Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

idejében is s csak akkor változott meg, mikor Nagy Péter püspök-elnök a püspöki teendőkkel ezt egybefoglalta s hihetőleg a mostani elnököt, Kun Bertalant ez a körülmény tartá vissza attól, hogy a tartandó titkár fizetésére pénzt kérjen. De mivel ez az állapot soká nem tartható, kéri a konventet, hogy az említett határozat értelmében minél előbb intézkedjék a konventi titkárság szervezése ügyében. György Endre nem találja elégnek Fejes István indítványát a fölmerült és fölmerülendő hiányok eltüntetésére s nézete szerint leghelyesebb lenne egy központi irodát szervezni, de mivel teljesen kidolgozott és formaszerinti javaslattal nem járult a konvent elé, a konvent a világi elnök indítványára utasította a felszólalókat, hogy indítványukat formaszerű javaslat alakjában terjeszszék a gyűlés elé. Az egyes egyházaknak utalványozott tőkesegélyek tételénél gróf Dégenfeld József kifogásolja a végrehajtó bizottságnak azt az eljárását, hogy a mint valamely egyház részére a konvent segélyt szavaz meg, a bizottság azonnal leküldi azt az egyházkerülethez, mely igen sok esetben nem tud azzal mit tenni, miután az illető egyház a kiutalt kölcsönösszeget vagy nem veszi igénybe s így a kötelezettséget sem vállalja magára vagy nem is veheti igénybe, mivel nem tett eleget a konvent által követelt feltételnek, t. i. számadásait nem küldte be előre a bizottságnak. Szükségesnek tartja, hogy a bizottság utasíttassék arra, hogy a segélypénzt csak akkor küldje le, ha a kerület jelenti, hogy az az illető egyháznak rendelkezésére bocsátható. Javaslatát a konvent magáévá tette. A 33,000 forintnyi rendkívüli államsegély felosztása kérdésében kifejtett vitában említette fel, hogy most ugyan belenyugszik a bizottság ama propositiójába, hogy a segély azon arány szerint osztassék fel, a mely arányt az egyes kerületekben levő 500 forinton alóli összeggel dotált lelkészi állomások száma tüntet föl de jövőre e tekintetben is oly eljárást óhajt, minőt a konvent a tőkesegélyezésnél gyakorol. Kenessey Béla előadó felemlíti, hogy ha az állam lelkészeink fizetését 600 vagy 800 frt minimumra felemeli, ügy a segélyezés ezen neme teljesen elesik. Hoszszas vita után, melyben Antal Gábor, Radácsi György, Bernáth Elemér, Dókus Ernő stb. részt vettek, a bizottság javaslata Tisza Kálmán módosításával elfogadtatott. E szerint ez az államsegély most akként bocsátandó az egyházkerületek rendelkezése alá, hogy az csupán az 500 frton alóli összeggel javadalmazott lelkészek között osztassék ki. jövőre pedig a csekély fizetésű lelkészek által benyújtandó kérvényre maga a konvent eszközli a kiosztást, még pedig a nagyobb szükségre és nem épen fizetés csekély voltára való tekintettel. A 33,000 frtból most leküldetik az egyházkerületek közül Dunamelléknek 12 legszegényebb (azaz 500 frtnál kisebb fizetésű) lelkésze számára 540 frt, Dunántúlnak 54 lelkész számára 2430 frt, Tiszáninnennek 163 lelkész számára 7335 frt, Tiszántúlnak 148 lelkész részére 6660 frt és Erdélynek 341 lelkész számára 15,345 frt. A közalapi ügyek itt félbeszakíttatván, az országos lelkészi gyámintézet ügyei kerültek szőnyegre. A gyámintézeti bizottság jelentését Petri Elek theol. tanár, mint előadó olvasta fel. A jelentés bő kivonata Lapunk más helyén olvasható, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a konvent a jelentést tudomásul vette s a bizottság javaslatait magáévá tette. A jelentés tárgyalásánál Czike Lajos tatai esperes utalt arra a nehézségre, mely a lelkészi fizetések nyilvántartását illetőleg fennáll. Szerinte ennek oka az, hogy a kimutatási ívek nagyon hiányosak, mivel nincsen rajtok a hátralékosokat kitüntető rovat. Kéri azért a konventet, hogy újabb és jobb kimutatási ívek készítését sürgesse a végrehajtó bizottságnál. A javaslat elfogadtatott és egyszersmind kimondatott, hogy a mennyire csak lehet, arra kell törekedni, hogy a gyámegyletbe való belépési és évi járulékok fizetése országszerte egyenlően s méltányosan történjék. Élénk vitára szolgáltatott alkalmat a jelentésnek az a pontja, mely a tusai két pap nyugdíjilletékéről szól. Résztvettek benne Fejes István, György Endre, Czike Lajos, Kun Bertalan, Szász Károly, Széli Kálmán s eredményeként kimondotta Tisza Kálmán a konventnek azon határozatát, mely szerint a nevezett két pap, bár egy egyháztól nyerik fizetésüket s bár az egyik törvényeink szerint nem tekinthető rendes lelkésznek, kivételesen felvehető a nyugdíjintézetbe, de bármely más, később előforduló esetben szigorúan fog a törvényhez ragaszkodni a konvent. Ezzel az első napi tanácskozás véget ért. A második napon a jegyzőkönyv hitelesítése után két jegyzőnek s egy pótbirónak választása történt meg titkos szavazással. Jegyzőkké választattak Radácsi György sárospataki theol. akad. tanár és Molnár Béla székesfehérvári ügyvéd, pótbiróvá pedig Bartba Lajos választatott meg. Majd Molnár Béla jelentette, hogy a közigazgatási bizottság tegnap ülést tartott s az erről vezetett jegyzőkönyvet be is nyújtotta. Ezután Kenessey Béla felolvasta az egyes egyházak és lelkészek közalapi segély-tervezetét, melyet a konvent egyhangúlag elfogadott. E szerint segélyt nyert a dunamelléki egyházak közül 26 1250 frt, » lelkészek » 2 110 » a dunántúli egyházak » 31 1660 » » lelkészek > 20 830 » a tiszáninneni egyházak » 56 2890 » » lelkészek » 40 1700 » a tiszántúli egyházak » 89 2990 > » lelkészek » 72 2295 > az erdélyi egyházak » 55 1935 » » lelkészek » 47 1360 » Összesen 257 egyház 10725 frt. 181 lelkész 6295 » Végösszeg: 17020 frt. (A segélyezettek névsorát jövőre közli a SzerJc.) Tárgysorozat rendén felvétetett az egyetemes tanügyi bizottság f. évi március hó 17., 18. és 19-ik napjain Joó István elnöklete alatt tartott üléséről vezetett jegyzőköny-