Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-02 / 18. szám

zsuppolfatni az »alkalmatlankodó elemeket*, hanem ha baja van velünk, tessék felvetni a confessió-kérdést, és azt mondani, hogy a ki nem áll positive a biblia, helv. hitvallás és heidelbergi káté alapján, az hagyja el az egyházat. Ha ezt mondja s teszi, komolyságához akkor is szó fér, de legalább nem lesz Ízléstelen. E sok ízetlen tréfa között egy félig igaz mondás mégis van. Hogy mi nyilatkozatainkban »a megszokott müveit élet formáitól* eltekintünk. Ez igaz annyiban, hogy mi szemben talpat nem nyalunk, hát mögé nem rágalmazunk, nem a népszerű frázisokon lovagolunk, hanem a tiszta igazságért küzdünk. Nem, nem, Ferenczy úr, ön tréfál, ön nem aggódik. Jobb is szeretem igy. Tréfának csak ízléstelen, de komolynak már nagyon csúnya volna az ön cikke. Nem is szeretek rá gondolni, hogy egy komoly professzor a közvélemény megtévesztése és becsületes munkában fáradozó, de ez idő szerint népszerűtlen felebarátainak befeketítése végett komoly megfontolással, igazi professzori nagy képpel, hiven szimulált aggodalmas szívdobogással, csillogó krokodil könyekkel tálaljon fel hét teljes hasáb csupa olyan dolgot, a miről ő maga is bölcsen tudja, hogy a valóságnak meg nem felel. Ennek a magyarban nagyon csúnya neve van. Ugy-e, kérem, tanár úr, ön csak tréfál? Hát csak tréfáljon kedvére, de arra kérem, a jövőben minket hagyjon ki pajzán játékából. Nekünk dolgunk van, nem érünk rá pajzánkodni. De engedje meg, hogy végre én is kifejezzem egy komoly aggodalmamat. Én aggódom Debreczen miatt. Mert igaz, hogy az egyházmegye hathatós lépést tett a megtámadott debreceni ref. egyház védelmére azzal, hogy feljelentette Wolafkát, de nekem alapos a gyanúm, hogy Wolafkát sem halálra nem ítélik, sem el nem mozdítják onnan, ő tehát továbbra is ott fog működni, s mi lesz akkor? Ne szítsanak önök viszályt Kolozsvárit s más békés egyházakban, hanem seperjenek a maguk háza előtt, mert Wolafka ha neki kap, úgy elnyeli önöket nagy templomostól együtt, hogy nem marad önökből egyéb, mint a nagy templom előtt díszlő, élő vízben szűkölködő ártézi kút, az önök »szellemének« e hü symboluma. Tehát békesség adassék! Dr. Kecskeméthy István. A felső-borsodi egyházmegye közgyűlése. A felső-borsodi egyházmegye Meszesen, április 21., 22. napjain tartá rendes tavaszi közgyűlését Vadászy Pál esperes és Ragályi Béla gondnok elnöklete mellett a tanácsbirói kar, számos lelkész és tanító jelenlétében. Alkalmi ima s rövid elnöki megnyitó után következett a nagy gonddal összeállított terjedelmes esperesi jelentés. Ez rövid pillantást vet a mai társadalom beteges képére, hangoztatja, hogy a millennium semmi biztató ajándékot nem hozott nekünk protestánsoknak s csüggedt reménynyel kell belépnünk a másik évezredbe és senki másban nem lelhetünk támogatót, segítőt, csak Istenben s önnönmagunkban. A megmételyezett kor szelleme s a prot. lelkészi kar nyomorúsága a jobb tehetségeket más pályára viszi s ha az anyaszentegyháznak tehetséges, bátor vitézei megfogyatkoznak: akkor az itt-ott ütött réseken az ellenség könnyen behatol s elfoglalhatja legerősebb városainkat, védbástyáinkat. De azért biznunk kell az isteni gondviselésben s anyaszentegyházunk jövőjében! Hiszen ez a protestantismus kiállott már nagyobb viharokat is: emelt fővel, nyugodt lélekkel tekint vissza azt átélt küzdelmek nagyságára. Egyházmegyénk területén nagyobb bajok még nincsenek. Lelkészek, tanítók az Ősökhöz illő hitbuzgósággal végzik magasztos feladataikat. Az áldozatkészség ez évben is megmutatta, hogy összedugott kézzel nem nézzük az egyházi épületek romlását, hanem tőlünk telhetőleg megmozgatjuk a sziveket s a kezeket az adakozásra. Az adakozások összege 4791 frt 64 kr. Az építkezések értéke 10,512 frt 51 kr., melyből magára Kápolnára 6000 frt esik. Lélekszám 25.317. Született 513 fi, 502 nő; öszszesen: 1015. Meghalt 396 fi, 361 nő, összesen: 757. Házasságra lépett tiszta protestáns, 221 vegvespár 49; összesen 270. Confirmáltatott 234 fi, 242 nő; összesen 476. Áttért 5; kitért 6. Rendes iskola köteles 2994. Iskolába jár 2926. Ismétlő iskola köteles 1268. Iskolába jár 1062. Az iskolai államsegély főösszege 2368 frt. Tőkepénze van az egyháznak: 53676 frt 58 kr. Adóssága: 17360 forint 68 kr. Mult évi összes bevétel volt: 40,169 frt Kiadás 30,366 frt 17 kr. Pénztári maradvány: 9802 frt 99 kr., összes lelkészi alap: 13,712 frt 96 kr.. Tanítói alap: 4339 frt 14 kr. s lelkészi alap: 663 frt 07 kr. Kitűnő iskola van: 23, dicséretes: 25, kielégítő: 8. Énekkar van 11 helyen. A mult évi domesztikai összeg 1112 frt 40 kr. mind befizettetett s jövő évre megajánltatott s megerősíttetett: 1113 frt 50 kr. Miután a hiányos jegyzői kar Szuhay Benedek kápolnai lelkészszel kiegészíttetett: következett az újabb lelkészi, tanítói választások beerősítése. Beerősíttettek, mint lelkész: Mindszeniy Imre S. Katára. Beregszászy Ferenc H. Meszesre. Mint tanító: Kökényesdy Pál Sajó-Vadnára, Csabay Ferenc Tardovára, Tóth István Tapolcsányba, Séra Károly Mályinkára, Vargha Kálmán F.-Nyárádra, Szentmártom Sámuel Zilizre, Fejérváry József Borsodra, Demeter János Berentére. A segélyosztó bizottság hat évre következőkép alakult meg: Elnökség mellé választattak papi részről: Balogh István, Bartha Mihály; világi részről : Zsóry GusztávSzekrényessy Árpád. Bejelentetett továbbá, hogy az évi dékáni számadás a számvevő szék által felülvizsgáltatott, annak minden pontját rendben találta s a dékánnak a fölmentvényt a a szokásos fentartással a közgyűlés megadta. Dékánná az egyházak összes szavazata által hat évre újból Svingor József sajóvadnai lelkész és tanácsbiró választatott, ki lelkiismeretes pontosságával zavaros pénzügyi állapotainkat egészen rendbeszedte, a miért elismerésünket nagy mértékben ki is érdemelte. Legfontosabb tárgya volt közgyűlésünknek a sárospataki főiskola és az államsegély ügye. És e kérdés felett nagyon tanúságos és beható vita indult meg. Az államsegély mellett foglalt állást: Ragályi Béla,Bárczay László; ellene : Bartha Mihály, Palcsó Károly. Szuhay Benedek. A felszólalásokból az aggodalom és a főiskola iránti odaadó szeretet beszé.t. Végre kimondta közgyűlésünk majdnem egyhangúlag, hogy az államsegélyt ez idő szerint nem kell igénybe venni, mert az önállóságot, függetlenséget ezáltal föláldoznánk. Ha szükség van: hozzunk újabb