Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-02 / 18. szám

lyen pápás kegyességűek a bourbonok, orleansok és esték stb., eléggé ismeretes. Tudjuk, hogy még a német nemesség is s annak organuma erősen rokonszenvez a pápás reaktióval. S aztán ne feledjük, hogy Németországban is a radikalismus a jezsuitismus természetes szövetségese, s ugyancsak rokonszenveznek az evang. egyház elleni gyűlöletükben. Ultramontanismus és materialismus régen ismerik és kölcsönösen támogatják egymást a parlamentben ép úgy, mint a sajtóban. S végül hozzájárul még az is, hogy a lutheri egyház mindazokon a helyeken megcsontosodott, a hol nem állott vele szemben a katholicismus, s hogy ez alapon a maga merev traditionalismusával az idők vallásos szükségleteit kielégíteni többé nem képes. Ott tehát, a hol az evang. egyházban »a só megizetlenült«, tág tere van a római propagandának, mely csiklandozó érzékies jellegével s babonás tartalmával jobban tud alkalmazkodni a kor szelleméhez és igényeihez. Ott azonban, a hol a romanismust történeti tapasztalásból ismerik, mint p. o. Itáliában — »speit man ihn aus* — mondja jellemzőleg Beyschlag közleménye. őszintén sajnáljuk ez állapotokat Martensen hazájában és egyházában. A pápás propaganda reményei es törekvései kétségtelenek. Hisz' Kopenhágában »az istenanya s a szent rózsafíízér királynője tiszteletére« impozáns kathedrálist emelt »a koldússzegény« római propaganda. Ideje volna résen lenni a dán lutheri egyháznak! Az egyháztörténelemből megismerhetné azt a sok történeti szivességet, a melyet Róma Európa északi és déli népeivel gyakorolt! Tudom, hogy elmegy majd a dán népnek a kedve az új pápás propaganda hálójától! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. t Köhler Ágost Fülöp. 1835—1897. Az a férfiú, kinek nevét ezen soraink fölé írtuk, megérdemli, hogy mi is megemlékezzünk róla, halála alkalmából. Nem tartozott ugyan azon híres emberek közé, kiknek nevét mindenki ajkán hordja. Ő inkább mélytudományú, de egyszerű szegény professzor volt; hatása nem a szélességbe, hanem a mélységbe terjedt. Vannak sokan magyarországiak is, különösen a fiatalabb nemzedékből, a kik a tudós és kegyes tanár lábainál ültek és a kiknek talán jól esik, ha ezen sorok arra adnak nekik alkalmat, hogy a megboldogult tanárról megemlékezzenek. Köhler Á. F. Schmalenbergben a bajor Pfalzban született 1835. február 8-án. Tanulmányait az 1851/55. években Bonn, Erlangen és Utrechtben végezte. Egy tudományos utazás után, melynek gyümölcse első könyve: »Die niederlándische reformierte Kirche. Charakterisierende Mittheilungen über ihren dermaligen Zustand* (1856) volt, mint magántanár letelepedett (1857) Erlangenben. Már erlangeni tanulmányainak ideje a vallásos újraébredést követő és abból táplálkozó positiv egy házias theologia virágkorába esik. Az akkori erlangeni egyetem még kevésbbé jelentékeny volt, de theol. fakultása kivált az összes németországi fakultások közt, mint a tudományos, de hivő egyházias theologia egyik vára. Azok igazán nagy napok voltak, mikor ismét felragyogott az evangélium igazi tudománya. És az valóságos öröm lehetett, oly jeles erők vezetése alatt, mint Hofmann az »erlangeni iskola* mestere és századunk egyik legnagyobb theologusa, Thomasius, az idősebb Harnack és Delitzsch a híres ótestamentumi exegeta és a zsidóságnak legjobb keresztyén ismerője voltak, az újra felfedezett isteni igazság titkaiba elmélyedni és abból nemcsak tudományt, hanem lelki épülést és gyarapodást is meríteni. És Köhlerre ezen nagy emberek hatása nem volt eredmény nélkül. Hálás tanítványa volt ő különösen nagy mesterének, Delitzschnek. Ezt mutatja az a meleg nekrolog is, melyet Delitzsch halála alkalmából a >Neue kirchl. ZeilschrifU-be (1890. évf.) írt. Öt év múlva 1862. rendkívüli tanárrá lett és már 1864. kineveztetett Jenába rendes tanárnak. Két latin munkán kívül (az egyik: »Gommentatio de vi ac pronunciatione sacrosanctis tetragrammatis HllT «) kiemelendő négy részből álló munkája az exilium utáni prófétákról: Die nachexilischen Propheten* (I. Haggai, II. és III. Sacharia IV. Maleachi), melyet még Erlangenben kezdett és Jenában befejezett. Jenából már 1866. távozott Bonnba, a hol szintén csak két évet töltött. Időközben volt tanárát, Delitzschet Erlangenből szülővárosába, Lipcsébe hívták meg tanárnak. Utódjául Köhlert szemelték ki, a ki 1868. bizonyára örömmel tért vissza Erlangenbe, mint rendes tanár. Itt is maradt egészen élete végéig. Az erlangeni theol. fakultás jó hírét és virágzását részben az ő nevének és működésének is köszöni. Az a szerencse jutott neki osztályrészül, hogy régi tanáraival, Hoftnann, Thomatius és Schmid-del, a kik mind Erlangennek éltek és ott meg is haltak, még sokáig együtt működhetett. Ezeknek halála után új, szintén jeles erőknek, nevezetesen Zezschwitz, Zahn és különösen Frank társaságában, Erlangen régi hírnevét fentartotta és a régi jó luth. és tudományos szellemet tovább ápolta, úgy hogy a fakultás hallgatóinak száma ugyanakkor folyton növekedett, mikor az más egyetemeken csökkent, és a legutóbbi években rendesen fölülmulta a 300-at. Köhler Erlangenben már nem írt sok könyvet. Egy néhány kisebb könyvén kívül, milyenek a »Berichtigung der Luther'schen Bibelübersetzung* (1886) és »Ueber die Grundanschauungen des Buches Koheleth« (1885) cimüek csak egy nagyobb munkát adott ki >Lehrbuch der biblischen Geschichte des Altén Testaments* cím alatt. De ezen műve — mely a nonum prematur in annum elv szerint készült — többet ér, mintha — a mai divat szerint — bármily sok könyvet hevenyében gyártott volna. Húsz évig dolgozott rajta s bár ezen hosszú idő magával hozta, hogy első részeiből utóbb, mikor be volt fejezve, ő maga is sokat elavultnak tartott, mégis értékes és számot tevő munka ez, mely a legnagyobb higgadtsággal, lelkiismeretességgel és akribiával van megírva. Ezt elvileg más állásponton álló kritikusa is elismerte a »Theolog. Literat.urzeitung*-ban. Kár, hogy a szerző már nem élhette meg, hogy egy új kiadásban müvének régebbi részeit az újabb tudományos mozgalmak tekintetbe vételével újból átdolgozhassa. Hogy ez mily alaposan sikerült volna, azt következtetni lehet azon két alapos cikkből, melyet a Herzog-féle realencyclopaediának harmadik kiadásában »Ábrahámról* és »Amosról« írt. (Lásd ismertetésemet az »Ev. egyházi szemle* f. é. 3-ik számában 41. 1.) Köhlernek ezen életmunkája legjobban jellemzi őt mint hívő. nagytudományú, lelkiismeretes tudóst. Utolsó éveiben ő is beállott a kritikai »forrás*választók sorába, de azok kalandozásait és radikálismusát természetesen nem osztotta. Egy cikke a »Neue kirchliche