Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-10 / 2. szám

kül el nem érhető. így fogták fel, így értelmezték ezen törvénypontot mindjárt annak létrejövetele és szentesítése után. nemcsak magok az evangélikusok, de az államkormány férfiai és hatóságai is; így lógta fel, így értelmezte és vette gyakorlatba e törvényt az akkor uralkodott felséges fejedelem 2-d Leopold magyar király is, és a kihallgatás és a communis consensio eszközlésére a két felekezet előleges felterjesztése alapján egyetemes zsinatott délyezetenget. 3. Sértve találjuk a célba vett s már foganatosítni megkezdett intézkedések által hitelveinket is; mert mind az újtestamentomi szent írások, mind hitvallásaink, mind a romlatlan ős keresztyén egyház példája és bizonyítása szerint, a poigári és egyházi hatalomnak mind céljára s rendeltetésére, mind hatósági körére nézve különválasztva lennie s az egymás jogkörébe való avatkozástól kölcsönösen ovakodnia kell. Azon hitelv ez. Felséges Urunk ! mely míg egyfelől minden polgári dolgokban feltétlen engedelmességet parancsol nekünk, másfelől arra indít és kényszerít, hogy a hitre és egyházunk beléletére vonatkozó dolgokban a szent írások alapját, egyedül saját meggyőződésünket kövessük; azon hitelv ez, melyet Megváltónk ezen szavakban fejezett ki: »adjátok meg a császárnak, a mi a császáré és Istennek, a mi Istené* 4. Mindezek felett megrendítő fájdalommal tölti el szivünket azon gyászos körülmény, hogy noha a célbavett üj szervezet oly sok ezer lelkeknek mély aggodalmával és sóhajtásaival találkozott s ennélfogva meg sem szilárdítathatott; mégis külső erőszak és fenyegetés kényszerít bennünket annak elfogadására; törvényes gyűléseink megtartásában rendőri erővel gátoltatunk; törvényes helyzetünk visszaállításáért Felségedhez való folaamodásunk útja előre elzáratott; gyakorlatban levő Kánonaink, rendszabályaink s ezeken alapuló alkotmányunk felforgattattak, a törvényen kívüli helyzet örvényébe taszíttattunk, és hitfeleink véleményének a lelkiismeret romolhatlan szabályságán alapuló nyilvánításáért s egyházunk törvényes jogaihoz való ragaszkodásukért mint gonosztevők polgári törvényszék eléi déztetnek és elítéltetnek. Oly keserű pohár ez, Felséges urunk! melyet őseink csak a leggyászosabb üldöztetés idején kóstoltak, oly súlyos kereszt ez, melyet már ma mívelt világban sehol sem hordoz a protestáns keresztyén egyház. Lehetetlen végre, hogy Felséged legmagasabb figyelmét kiválólag fel ne hívjuk azon kitbeszélhetlen vészes következményű körülményre, miszerint Felséged s az ezt kisérő ministeri rendelet az e részben illetéktelen, polgári hatóságok által az egyes gyülekezetek elöljáróihoz küldetett meg életbeléptetés végett; sőt Felséged cs. k. vallás és oktatásügyi magas minsteriumának folyó 1860. évi január 10-kén kelt rendelete míg egyfelől az egyház törvényes hatóságainak, gyűléseinek s hivatalnokainak hitvallásunkon, országos törvényeinken, gyakorlatban levő kánonainkon alapuló működésé fennakasztja s (egyetemesen) egyenesen betiltja : addig másfelől a célba vett s reánk nézve oly sérelmes új szervezet életbeléptetését az egyes gyülekezeteknek és lelkészeknek parancsolja meg. Felséges Császár és apostoli Király, legkegyelmesebb Urunk! a protestáns keresztyén egyház hitelvei, az azokból önként folyó zsinat, presbyteri alkotmány, a magyar protestáns egyház alaptörvényei, kánonai s ezeken alapuló százados törvényes gyakorlata semmiképen meg nem engedhetik azt. hogy az egész egyházat érdeklő egyetemes fontosságú s az utódokra nézve is nagy hatású ügyekben az egyes gyülekezetek testvéreikkel való törvényes és szabályszerű egyetértés és képviselőik általi közreműködés nélkül egymástól függetlenül s önállólag határozzanak és intézkedjenek. Ezen intézkedés még akkor is, ha az magának az egyháznak kebeléből támadna fel a hitvallásaink és kánonaink által határozottan kárhoztatott independentismusra vezetne, sőt minden társadalmi rend fogalmával homlokegyenest ellenkeznék, s már különben is mély aggodalomba merült egyházunkat a fejetlenség, zabolátlanság és vészes zavarok örvényébe taszítaná: mennyivel sérelmesebb és vészesebb ezen intézkedés, ha az az államhatóságoktól ered, melyeknek egyházunk irányában a rend és béke feletti felügyelet s azoknak védelmezése volna legfőbb tisztök. Ugyanazért az említett intézkedésből az egyház beléletét s államhozi viszonyát illetőleg múlhatatlanul bekövetkező vészekre nézve a felelősséget sem Isten, sem emberek előtt magunkra nem vehetjük. Azon erős meggyőződésben vagyunk, Felséges Urunk! hogy ha Felséged magas kormánya, különösen vallás és oktatásügyi ministeriuma hitelveinket, történeti multunkat, alaptörvényeinket, s ezek között kiváltképen az 1791 : XXVI. t.-c. 4. §-át kellő alapossággal, gyökeresen megismerte volna: el lettek volna távoztatva azon félreértések s az azokból származó azon intézkedések, melyek sérelmes súlya alatt most sóhajtozunk. De táplál bennünket azon édes reménység, hogy Felséged bölcsesége, igazságszeretete és atyai kegyessége, egy szózatával megszünteti fájdalmainkat, s visszaadja az óhajtott nyugalmat és békességet az attól most megfosztott magyar prot. egyháznak. Ugyanazért ezen édes reményben jobbágyi hódolattal és fiúi bizodalommal esedezünk Felséged kegyes szine előtt: méltóztassék a reánk nézve oly sérelmes nyilt parancsot, s az annak életbeléptetését célzó több rendbeli magas rendeleteket legkegyelmesebben megszüntetni s felszabadítván egyházunkat, az annak beléletét s elveinkhez hü fejlődését gátló sérelmes korlátoktól s visszahelyezni 1848 előtti törvényes állapotába, hogy így a sérelmek súlyától megszabadult egyház törvényes zsinatban egybegyűlvén, Felséged sérthetlen s legfőbb felügyeleti jogának mély tiszteletben tartásával önmaga számára egyházi törvényeket alkothasson és addig is, míg e részben az óhajtva várt kegyelmes választ megnyerhetnők, kegyeskedjék a kormányhatóságokat s törvényszékeket odautasítani, hogy azok egyházunkat a maga törvényes jogaiban s beléletében ne háborgassák az egyes gyülekezeteket és lelkészeket a sérelmes új szervezet életbeléptetésére ne kényszerítsék s ez által a fejetlenségre és vészes zavarokra utat ne nyissanak; végre esdekelve kérjük Felségedet, hogy azon hitfeleinket, kik egyházunk törvényes jogaihoz s lelkiismeret szabadságához való hü ragaszkodásukért törvényszéki vizsgálat alatt állanak, vagy már el is ítéltettek, méltóztassék fejedelmi igazságszereteténél és hatalmánál fogva a vizsgálat és ítélet súlya alól felszabadítani s ez által a megrémült egyház nyugalmát, reményét és bizodalmát visszaadni. Mi pedig, mint mindvégig hű alattvalók, hitfeleinkkel együtt buzgón könyörgünk a királyok királyának s a népek Istenének, hogy Felségedet s a felséges cs. királyi házat áldja meg hosszú és boldog élettel; áldja meg Felségedet azon valódi dicsőséggel, mely a bölcs, igazságszerető és kegyelmes fejedelmeket, népeik csendes megelégedésében, nyugalmában és hü ragaszkodásában a sírig, sőt azon túl is szokta kisérni. Kik egyébiránt hódoló tisztelettel és tántoríthatlan hűséggel vagyunk Récsben, január 25. 1860. Legátalánosabb hű alattvalói a magyarországi ágostai hitvallású s mind négy helvét hitvallasú egyházkerületnek küldöttei: Idősb báró Vay Miklós, Rr. Prónay Gábor, br. Podmaniczky Ármin, gr. Dessewffy Ottó, Esztergály Mihály,