Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-04 / 14. szám
A már hirlapilag is szellőztetett gyöngyösmelléki ügyben jelenti a püspök úr, hogy Gyöngyösmelléken a lelkész és a hívek közt teljesen felbomlott az egyetértés. A hívek azt vitatják, hogy a lelkész nekik nem is rendes lelkészük, mert ők nem választották, hanem csak a presbyterium beleegyezése folytán vitte őt oda az esperes. Panaszolják továbbá, hogy a lelkész és az esperes őket az új paplakás felépítése és az egyházi földek eladása által a tönk szélére juttatta. Inkább áttérnek más egyházba, de lelkészüket, a ki Magyar-Ladon is az unitarismus karjaiba kergette a gyülekezet felét, hallgatni s lelkészöknek ismerni nem fogják. Templomba nem mennek s a harangozót is letiltották a harangozásról. Miután a gyöngyösmellékiek panasza meglehetősen alaposnak látszik, a kerületi közgyűlés vizsgálatot rendelt el úgy a lelkész, mint a presbyterium és az esperes ellen és kívánja az ügy sürgős elintézését. A kerületi leánynövelde ügyében a gazdasági tanács azt a javaslatot terjesztette az igazgató-tanács elé, hogy a leánvnövelde részére adassék át az a helyiség, a melyben most a theologia, a konviktus és a pénztár vannak; ezek közül pedig a theologia és a pénztár helyeztessék át a főgimnázium kevésbbé használt és ideiglenesen nélkülözhető helyiségeibe, a köztartás részére pedig a főgimn. udvarán építtessék egy megfelelő tágas, üléses és egészséges épület. Az igazgató-tanács ehhez a tervhez nem járult hozzá, mert kivált az udvarnak a konviktusi épület fölépítése folytán történendő szűkítését nem tartaná helyesnek és megengedhetőnek; főleg pedig azért, mert a főgimnáziummal szomszédos, megvételre már ki is szemelt s a város által fel is ajánlott kórház megszerzése és átalakítása útján a nélkül, hogy az udvar veszítene nagyságából, egészen megfelelő helyiségeket reményi nyerni. Az egyházkerületi közgyűlés ehhez az utóbbi megállapodáshoz csatlakozott; megtoldotta azonban azzal, hogy az igazgató-tanácsot felhatalmazta arra, hogy ha a kórházheíviség oly időben megszerezhető és átalakítható volna, hogy abba be lehetne költözni a jövő tanév elején: úgy szerezze meg, alakíttassa át, leányinternátust pedig költöztesse bele a theologia mostani helyiségeibe. A tandíjmentességre vonatkozó új szabályzat elfogadtatott. A theol. akadémia könyvtári évi dotaciója 400 frtra emeltetett. Tóth Dániel theol. tanár a főiskolai könyvtárnokságról lemondván, hűséges szolgálataiért hálás köszönetet szavazott neki a közgyűlés; utódául pedig az igazgatótanács Borsos István főgimn. tanárt választotta meg. A főiskolai tornakör alapszabályait, tekintve, hogy a testi erősítése és kiképeztetése rendkívül fontos dolog, örömmel erősítette meg a közgyűlés. A konfirmációi kátéra kiírt pályázat eredménye; 16 munka, mik közül a hét biráló nyolcat talált részben játalmarandónak, részben dicséretreméltónak. Végleges döntés azonban a bírálók véleményének nagy megoszlása miatt nem jöhetett létre. Á közgyűlés azt határozta, hogy a tanügyi bizottság őszi ülése alkalmával jöjjenek majd össze a bírálók és állapodjanak meg, hogy a nyolc munka közül melyik legjobb viszonylag és így melyiknek adandó ki a pályadíj. H. Kiss Kálmánnak, a tanítói korpótlékok tárgyában beadott indítványára a közgyűlés azt mondta, hogy miután az egyetemes tanügyi bizottság már úgy is a konvent elé terjesztette az ügyet, tehát külön intézkedésre szükség nincs. A gyűlés csütörtökön délben véget ért. Tudósító. A reformátusok konventje. A magyarországi evang. reform, egyház egyetemes konventje f. é. március hó 31-én kezdte meg üléseit Budapesten. Egyházi elnökének, Kun Bertalan tiszántúli püspöknek egyszerű, de szívből jövő s szívhez szóló buzgó imája után Tisza Kálmán világi elnök kegyeletes hangon emlékezett meg Vállyi János tiszántúli volt főgondnok haláláról ; a konvent pedig magáévá tette azt az indítványát, hogy jegyzőkönyvileg adassék kifejezés az veszteség feletti fájdalomnak, mely a Vállyi elhunytával egyetemes egyházunkat érte. Majd ugyancsak a világi elnök üdvözölte meleg szavakban Kun Bertalan püspök-elnököt, abból az alkalomból, hogy neki a Gondviselés immár 80 esztendőt adott e földön élnie s azon indítványa, hogy az e feletti öröm szintén jegyzőkönyvileg örökíttessék meg, lelkes éljenzéssel fogadtatott. Most az ősz püspök-elnök állott fel s meghatva mondott köszönetet azért a jó indulatért, melyet tapasztalt a konvent részéről, melynek ő évtizedeken át volt szerény tagja, tizenhárom év óta pedig elnöke. Ha ez idő alatt — úgymond — tett valamit egyháza érdekében, nem tulajdonítja azt csupán a saját erejének s nem tekinti érdemnek, hanem inkább olyan kötelességnek, a melynek teljesítésére neki mindig törekedni kellett. Végül igéri, hogy a mint eddig, úgy ezután is, csak a közjó érdekében s egyháza előmenetelén fog fáradozni. Ezzel Tisza Kálmán a gyűlést megnyitotta s első sorban is a konvent nevében üdvözölte gr. Dégenfeld Józsefet, a tiszántúli kerület új főgondnokát, azután pedig — megtörténvén közben a megjelent pót- és rendes tagok igazolása, továbbá egyházi részről Radácsi Györgynek, világi részről Molnár Bélának ideiglenes jegyzőkké választatása — felhívja a közalapi végrehajtó bizottság előadóját, Kenessey Bélát jelentésének felolvasására. A terjedelmes jelentést, melynek tartalma fentebb külön cikkben olvasható, a konvent egyhangúiag általában elfogadta. De vele kapcsolatban fontos szervezeti kérdést vetett fel Fejes István, ki is figyelmébe ajánlotta a konventnek az 1885. évben hozott azon határozatot, mely a püspök-elnököt bízza meg a konventi ügyek időközi vezetésével s egyúttal fel is hatalmazza arra, hogy a konvent költségén egy titkárt tartson, a ki ebben neki segédkezik. Utal arra, hogy ez így volt b. e. Török Pál 28