Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-18 / 16. szám

Mintha körül lelkek jajja sikongana, Mintha körül venne kínzott árnyak hada. De íme, e percben fölcsendül szivemben A régi igaz hang: Hiszek egy Istenben. Szállj, óh szállj, Jézusom, szállj e poklokra le: Lelkek poklára szállj, vezess az üdvre te! Budapest, 1897. márc. 4-én. Hegedűs István. MISSZIÓÜGY. Az amerikai magyar ref. misszió. l Az Amerikában működő magyar ref. misszionáriusoknak a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventjéhez intézett emlékirata). II. Jelentésünkből láthatja a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent, hogy az amerikai magyar reformátusság egvházias életre való törekvése s az amerikai ref. egyháznak e téren való áldozatkészsége nem olyan időszerint való fellobbanása a léleknek, miként sokan hinni vélik, hanem komoly törekvés s az emberi szívben gyökerező mozgalom. Népünk ugyanis itt, a mikor mindent elhagyott, a mi kedves volt előtte, érzi közvetlen közelségből a vallas áldásait. Sokszor, nagyon sokszor vagyunk mi tanúi érdekes, lélektani és erkölcsi szempontból nagy fontosságú jeleneteknek, a melyek igazolják azt, hogy sokszor egy szó, sokszor egy pillanat, egy gondolat erős hitet képes teremteni, s hogy a józan gondolkozású munkásnép érzi magát a legközelebb Istenhez. Nehéz időkben emelte fel szivét a mi népünk Istenhez, azért biszszük. hogy a tűz, mely szivében egyszer lángra lobbant, nem fog kialudni suha, mert a kit az Úr egyszer megpróbál: az hü marad s nem felejti el soha a szerencsétlenséget s az arra következő vigasztalást. Igen, mi hiszünk az amerikai magyar ref. misszió jövőjében. Azért kérünk és zörgetünk Méltóságos és Főtiszteletű Konvent előtt, hogy az amerikai magyar ref. rniszszió felvirágzását előmozdítani szíveskedjék. Jelentésünkben súlyt helyeztünk arra, hogy csekély fáradság bő gyümölcsöket terem s ha talán mást nem is, annyit mindenesetre eredményez e misszió, hogy a magyar ref. nem feledkeznek el őseik hitéről és vallásáról. A sajátságos viszonyok, a melyek között élünk s a helyzet, a melyet egyrészről az amerikai, másrészől a hazai anyaegyházzal szemben elfoglalunk, mentsen ki minket, ha néhány pontban körvonalazzuk a teendőket, a melyek e tekintetben a Méltóságos és Főtiszteletű Konventre várakoznak, a melyeknek teljesítését mi ez alkalommal kérelmezni bátorkodunk. Mindenek előtt szükséges az, hogy I-ször: A Méltóságos és Főtiszteletű Konvent lépjen érintkezésbe a Board of Home Missionssal, hogy így a szellemi összeköttetés meglegyen a két nemzeti egyház között s ezentúl a miszszionáriusok kibocsátásának joga a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent hatáskörébe tartozzék. 11-szor. ismerje el a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent a mi általunk, leginkább legújabb hazai törvénykönyvünk alapján szervezett, egyházmegyénként hivatalos testületnek, a melynek egyházi elnöke némely egyház dolgokban a hazai esperesek jogkörével bír. III-szor. Határozza meg a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent, hogy a két oklevéllel bíró misszionáriusok szolgálati évei minősítés tekintetéből milyen szempont alá esnek s esetleges pályázat alkalmával, hogyan számítandók ? IV-szer. Intézkedjék a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent arra nézve, hogy az amerikai magyar ref. miszszionáriusok az özvegy-árva gyámtárhoz minő viszonyban állanak? P'ölvehetők-e abba, illetve jogos és kötelezett tagjai-e annak ? Kéréseinket a következőképen indokolhatjuk. Az amerikai ref. egyházzal való szellemi összeköttetés s mindazok a következmenyek, a melyek ebből az összeköttetésből önként következnek : szükségképen megvalósítandók, mert hiszen úgy az amerikai ref. egyház, mint híveink is eddigelé csak saját jobb lelkük sugallatára cselekedtek, s úgy angol, mint német, de saját testvéreink is azt hiszik, hogy mi csak olyan mostoha gyermekei vagyunk az anyaegyháznak. Roppant nagy fontosságú ez az összeköttetés. Egyrészről bizonyságot tesz arról, a Board of Missions előtt, hogy a magyar ref. egyház nem tekinti idegenben szakadt gyermekeit mostoha gyermekeknek, hanem olyanoknak, a kik habár a tengerentúlra szakadtak is el az édes Otthontól, méltók arra, hogy az anyaegyház is gondoljon reájuk. Másrészről híveinkben a vallásos érzést ez az összeköttetés nagy mértékben emelné; ha látni, tapasztalni fogja azt, hogy az egyház, a melyért olyan sok áldozatot hoz, szeretettel öleli keblére ; bizonyára még jobban fog törekedni arra, hogy e szeretetet még inkább megérdemelje; míg ellenkezőleg nagyon félős, hogy eljön az idő, hogy közülök igen sokan a többet ígérőnek adják el lelküket. De félős az is, hogy látva az anyaegyház közönyösségét, az amerikai egyház sem fog tovább menni a segélyezésben ; sőt a mostanit is megvonhatja, ha tapasztalja azt, hogy attól az egyháztól, a melynek tagjait igyekezik megmenteni a protestantismus számára, 5—6 évi becsületes munka után sem kaphatja vissza a testvériesen oda nyújtott jobbkéznek a megszorítását. Az amerikai magyar ref. egyházmegye hivatalos elismerését főként azért kérelmezzük, hogy a két utóbbi pontba foglalt kéréseknek a teljesítése semmi akadályba ne ütközzék. Nevezetesen, ha az egyházmegyét elismeri a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent: akkor az egyházmegye törvényes hatósága által gyakorolhatja azokat a jogokat és kötelességeket, a melyek a minősítésnél és az özvegy-árva gyámtársi ügyeknél előfordulnak. Kéréseinket, bővebben indokolni sem szükségesnek, sem tanácsosnak nem tartjuk, mert hiszen a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent tudja azt, hogy mi csak a legégetőbb szükségeket tártuk fel s mert gondoljuk, hogy eljön az idő, a mikor jobb alkalom lesz arra. hogy az amerikai magyar ref. misszió ügye teljes mértékben felkaroltassék az anyaegyháztól. Mi addig is, míg ez az idő eljönne, kötelességünknek ismerjük ezentúl évi jelentésünket beadni a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent tavaszi gyűlésére, mert abban a véleményben vagyunk, hogy a misszió csak úgy fog valóban virágzásnak indulni, ha a szellemi összeköttetés mindig meg lesz tartva. Ezért hiszszúk és reméljük, hogy a Méltóságos és Főtiszteletű Konvent meghallgatja a mi gyönge szavunkat s hiszszük, hogy előterjesztésünk után maga veszi kezébe az ügyet s igyekszik azt felvirágoztatni.