Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-18 / 16. szám

Lelkészértekezlet! közgyűlés. A felsőborsodi egyházmegye lelkészértekezlet közgyűlését március 29-én Sajó-Szentpéteren tartotta meg 36 tag jelenlétében, mely szám elég bizonyíték arra, hogy itt a lelkészek megértették az idő intő szózatát, a pálya iránti magasztos lelkesültséggel eltelve dicséretreméltó buzgósággal végzik lelkipásztori teendőiket. Alkalmi ének és Kőrössy István alacskai lelkész szívet-lelket Istenhez emelő áhítatos imája után Vadászi/ Pál értekezleti elnök tartotta megnyitó beszédét. E megnyitó ügyes körültekintéssel rajzolja legfontosabb teendőinket, elősorolja betegségünket, orvosságunkat. Nagy bajnak állítja a hagyományos szegénységet, mely áldozatokat is követel immár, mely kínos vergődés a megélhetés ezerféle gondjai között sok esetben lerontja a lelkész tekintélyét. De baj az is, hogy ez a mai kor magáról az eszmények himporát letörölte, e helyébe lépett az anyagiság, a meggazdagodás utáni vágy, lótás-futás a kincsekért, melyek veszendők. A felekezetnélküliség sok helyen (itt még nem) kezdi bontogatni szárnyait s legtöbb esetben a fizetés alól való szabadulás miatt. De még sötétebbé teszi a jövőt ama törekvés, mely fenhangon hirdeti, hogy a vallásügy választassék külön a népoktatás ügyétől, mely annyit jelent: az iskola ne legyen többé az egyház veteményes kertje ! Valóban sajnálatraméltó jelenség, hogy egy szaklap (»Néptanítók Lapja«) ilyen álláspontra helyezkedett ! Végül egyetértésre, erősebb egyháztársadalmi tevékenységre lelkesít mindnyájunkat! E mindnyájunkat közelről érdeklő s köztetszéssel találkozó beszéd elhangzása után a jegyzői kar Osváth Zoltán ózdi missziói lelkészszel egészíttetvén ki, következett a tárgysorozat. Először Dávid József hangácsi lelkész olvasta fel a biráló bizottság véleményét a beadott pályamüvek értéke felől. Ama nagyfontosságú egyháztársadalmi kérdésre : »A prot. lelkész feladata a mai megváltozott viszonyokhoz képest az egyházi közigazgatás, de különösen a cura pastoralis terén*, három pályamű érkezett, melyek közül a két első alig jöhet szóba, a harmadik számú mellett, melynek jeligéje : A milyen a pap, olyan az egyház! E mű alapos tanulmánynyal, széles körültekintéssel, helyes felosztással, tárgy iránti szeretettel készült értekezés. Lendületes bevezetés után — úgymond a birálat — három részre osztja igen helyesen nagyterjedelmű dolgozatát, I-ső szól arról, milyen volt az egyházi közigazgatás, lelki gondozás a Kálvin egyházában Genfben s utána hazánkban a reformáció kezdetén. II-szor. Szól a valláserkölcsi élet hanyatlásának okairól jelenleg öt pontban. III-szor. Részletesen felsorolja ama feladatokat, melyektől várhatjuk az egyháztársadalom hiterős megmozdulását. Erős evangéliumi szellem, egyház iránti szeretet, itt-ott sötét színekkel való rajzolása a bajoknak, orvosságoknak s tárgyszerűség jellemzik e művét. Nyelvezete mindvégig emelkedett: valódi szép próza. S hogy e nagy terjedelmű munkát mégsem találta jutalmazandónak a bizottság: oka abban rejlik, mert a lelkészek mulasztásait túlságos erős színekkel festi s hogy manapság egyháziatlanság és üres templomokról beszélni kell, sok tekintetben magukra a lelkészekre dobja a kárhoztatás kövét s olyan állapotokat óhajt egyházközségeinkben, mely vallásossággal, szigorúsággal párosulva, megteremtse az új életet. A mű ismeretlen szerzője felkéretett, hogy némi szelidítéssel, átalakítással jövő értekezleti gyűlésünkre adja be időszerű tanulmányát, a mikor aztán a mű érdemileg fog elbíráltatni. A bizottság öt ívre terjedő munkálata szives dicséretben részesült, bár az evangéliumi szellemet kárhoztató sok helyt kicsinylő, gunyoros előadási modora sokunknak nem tetszett! A második pályakérdésre érkezett hét esketési beszéd. Jutalmaztatott a bizottság által III. s mindkettőnek felolvasása után közgyűlés által egyhangúlag 10—10 koronával a IV. számú is. Amannak szerzője Tóth Menyhért, ennek Szuhay Benedek. Rendkívül érdekes volt az a tanulságos vita, mely kifejlődött az egyháztársadalmi pályakérdés felett. Sokan a legnagyobb felháborodással utasították vissza a vádakat az ismeretlen szerzőre. S mert kissé talán nagyon is elevenre taszint a munka s mert ideális lelkesedéssel rajzolja meg a valódi prot. lelkipásztor jellemképét, hivatását, s föltárja a munkamezőt, melyet szent lelkesedéssel meg kell munkálni előbb, hogy arathassunk : sokan a műre anathemát kiáltottak. Kevesen más véleményen voltunk s rendkívül örültünk e csekély eredménynek is. Mert tisztult a légkör s Isíen és emberek előtt tanúbizonyságot tehetek róla, hogy a Bethesda tava szokatlan erővel, nagy hirtelenséggel megmozdult! Botos József indítványa: A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület papi özvegy-árva tára felosztása ügyében még nem tárgyaltatott. Hanem felkéretett egyértelműleg indítványozó, hogy jövőre minden dologra kiterjedő széles körültekintéssel készítse el indítványát, szerezze be a kerületi tagok hiteles osztályos névsorát, a mikor aztán tárgyalás alá kerül Révész Kálmán kassai lelkész azon javaslata is, mely a hivatalba lépő lelkészek segélyezését van hivatva előmozdítani. Alantírt a sárospataki főiskola és az államsegély ügyét vetette fel. Hosszas, érdekes vita után elfogadtatott amaz álláspont, hogy az államsegélyt nem kell igénybe venni, hanem előbb pontosan számláljuk össze a jövedelmi forrásokat, aztán kérő szóval forduljunk a hazai prot. közönséghez! Hiszen hitbuzgóság és áldozatkészség hozta létre a sárospataki főiskolát, ez tartott fel negyedfélszázados küzdelemben, ha következetesek akarunk lenni : ennek kell fentartani jövőben is! A Meszesen ápril 21. és 22. napjain tartandó egyházmegyei tavaszi közgyűlésre ily irányú vélemény terjesztetik fel elfogadás végett. Szóba került a stólamegváltási ügy. Véleményünk az: nem kérni, de követelni kell az államtól és nem az egyháztól a kárpótlást annyival inkább, mert az egyházpolitikai vita megindulásakor illetékes helyről ez lett hangoztatva s mert népünk majdnem összeroskad a teher súlya alatt. És az állam egy, a lelkész és egyház között kötött szerződést bontott fel, mert díjlevélileg biztosított jövedelmet vont el a lelkészektől. Indítványoztatott továbbá, hogy a f.-borsodi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett egyházak lelkészt és tanítót illető tőkepénzei ne takarékpénztáriig kezeltessenek, de az egyházmegye felelősségének terhe mellett kezeltessenek a dékán által, mert így 2—3°/0

-el is többet fog jövedelmezni az illetőknek. Beszéd tárgyát képezte továbbá még ama nagyfontosságú kérdés, hogy jövőben minden néven nevezendő papi, tanítói fizetés készpénzben szolgáltassék ki, a föld és fa kivételével, híveink által s a jelentő ívek újból egy megállapított norma szerint töltessenek ki illetve helyesbíttessenek. A készpénzfizetés módja a jelentések szerint nem fogadtatott valami nagy idegenkedéssel s hihető, hogy pár év múlva, a mi nagy örömünkre, mindenféle gyarló fizetések készpénzre fordíttatnak. Öt órai nagyon érdekes tanácskozás után magánháznál közös ébedre gyülekeztünk, hol folytattuk vidám kedvvel a munkáit, éltetvén azokat, a kik inkább rászalgáltak a kitüntetésre.