Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-02 / 18. szám

géliumra, mert ez teremti, neveli, erősíti a keresztyén élet talpkövét, az örök élet reménységének forrását; ennek szárnyalása emeli a lelket fel a világosság verőfényes országába, a hol nincs szenny, bűn, sötétség . . . Az, a ki óhajtozta, megszerezte a hitet, soha sincs elhagyatva s midőn a testi szemei végálomra zárulnának, ajkaira veheti azon gyönyörű szavakat, melyekben »erőtlenségének Krisztus által való erejét*, küzdelmes életének büszke öntudatát mondja el a hit apostola: »Araa nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam «. (II. Timóth. 4. 7.) — Hangoztatják, hogy a szabadság az ember boldogságának egyik feltétele . . . Igen, az ; de vájjon az a szabadság-e, a melyet megnyerve, nem egyszer az erkölcsi sülyedés szennyes sarába merül a nagy többség? Vagy &Z-6, cl melyet, ha kivívott is valamelyik nemzet, a szabadság kivívója, a lobogója körül hullámzó szuronyerdő, akaratával kemény zsarnoksággá változtathat? Általában az a szabadság tesz-e boldoggá, a melyet e fogalom alatt mindenki ért? Nem, hanem csak azon szabadság, melyet az ember erkölcsi tisztasága által nyer meg. Az a szabadság, a melyet lépésről-lépésre küzd ki a lélek, mikor a bűn, kisértés hidrafejeit eltiporva, kibontakozik s szabadon szárnyalhat. (Vége köv.) Kóréh Tatay Endre. BELFÖLD. Ferenezy úr aggodalmai. A világ kezdete óta nem voltak olyan aggodalmas férfiak, mint a mai maradi párt vezérei. De különösen Ferenezy úr.* Ferenezy úrnak aggodalmai vannak szüntelen. Lehet, hogy azelőtt is voltak, de fokozott erővel léptek fel azóta, hogy debreceni tanár lett. Oh, az a debreceni levegő! Mit most Kréta, mit most Thesszália ? Ferenezy úrnak aggodalmai vannak. Aggódik Budapest miatt, mivel ott az evangélizáció megkezdése óta szűknek bizonyult a központi templom, s egyre-másra épülnek az új templomok ; aggódik Török-Szentmiklós miatt, a hol az idén már olyan gyermekek is részesültek konfirmációi oktatásban, a kik ugyan református szülők gyermekei, de mivel szegény pusztaiak, tehát — debreceni észjárás szerint — semmi jussuk sem lett volna ehhez a luxushoz, a mi egyébiránt a debreceni Wolafka ellen elkövetett merénylet is; aggódik Békés miatt, mert ott az ifjúsági egylet megnyílta óta a korcsma-ipar lanyhult; aggódik Nagy-Becskerek miatt, mert ott már kész a szép magyar templom a hozzátartozókkal egyetemben ; aggódik Kolozsvár miatt, azt maga sem tudja, hogy mért; aggódik Isztambul, aggódik Larissza, aggódik Athén, aggódik a hold, a * Ez a cikkely erős hangon írt válasz Ferenezy Gy. debreceni tanárnak éles hangú támadására, mely a Debreceni Protestáns Lap legutóbbi számában jelent meg, Nem szeretjük az ily hangú és modorú erősködéseket sem a más, sem a magunk lapjában. Kérjük tisztelt dolgozó-társainkat, ne kövessék a támadók példáját. Akár védekeznek, akár támadnak, ám írjanak »fortiter in re*, de »svaviter in modo«. Szerk. naprendszer, aggódik az egész világmindenség miatt. Csak épen Hortobágy és Debrecen miatt nem aggódik. Ferenezy úrnak aggodalmai vannak. De az igazat megvallva, én nem hiszek az ő aggodalmainak komolyságában. És e tekintetben van szerencsém Ferenezy úrral teljesen egy véleményen lenni. A ki pedig ezt nem hiszi, az olvassa el Ferenezy úrnak a Debreceni Prot. Lap f. é. 17-ik számában megjelent tréfás vezércikkét. Olyan tréfás okokon, a milyeneket ő ott felhoz, csak tréfa-aggodalom alapulhat. Vigasztalódjál, óh HON! Ferenezy úr csak tréfál. Mindössze csak a debreceni ősi divatnak hódol, mikor ápr. 24-én adja közre ápr. 1-jei cikkét. Avagy nem igazi hortobágyi vicc-e az, hogy az evangelizáció munkásait teszi felelőssé azért, mert Kis Imre sarkadi csizmadia az apokalipszis hangján szól. Mit szólna hozzá, ha valaki őt tenné felelőssé pl. Jáger Mari erkölcseiért, vagy a hm.-vásárhelyi szocialista mozgalmakért? Igazi április elsei vicc továbbá az is, hogy Szabó Aladár germanizál, hogy minket a nagypénteki társaságból csendesen félreállítottak. De engedjen meg, ha e két utóbbi viccnek szerzőségét öntől elvitatom »másoknak«, a kiknek még az önénél is romlottabb Ízlésük van. Hát még az, hogy én a kolozsvári papok, s különösen Szász Gerő ellen ádáz harcot kezdtem, mely még most is dúl a debreceni index libr. proh.-ra helyezett lapok hasábjain. Mutasson kérem egyet is azokból a lapokból, melyekben én e harcot akár miféle köpönyeg alatt folytatom ? Hiszen Szász Gerőnek vehemens sértegetéseire is csak akkor feleltem, mikor ő már gyávának bélyegzett, hogy kihívásaira nem felelek. Ez a passus sem utolsó: »Törvényeinket és hitelveinket, szellemünket vezérei és követői semmibe sem veszik* stb. Ebben pedig az a vicc, hogy ez alatt nem az ő külön törvényerejű szokásaikat, Renan-féle hitelveiket, s a józan magyar kálvinismustól merőben elütő szellemüket érti, hanem épen ellenkezőleg, a mi ev. ref. anyaszentegyházunk törvényeit, hitelveit, szokásait, melyeket épen mi védelmezünk ő ellene, a ki a mi hitelveink hangoztatása után Renan müveit azonnal szívből ajánlja, és leveszi e hitelveit hiven visszatükröztető könyveket az index iibrorutn prohibitoriumról, a hová közülünk senki nem tette-És mikor mindezeket elvégezte, így kiált fel: »Elég volt a túlzásokból!« Hát nem felséges áprilisi tréfa ez! És még azt mondja, hogy neki aggodalmai vannak! Hát epesztheti-e aggodalom annak a férfiúnak kebelét, a ki ily ügyes vígszínházát tud játszani egymaga? De a csattanó még azután következik, miután már megelégelte a túlzásokat. Kinevez bennünket methodistáknak, s szépen felkér, hogy lépjünk ki az egyházból. Viccnek nem rossz, de kinyomtatni mégis kár volt. A pipafüstös találkozóban jót lehet az ilyenen nevetni, de már üde, szabad levegőn, ott, a hol nap süt, nagyon Ízetlennek látszik. És a mellett könnyelmű is. Gondolja meg Ferenezy úr, hogy ez az egyház nem kizárólag önért, és az ön kényelméért áll fenn. És gondolja meg, hogy nem is gavallér dolog csak így sutytyomban el-