Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
Elmúlt a dél s közebédre gyűlt a közönség, mely a feltámasztott kegyeletes hangulatot * megtartotta egész magaviseletében. A délutáni gyüléskezés első tárgyaként, Szikszai András ibrányi lelkész megválasztatott pénztári ellenőrré az elhunyt Tóth István helyére, kinek emlékezetére gyászünnepély tartása elhatároztatott, illetve a lelkészegyesület erre felkéretett. Figyelmet lekötő tárgyul köyetkezett a számvevőszék jegyzőkönyvének felolvasása. Sok rendezni való volt pénztárainknál s a kezelés is, legközelebb őszi gyűlésünkben, új alapszabályokban, új formába öntetett. Tény, hogy mi kálvinisták és papok, nem gyakoroltuk magunkat, az üzleti elet fogásaiban s nem értjük még azt az elvet, hogy a pénzt lehet is, kell is, okosan, a maga módja szerint az erkölcsi élet szolgálatába állítani. Majd lassanként ebbe is belejövünk. Szerencsénkre, van köztünk egy passzionatus financier, Vas Mihály gégényi lelkész és bankdirektor, fáradhatlan ügyes munkás, ki a pénzkezelés összes modern műveleteiben úgy otthon van, mintha egyebet nem is tanult volna, ö alakította át összes pénzkezelésünket és vezeti is. Az 1896. évi mérlegként bejelentetett, hogy összes pénzalapunk 186.188 forint 10 kr., ebből lelkészi gyámpénztár 78,604 frt 18 kr., tanítói gyámpénztár 18,188 frt 59 kr., közigazgatási pénztár 14,952 frt 50 kr., a többi megoszlik tizenkétféle jótékony alap között. A lelkészi özv. árva-pénztár kiadott az 1896. év folyamán segélypénzt 6779 frt 12 krt. özvegyeknek és árváknak ; az országos lelkészi gyámpénztárba, tagjai helyett, belépési és évi járulék czímén 2991 frt 56 krt. Mert mi csak a magunk gyámpénztárába fizetünk tovább is l°/o díjat s helyettünk pénztárunk fizet, azonban új tagokat nem veszünk fel 1896 jan. 1-től. Pénzforgalmunk volt az 1896. év folyamán 52780 frt 16 kr. A tanítói változásokra nézve kimondatott, hogy esperesi elbocsátás nélkül tanító be nem állítható. Valamint tanítóink is, hivatalba lépésük alkalmával, esküt tenni kötelesek s alkalmas esküszöveg készítésére, esperes és tanügyi elnök megbízattak. Az érmelléki egyházmegye indítványa, a lelkészi nyugdíjalap mielőbbi felállítása iránt, pártolólag vétetett tudomásul, valamint beadott indítvány folytán, a lelkészi fizetések pénzértékre átváltoztatása is, esetről-esetre, ajánltatik. Élénk eszmecserét keltett úgy a konferencián, mint a nyílt gyűlésben, a sorpapolás és a lelkészi felügyelet kérdése. Részint a káplán-hiány, részint a lelkészözvegyeken segítés hozza magával, hogy a megürült egyházakban nemcsak szomszéd lelkészek, sőt távolabbról is végzik a lelkészi teendőket, sokszor saját pénzes fuvarjokon. A szomszéd felügyelő lelkész pedig minden szükséges alkalommal megjelenni tartozik. Az volt a vita tárgya, hogy legalább a fuvart adja az egyház, vagy az özvegy lelkésznő. Határozatként kimondatott, hogy mint eddig, úgy ezután is az özvegy érdekében úgy a lelkészek, mint a helybeli tanító, végezzenek minden szükséges teendőket, még a fuvarra se számítván, hiszen a tanító-özvegyeken is segít a lelkész, tanítván addig, míg az új tanító beköltözik. Még azt említem meg. hogy a nagyhírű nyír-bátori templom stílszerű javítására a közoktatásügyi minisztérium 1500 forintot engedélyezett a műemlékek fentartásának alapjából, melyért egyházmegyénk köszönetet szavaz. A 61 pontból álló tárgysorozat inkább helyi érdekű pontjait, mint adásvételeket, díjleveleket, peres kérdéseket csak egyszerűen megemlítem. Általában az egész gyűlés lefolyása komoly, jóakaratú, tárgyilagos volt, a mely mindenesetre az elnökségnek is — Görömbei Péter esperes és Gencsy Bertalan gondnok — érdeme, a kik figyelmes, előrelátó tapintattal vezették a tárgyalást. Egyházaink szegények, a terület nagy, a szükséglet sok, de reményt ad a jövőhöz, hogy nagybuzgalmú esperesünk a mai kor követelte evangéliumi pap. -y K— A Luther-társaságról. — Nyilatkozat. — Úgy látom, hogy »A Luther-társaság és Veres József* című cikk névtelen írója nem kiván bemutatkozni. Legalább állításainak alaptalanságát mutatom hát be e lap olvasói előtt, hogy mégis megismerhessék őt is, engem is. A találgatások, ráfogások ingoványába nem követem a névtelent, csak egy-két tényt említek föl. Nagyobb üzleti szellemet ajánlottam a Luthertársaság elnökségének, de meg is mondtam, miért? Az ezredév alkalmából ugyanis pályadíjat tűzött ki a Luthertársaság (mellékesen: én pendítettem meg az eszmét); az eredményt csak most márciusban tudtuk meg, maga a könyv még nem jelent meg; Melanchton életrajzára is pályadíjat tűzött ki a Luther-társaság, az eredményt ma sem tudjuk, maga a könyv ki tudja mikor fog megjelenni! »Az ünnepélyek idején mennyi könyvet el lehetett volna adni!* Ez volt az én megjegyzésem oka. Nyilatkozik ebben »zsidó-revolver-journalista szellem* ? Anyagi érdek hajhászásával is vádol. Azt a 200 frt segélyt szerkesztői elődöm megkapta; én pályadíjakra szántam; munkatársaimat is szerényen ugyan, a mint a lap jövedelme engedi, de fizetem; elődöm, úgy tudom nem fizette ; én is hetenkint egy ívet ígértem a lapból, de 1 Vs íve t adtam a régi előfizetési árért; már az első számban 100 frt pályadíjat tűztem ki. Még a lap átvétele előtt olyan ajánlatot kaptam, a mi anyagilag is előnyös lett volna reám, nem fogadtam el, mert az egyház érdekében szükségesnek tartottam az önálló evang. lapot. Hol van itt anyagi érdek hajhászása részemről ? Hiszen kérvényemet, maga az elnökség is pártolta! »Idáig sülyedhet egy egyházi lapot szerkesztő ev. esperes!* A Luther-társaság felszólalt tagjai nem az én lapomra mondták, hogy rossz. Az én lapomnak mintegy 25°/0 _ kal több az előfizetője, mint volt az elődömének, a mi a közönség részéről még sem azt bizonyítja, hogy lapomat rosszabbnak tartja elődöménél. Munkatársaim felszaporodott névsora és buzgó támogatása a közönség ezen állásfoglalását indokolja. A Luther-társaság colporteurjét Orosházáról a névtelen szerint >Jci akarták verni valószínűleg az üzletét féltő mester hű tanítványai«. Én azt sem tudtam, járt-e itt Orosházán colporteur; azok, a kik ki akarták verni, talán azt sem tudják, hogy szerkesztek-e én lapot; de meg a Luther-társaság füzetei az én iapom »üzletét* 40*
