünk a Lukács Ödön porai fölé Szép idő volt, ragyogó, virágot fakasztó a sírhantokon, reményt a szívekben. Az egyházi énekkar gyászéneke után Mezőssy Béla, világi jegyzőnk, országgyűlési képviselő állt a sírkő elé s a szív szavával hívta föl a porladó szivet, hogy érezze meg a szeretet melegét, melynek látható jeleként áll e sírkő, közte és közöttünk. E beszéd is kinyomatni határoztatott, együtt az előbbivel, a megható ünnepély méltó zárkövéül.
