Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-16 / 20. szám

Elmúlt a dél s közebédre gyűlt a közönség, mely a feltámasztott kegyeletes hangulatot * megtartotta egész magaviseletében. A délutáni gyüléskezés első tárgyaként, Szikszai András ibrányi lelkész megválasztatott pénztári ellenőrré az elhunyt Tóth István helyére, kinek emlékezetére gyász­ünnepély tartása elhatároztatott, illetve a lelkészegyesület erre felkéretett. Figyelmet lekötő tárgyul köyetkezett a számvevőszék jegyzőkönyvének felolvasása. Sok rendezni való volt pénz­tárainknál s a kezelés is, legközelebb őszi gyűlésünkben, új alapszabályokban, új formába öntetett. Tény, hogy mi kálvinisták és papok, nem gyakoroltuk magunkat, az üz­leti elet fogásaiban s nem értjük még azt az elvet, hogy a pénzt lehet is, kell is, okosan, a maga módja szerint az erkölcsi élet szolgálatába állítani. Majd lassanként ebbe is belejövünk. Szerencsénkre, van köztünk egy passzio­natus financier, Vas Mihály gégényi lelkész és bankdirek­tor, fáradhatlan ügyes munkás, ki a pénzkezelés összes modern műveleteiben úgy otthon van, mintha egyebet nem is tanult volna, ö alakította át összes pénzkezelé­sünket és vezeti is. Az 1896. évi mérlegként bejelentetett, hogy összes pénzalapunk 186.188 forint 10 kr., ebből lelkészi gyám­pénztár 78,604 frt 18 kr., tanítói gyámpénztár 18,188 frt 59 kr., közigazgatási pénztár 14,952 frt 50 kr., a többi megoszlik tizenkétféle jótékony alap között. A lelkészi özv. árva-pénztár kiadott az 1896. év folyamán segélypénzt 6779 frt 12 krt. özvegyeknek és árváknak ; az országos lelkészi gyámpénztárba, tagjai he­lyett, belépési és évi járulék czímén 2991 frt 56 krt. Mert mi csak a magunk gyámpénztárába fizetünk tovább is l°/o díjat s helyettünk pénztárunk fizet, azonban új ta­gokat nem veszünk fel 1896 jan. 1-től. Pénzforgalmunk volt az 1896. év folyamán 52780 frt 16 kr. A tanítói változásokra nézve kimondatott, hogy esperesi elbocsátás nélkül tanító be nem állítható. Vala­mint tanítóink is, hivatalba lépésük alkalmával, esküt tenni kötelesek s alkalmas esküszöveg készítésére, esperes és tanügyi elnök megbízattak. Az érmelléki egyházmegye indítványa, a lelkészi nyugdíjalap mielőbbi felállítása iránt, pártolólag vétetett tu­domásul, valamint beadott indítvány folytán, a lelkészi fizetések pénzértékre átváltoztatása is, esetről-esetre, ajánltatik. Élénk eszmecserét keltett úgy a konferencián, mint a nyílt gyűlésben, a sorpapolás és a lelkészi felügyelet kérdése. Részint a káplán-hiány, részint a lelkészözvegye­ken segítés hozza magával, hogy a megürült egyházakban nemcsak szomszéd lelkészek, sőt távolabbról is végzik a lelkészi teendőket, sokszor saját pénzes fuvarjokon. A szom­széd felügyelő lelkész pedig minden szükséges alkalommal megjelenni tartozik. Az volt a vita tárgya, hogy legalább a fuvart adja az egyház, vagy az özvegy lelkésznő. Határozatként kimondatott, hogy mint eddig, úgy ezután is az özvegy érdekében úgy a lelkészek, mint a helybeli tanító, végezzenek minden szükséges teendőket, még a fuvarra se számítván, hiszen a tanító-özvegyeken is segít a lel­kész, tanítván addig, míg az új tanító beköltözik. Még azt említem meg. hogy a nagyhírű nyír-bátori templom stílszerű javítására a közoktatásügyi minisztérium 1500 forintot engedélyezett a műemlékek fentartásának alapjából, melyért egyházmegyénk köszönetet szavaz. A 61 pontból álló tárgysorozat inkább helyi érdekű pontjait, mint adásvételeket, díjleveleket, peres kérdéseket csak egyszerűen megemlítem. Általában az egész gyűlés lefolyása komoly, jóaka­ratú, tárgyilagos volt, a mely mindenesetre az elnökség­nek is — Görömbei Péter esperes és Gencsy Bertalan gondnok — érdeme, a kik figyelmes, előrelátó tapintattal vezették a tárgyalást. Egyházaink szegények, a terület nagy, a szükséglet sok, de reményt ad a jövőhöz, hogy nagybuzgalmú espe­resünk a mai kor követelte evangéliumi pap. -y K— A Luther-társaságról. — Nyilatkozat. — Úgy látom, hogy »A Luther-társaság és Veres Jó­zsef* című cikk névtelen írója nem kiván bemutatkozni. Legalább állításainak alaptalanságát mutatom hát be e lap olvasói előtt, hogy mégis megismerhessék őt is, en­gem is. A találgatások, ráfogások ingoványába nem köve­tem a névtelent, csak egy-két tényt említek föl. Nagyobb üzleti szellemet ajánlottam a Luther­társaság elnökségének, de meg is mondtam, miért? Az ezredév alkalmából ugyanis pályadíjat tűzött ki a Luther­társaság (mellékesen: én pendítettem meg az eszmét); az eredményt csak most márciusban tudtuk meg, maga a könyv még nem jelent meg; Melanchton életrajzára is pályadíjat tűzött ki a Luther-társaság, az eredményt ma sem tudjuk, maga a könyv ki tudja mikor fog megjelenni! »Az ünnepélyek idején mennyi könyvet el lehetett volna adni!* Ez volt az én megjegyzésem oka. Nyilatkozik ebben »zsidó-revolver-journalista szellem* ? Anyagi érdek hajhászásával is vádol. Azt a 200 frt segélyt szerkesztői elődöm megkapta; én pályadíjakra szántam; munkatársaimat is szerényen ugyan, a mint a lap jövedelme engedi, de fizetem; elődöm, úgy tudom nem fizette ; én is hetenkint egy ívet ígértem a lapból, de 1 Vs íve t adtam a régi előfizetési árért; már az első számban 100 frt pályadíjat tűztem ki. Még a lap átvé­tele előtt olyan ajánlatot kaptam, a mi anyagilag is elő­nyös lett volna reám, nem fogadtam el, mert az egyház érdekében szükségesnek tartottam az önálló evang. lapot. Hol van itt anyagi érdek hajhászása részemről ? Hiszen kérvényemet, maga az elnökség is pártolta! »Idáig sülyed­het egy egyházi lapot szerkesztő ev. esperes!* A Luther-társaság felszólalt tagjai nem az én lapomra mondták, hogy rossz. Az én lapomnak mintegy 25°/0 _ kal több az előfizetője, mint volt az elődömének, a mi a közönség részéről még sem azt bizonyítja, hogy lapomat rosszabbnak tartja elődöménél. Munkatársaim felszaporo­dott névsora és buzgó támogatása a közönség ezen állás­foglalását indokolja. A Luther-társaság colporteurjét Orosházáról a név­telen szerint >Jci akarták verni valószínűleg az üzletét féltő mester hű tanítványai«. Én azt sem tudtam, járt-e itt Orosházán colporteur; azok, a kik ki akarták verni, talán azt sem tudják, hogy szerkesztek-e én lapot; de meg a Luther-társaság füzetei az én iapom »üzletét* 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom