Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
szersmind fiúi őszinte bizodalommal, élőszóval panaszoljuk el azon mély sérelmeket, melyeket Felséged magas kormányának a magyar protestáns egyházszervezet ügyében, közelebbi időkben kibocsátott rendelései okoztak s melyek minden hü s egyháza törvényes jogait ösmerő magyar protestáns szivét nagy kétséggel és fájdalommal töltötték s töltik el. Ezen sérelmeket több egyházkerületek hódolatteljes esedezései tolmácsolták ugyan már Felséged előtt; de egyfelől a sorsunk feletti súlyos aggodalom, mely azolta nem könnyebbült, sőt naponként mindinkább nehezedett másfelől s felséges atyai szivébe vetett s meg nem tántorodott bizodalom elhozott bennünket Felséged trónjának zsámolyához is, hogy ügyünket Felségednek, mint a nagy Isten után legfőbb földi Felügyelőnknek és Védelmezőnknek atyai indulatába, bölcseségébe és igazságszeretetébe élőszóval is ajánljuk. Miután azonban küldetésünk kitűzött célját, nagy fájdalmunkra el nem érhettük: hogy egyházunk iránti hűségünknek, lelkiismeretünknek s megbízóink kivánatának, habár csak némi részben is, eleget tehessünk, kénytelenek vagyunk a következő sorokban előadni azokat, melyeket Felséged előtt élőszóval előterjeszteni és elpanaszolni meg nem engedtetett. Felséges Császár és apostoli Király, legkegyelmesebb Urunk ! Fiúi bizodalommal és őszinte nyíltsággal be kell vallanunk, miszerint mostani sérelmünk forrása egyedül az, hogy midőn egyházkerületeink, a legközelebbi tíz év folyamán, egyenként és egyetemlegesen lankadatlan reménynyel és meg nem szűnő bizodalommal Felséged előtt folyvást azért esedeztek, s magas ministeri, ösmeretes egyházi törvényterve válaszolólag is egyházilag azon kérelmöket fejtsék ki. hogy az 1848 előtti törvényes állapotra visszatétetve, engedtessék meg nékiek autonomicus zsinatban összegyűlve önállólag törvényeket alkotni s azokat Felséged legfőbb felügyelői hatalmának szentesítése alá terjeszteni, addig Felséged september 1-én kelt nvilt parancsa s az ennek életbeléptetésére kiadott september 2-án kelt magas ministeri rendelet s azolta kibocsátott több rendbeli magas rendeletek is nemcsak ama biven táplált reményt hiusíták meg. de oly kész egyházszervezettel leptek meg bennünket, a mely ellen noha a két magyar protestáns egyház három millió lelkeinek hasonlíthatlan nagy többsége fájdalmas szavát már eddig is fölemelte; mégis azt erőszakkal, fenyegető rettentések között törekednek életbeléptetni a fegyveres erővel egyesült polgári kormányhatóságok. Nem rajzoljuk Felséged előtt azon minden időben és minden körülmények között megrendítő csapást, midőn a keresztyén egyház belügyeibe rendelkezőleg, sőt törvényhozólag oly földi hatalom avatkozik, mely annak kebelébe nem tartozik, s melyet attól maga az Úr, az anyaszentegyház Feje és törvenyadója külön választott; nem rajzoljuk e csapást, mert Felséged előtt, ki a birodalma alatti Róm. Cath. egyháznak a lehető legnagyobb függetlenséget és önállást biztosította, kétségtelenül tudva van ama nagy igazság, hogy ha van e földön társadalom, mely önön életének veszélyeztetése s elveinek megtagadása nélkül, külső beavatkozást nem tűrhet : az Isten megújított anyaszentegyháza, mely egész alkotmányával a lelkeknek kényszerítést nem tűrő hitén áll s a lelkiismeret áldott szabadságának levegőjében él, bizonynyal ilyen. Nem emlegetjük Felséged előtt a mult időkben olv sokat szenvedett, de a nagy Isten által soha el nem hagyott magyar protestáns egyház lefolyt századainak példáját sem, mely azt tanúsítja, hogy Felséged dicső emlékezetű ősei egyházunk beiszervezetét, kormányát és alkotmányát illetetlenül hagyták s a szorongatott s hamvaiból csak az önkormányzat lelke és szabadsága által feltámadhatott egyház iránt épen ez altal a legnagyobb, üdvösebb védelmet teljesítettek. Mindezeket bővebben nem rajzolván, kiváltképeii azon kétségtelen igazságra hivjuk fel jobbágyi alázatossággal s fiúi őszinte bizodalommal Felséged bölcs figyelmét és igazságszeretetét, hogy cs. kir. Felséged hódoló tisztelettel említett nyilt parancsa s az azt életbeléptetni akaró, mint szintén a közelebbi időben kibocsátott ministeri magas rendeletek is az 1791 : XXVI. t.-c. 4 §-ával, a melyet pedig legfőbb alapjuknak s szabályozónknak vallanak, s mely ez ügyben az egyházra nézve is kétségtelen döntő tekintélyű, nemcsak egyezésben nincsenek, sőt annak alapját elhagyva, az abban foglalt föltételekkel s elvekkel reánlí nézve felettébb nagy és gyökeres sérelemmel csaknem minden ponton egészen ellenkeznek. Ugyanis Felséged dicső emlékezetű őse 2 —d. Leopold magyar király egyedül a legfőbb felügyelési jog alapja és érdekéből tartotta fenn magának azon jogot, miszerint az alább említendő föltételek alatt akkor élt atyáink bővebb meghallgattatása után gondoskodni fog arról, hogy a magyar prot. egyházban, az akkor zavarba jött fokozatos egyházi felsőség és egyházi rendtartás szilárdul megalapíttassék, s noha ezen célba vett intézkedésnek a törvény által bevallott egyedüli alapja t. i. a legfőbb felügyelési jog természet szerint is kétségtelenül magának az egyháznak önálló szabad cselekvését, autonomicus öntörvényhozását teszi fel: az új szervezet államhatóság általi kibocsátása, az egyház törvényhozási jogát alapjában megtagadta, a szerepeket egészen megfordította s a legfőbb felügyelői és gondoskodási hatalmat törvényhozássá változtatta, s az öncselekvés activ jogával bíró egyházat az illetéktelen állami törvényhozás iránti feltétlen engedelmesség szevedőleges pontjára taszította. Amaz ügyünkre nézve oly nagyfontosságú törvénypontban, az említett fejedelmi jog következő világos feltételek alatt tartatott fel Felséged dicső emlékezetű őseinek, illetőleg Felségednek : 1. Hogy azon jognak gyakorlása által a vallásszabadság sérelmet ne szenvedjen (intacta religionis libertate). 2. Hogy az evangélikusok bővebben kihallgattatnak s oly rend fog megszilárdíttatni (stabiliri), milyet evangélikusok világi férfiainak s egyházi szolgáinak közmegegyezése (communis consensio) a legalkalmasabbnak ítélend. 3. Hogy az ekként megszilárdítandó rend vallásunk elveivel egyező legyen (principiis religionis accommodatus ordo). 4. Hogy addig is, míg ezen új rend ekként megszilárdíttatnék, gyakorlatban levő canonaink sem hatósági parancsok, sem királyi kibocsátvánvok által meg ne változtassanak. (Interea vero canones in quorum actuali usu consistunt, neque per dicasterialia mandata, nec per regias resulutiones possint alterari). S íme, Felséges Császár, legkegyelmesebb Urunk! őszinte fájdalmas érzéssel be kell vallanunk, hogy ezen lényeges feltételek közül Felséged magas kormányának intézkedései által mindeniket sértve találjuk: 1. Megsértetett a vallásszabadság, melyet számunkra a bécsi és linci békekötések s az 1790/91: XXVI. t.-c. örök időkre s feltétlenül biztosítanak s mely vallásszabadságnak egyik lényeges alkatrésze az öntörvényhozás. 2. Nem hallgattattunk ki úgy, mint az ügy természete kívánta volna, s nem jött létre azon communis consensio, melyen az új szervezetnek alapulnia kellene; mert a kihallgattatás és közmegegyezés létrehozása természetesen és célravezetőleg egyedül az egyházkerületek egymással való közvetlen érintkezése, kölcsönös tanakodása és megállapodása által eszközöltethetik, a mi zsinat nel-