Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-10 / 2. szám

a föltétel alatt, hogy az országot elhagyják. De az irgalmasság e cselekedete csakhamar újabb üldözéseknek engedett helyet. 1717-ben ugyanis, két évvel a Madame közbenjárása után Andrize mellett ismét 74 reformáltat vetettek fogságra: 22 férfit, a kiket gályára küldtek, a többi asszony és leány pedig élethossziglani fogságra vettetett. Mint valódi protestáns nőnek, a biblia képezi lelki üdülése egyetlen forrását. Más francia és német vallásos olvasmányokat unalmasoknak tart, de a bibliából minden reggel, mielőtt felöltöznék, három, fejezetet elolvas, és pedig a luneburgi német bibliából, egyet az ószövetségből, egyet az újszövetségből és egy zsoltárt. De ha valami dolga jő közbe, mely nem engedi feltartania ezt a programmot, akkor előre olvas el többet, például egyszerre három napra valót, azaz kilenc fejezetet. Hogy sehol se kelljen nélkülöznie ezt a lelki táplálékot, mindenütt tart szentírást, a merre csak megfordul. Versaillesban egy szép nagy bibliája volt szép folio metszetekkel: ez az a mit lüneburgi bibliának nevez, mivel Lüneburgban nyomatták igen szépen s olvashatóan; viszont Marlyban egy frankfurti Mériam-féle hibliát tartott, melyet nagynénjétől kapott kevéssel halála előtt. Végre ha utazott, utazó bibliáját vitte magával két kötetben, mely azonban hibás nyomású bázeli kiadás volt, s a szavak sem voltak benne mindenütt helyesen. Ilyenkor rendesen kis papírszeletre írta fel, hogy melyik fejezetnél vagy zsoltárnál van, úgy, hogy mindjárt újra felüthette ott, a hol elhagyta. A wittenbergai kiadást, mint maga bevallja, sohasem látta. Ezen nagy olvasottságának a bibliában jeleit adja mindenütt a hercegnő levelezéseiben, melyekben igen gyakran találkozunk szentírásbeli idézetekkel és lutheránus egyházi énekek töredékeivel. Maga írja egy helyt: »Sok zsoltárt és lutheránus egyházi éneket tudok még, gyakran is énekelem, ha egyedül vagyok vagy csak cselédeimmel. Az én időmben Heidelbergában a templomban minden lutheránus dalt énekeltek, a mi a zsoltárok mögött áll«. Nem egészen gondolkodott így a hercegnő a szentbeszédekről. Panaszkodik, hogy azok elálmosítják. A prédikáló pap hangja mindjárt álomba ringatja. Különösen a francia prédikációk hangja nem tetszik előtte elég ájtatosnak, hanem túlságosan világiasnak. És bár ennek dacára a felekezeti felfogásban oly érzékeny Bourbon dynastia minden szokásaihoz készséggel alkalmazkodik, alapjában, lelke legbensőbb sugallatában nem szűnik meg Luther hü követője lenni. »Ha az én véleményemet követnék— írja egy helyt — akkor hagynák, hogy mindenki azt higyje, a mit akar«. Ilyen volt egy igazi protestáns asszony jellemképe a XVII. és XVIII. század elválasztó határán, a legkatholikusabb király udvaránál. Lelkiismeretében erős és tántoríthatlan, a világ hiúságait jóakaratú szigorral ítélve meg abból az erkölcsi magaslatból, melybe őt az evangeliumi szeretet s a krisztusi tan egész felfogása emelte. Erzsébet Sarolta nem szűnik meg világló példaképe lenni annak az emberi eszménynek, melyet a reformáció teremtett meg, a mely annyi erős individualitást ajándékozott a történelemnek. V. Péter apostol levelei. (Folytatás.) c) A levél tartalma és beosztása. A címirat és apostoli üdvözlés (1,1. 2.) után ugyanis a levél bevezetésében (1, 3 -12) háláját fejezi ki a szerző azon üdvkegyelemért, melyet Isten a hivők iránt tanúsított, Jézus Krisztus feltámasztása által. Az ily módon sziveikben gerjesztett élő reménység alapján bizonyosak lehetnek a mennyei örökségről, mely a mennyekben el van téve számukra s melyet a rájuk mért hitpróbák kiállása után meg fognak nyerni. Ez örökség, ez üdvösség felől már a próféták is nyomozódtak s még az angyalok is álmélkodással vágytak bepillantani e titokba. A hivők emez üdvreménye és az annak megvalósulása felől nyújtott bizonyosság képezik azt a vezérlő gondolatot, mely körül a levél további tartalma, mint központ körül mozog. Tekintettel ugyanis a hívőknél feltételezett újjászületésre 1, 13-tól kezdve intés és vigasztalás igéivel fordul olvasóihoz az író. És pedig a kifejtés folyamán három főszakaszt különböztetünk meg. Az első szakaszban (1, 13—2, 10) általánosságban inti őket a reménységben való szilárdságra és szent életre (1. 14—16), az Isten félelmében való járásra (17 — 21), a felebaráti szeretet őszinte, buzgó, állandó gyakorlására (1, 22—25) s minderre azon az alapon, mert Isten igéje által újjászülettek (23. v). Hasonló célzatból buzdítja őket az új életben való gyarapodásra s a felebaráti szeretettel ellenkező mindennemű indulatok levetkezésére, hogy sóvárogjanak a tiszta evangeliumi tudomány után, melynek áldásos hatását már eddig is tapasztalták (2, 1 — 3). A lelki, hitbeli gyarapodás azonban nem csupán az egyes hivőre nézve üdvös, hanem egyetemlegesen az Isten népére is: csatlakozzanak hát Krisztushoz, hogy ő rajta mint e szegeletkövön Istennek lelki házává épüljenek fel s együttesen szent papságot képezzenek. Ez rendeltetésük is; mivel kik régebben irgalomban nem részesültek, most az üdvkegyelem javait élvezik (2, 4—10). A második szakaszban (2, 10—4, 6) különösebb jellegű intelmeket intéz a hívőkhöz, a mint azt a helyzet és viszonyok igényelték. Utalva ugyanis jövevény voltukra inti őket a lélek ellen küzdő testi vágyak legyőzésére, hogy jó magukviseletével a pogányokat is hivésre buzdítsák (2. 11. 12.); e végre engedelmeskedjenek a polgári felsőbbségnek, mert Isten akarata szerint jó cselekedeteikkel kell elnémítani azokat, a kik noha nem ismerik, mégis szidalmazzák az evangéliumot. Erkölcsi életeivök az legyen, hogy a szabadság az Isten akarata iránt való kész engedelmességben határozódik (2, 13—17). A szolgák engedelmeskedjenek uraiknak, még ha ezek szinte kíméletlenek is, szem előtt tartva mindig Krisztusnak nemes példáját (2, 18 — 25). Az asszonyok egyszerűség, csendesség és alázatosság erényeivel ékeskedve engedelmeskedjenek uraiknak, miként az ó-szövetségi kegyes nők cselekedtek (3, 1—6); viszont a férfiak kímélettel, gyöngéden bánjanak a nőkkel (3, 7). Általában mindnyájok bensejét szeretetteljes, testvéries érzület hassa át s a hitetlenek iránt is türelmes magatartást tanúsítsanak (3, 8—4, 6). Ez intelem főindokául szolgál Krisztus követése, mert