Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-02 / 18. szám

Zeitschrift« 1894. évfolyamában »Zur Kritik des Altén Testaments* e. a. ezen kritika jogosultságát akarta bizonyítani. Ezen cikk igen nagy feltűnést keltett, sőt hithű körökben kellemetlen aggodalmakra adott okot. Az 1896. évfolyamban Köhler újból hozzászólt ezen kérdéshez »Die heil. Schrift als Wort Gottes* c. cikkében. Bár a mi nézetünk szerint is kelletténél élesebben szólt Köhler ama cikkében, mégis meg vagyunk győződve, hogy jogtalanul gyanúsították az öreg tudóst azok, a kik avval vádolták, hogy a régi erlangeni szellemhez hűtlen lett vagy hogy a szentírás mint Isten igéje iránti kegyelet hiánya vezette őt ezen cikke megírásában. Mert ezt az embert ismerni kellett! Jellemének alapvonása az alázatos, szinte gyermekded kegyesség volt. Nem mult el vasárnap, hogy az öreg Kohlért nem lehetett volna látni énekes könyvével hóna alatt a templomból hazamenni. Nem hiányzott ő talán soha egy egyetemi úrvacsoránál sem. És lelkének mély kegyessége nem egyszer tört ki előadásain is. Soka az öreg úr nem tetszett úgy a kathedrán, mint akkor, midőn nagy lelki felháborodással, melyből meglátszott, hogy egész valóját önti szavaiba, visszautasította Meinhold azon ötletét, hogy Gen. 8, 21-ben pogány istenfogalom jut érvényre. Mily nagy szeretettel fejtegette a teremtés történetének vallásos jelentőségét és mily alaposan annak a természettudományokhoz való viszonyát. A kik itt ném látnak egyebet myíhosnál, mely más népek mythosaihoz nemcsak hasonló, hanem azokból egyenesen át van véve (a mi ellen Köhler végig küzdött), azok persze ezen nehéz, de fontos kérdéseken könnyű módon túlestek. De Köhler nem tartozott ezekhez. Nem elégedett meg az ótestamentom nyelvi magyarázatával és vallásos képzetei eredetének megmagyarázásával, jobban mondva pathologiájával. Alapos és széleskörű nyelvi ismeretei itt is biztos útmutatóul szolgáltak. De ő mélyebbre is hatolt és belevezetett az írás isteni gondolatainak mélységébe. Nem nézte és tanította nézni azt pusztán az irodalomtörténész, nyelvész, régész stbnek, hanem az Isten kegyelmi tanácsát és utait fürkésző theologus szemével is, a ki sokkat többet lát. mint a modern kritikusok és a ki isteni bölcseséget fedez fel ott, a hol a világ már nem lát semmit, csak balgaságot. Persze ehhez még valamivel több kell, mint nyelvi, történeti stb. ismeret vagy akár ú. n. vallásos érzék is; ehhez mindenek előtt az kell, a mit az Úr Nikodemustól (Ján. 3, 1 skk.) kivánt t. i. egy megtért szív. Ez megvolt — hiszszük — Köhlernek. Mindezeknél fogva Köhler az ótestamentum egyik legfontosabb kérdésében, annak az újtestameritummal, a keresztyénségnek a zsidósággal való összefüggésének megítélésében a helyes álláspontot foglalhatta el. Innen van az, hogy ő pl a prot. evangéliumról oly bőven tudott beszélni, és hogy nem ment át rajta csak egy pár megjegyzéssel. És azért fontolgatta ő oly nagy szeretettel Pál apostol módjára az ótestamentum egyes történeteinek Krisztusra utaló typikus jelentőségét; és azért tartoztak a messiási jövendölésekről szóló előadásai a leglátogatottabbak közé, mert ő azokban igazi jövendöléseket látott, melyek teljesültek és teljesülnek. Ilyen helyek tárgyalása élénkebbé tehette előadását is, a mely különben részben a nagy tudományosság miatt is meglehetősen unalmas volt. De ezt a hibát Köhler talán valamenyi ószövetségi tanárral osztja, mintha ezt maga a tárgy hozná magával. Köhler jellemének másik alapvonása volt az erős lelkiismeretesség. Evvel összhangban állott nagy tudományossága és ennek alapossága. És amit lelkiismerete helyesnek talált, annak lelkének egész valójával adott kifejezést. Ez látható a kritika jogosultságáról írt (fent említett) cikkén is, a melynél csak azt kell sajnálni, hogy abban meggyőződésének egyoldalúlag adott kifejezést. De azért hiába ujjongtak a modernek ama cikkén, mert ő ép oly szent meggyőződéssel ragaszkodott azon positiv tényhez (nem elmélet az) is, hogy a szentírás Isten kinyilatkoztatott igéje. Lelkiismeretességét tapasztalhatták azok is, a kik nála vizsgáztak. Egy később híressé lett theol. tanárt, a mint én azt egyik közeli rokonától hallottam, tanári vizsgáján meg akart buktatni az arab nyelvből. Ep oly nehéz volt melléje kerülni magántanárnak, mert ő annak tudományát alaposan megrostálta, mielőtt beleegyezett, hogy megnyerje a venia docendi-t. És mindez nem volt valami vaskalaposság, hanem erős lelkiismeretességének folyománya. Ilyen lelkiismeretes, mély tudományú és valóban kegyes ember volt Köhler A. F. Minden ízében professor, egyszerű, szerény tudós. Társaságban közlékenyebb és nyájasabb volt, mint az ember első benyomásra várta volna. Hogy beteges lett volna, sohasem hallottam. Az »AUgemeine ev. luth. Kirchenzeitung* szerint ezen év eleje óta szivbaj kezdett nála mutatkozni, a mely csakhamar nagyon komolylyá lett. és sok kínt okozott neki. Halála csendes, nyugodt elalvás volt. Meghalt f. é. február 17-én, 62 éves korában. Vele egyike az utolsó oszlopoknak egyike dőlt ki, a kik az erlangeni iskola szellemét fentartották. Alig mult el három éve, hogy Frank — korunk ezen egyik legnagyobb systematikusa — meghalt, most követte őt Köhler. A régi gárdából csak Zahn él még — a többi tanárok már mind fiatalok, a kik az öregek örökségébe léptek. Adja Isten, hogy Erlangen ezek alatt is megtartsa régi dicsőségét: maradjon meg ezentúl is a hívő tudományos theologia székhelye, és akkor legjobban marad megőrizve meghalt jeles tanárainak emlékezete is. A kik meg ezeknek tanítványai voltunk, szívleljük meg az írás szavait. : >Megemlékezzetek a ti tanítóitokról, a kik néktek szólták az Istennek beszédét: kiknek kövessétek hiteket, meggondolván, minémtí vége volt az ő életeknek* (Héb 13, 7.). Egy volt tanítványa. IRODALOM. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története* című illusztrált munkából most jelent meg a 79-ik füzet, a melyben Gracza György a kormánynak Szegedre való menekülését Haynau bevonulását a fővárosba beszéli el a nála megszokott elevenséggel. A füzet egykorú képei ezek: Melléklet: Kossuth Lajos németnyelvű levele Guyon Richárd tábornokhoz. Képek: Kossuth tudósítása 1849. július 2-iki komáromi csatáról. Losonc város elöljárósága 1849. augusztus 8-án kényszerítő parancs folytán körmeivel ássa ki sírjaiból az elesett orosz harcosokat. Falragasz 1849-ből. ** Balzsam cím alatt Kovács Andor hernádvécsei ev. lelkész házi imádságos könyvet írt, melyet Zelenka Pál tiszakerületi ev. püspök következő ajánlattal látott el. »Ezt az imakönyvet, evangéliumi magas hitű és vallásos