Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-28 / 13. szám

széd rómaiak meghívására megjelentek a tervezett játékok és előadások élvezete céljából. Komolyabb baj ebből az erőszakoskodásból nem történt, mert az elrabolt nők új helyzetökbe hamar bele találták magukat és férjeikkel szívesen kibékültek. Erre a történetre emlékeztet Czirbely András Jónás ág. b. ev. lelkésznek Szepes-Iglóra való megválasztatása a mult század közepén. Czirbely lelkészi családból származott. Édes atyja, Czirbely Sámuel, Szepes-Váralján lelkészkedett. Czirbely András Jónás 1732-ben született és Dobsinán, Lőcsén, majd Pozsonyban és Halléban végezte a lelkészi pályára való tudományos előkészületeit. Halléban három évig időzött. 1756-ban Anders János Keresztély, az iglói öreg és gyöngélkedő ev. lelkész hívta magához azzal a kötelezettséggel, hogy őt terhes hivatalában helyettesítse. A fiatal Czirbely örömest elfogadta a segédlelkész! állomást, melyben mint ügyes, szorgalmas és tudományos férfiú igen hamar kivívta magának a község tetszését és bizalmát. Alig melegedett meg Czirbely segédlelkészi hivatalában, máris a poprádi egyházközség hívta meg rendes lelkészének, mert csak jót hallott róla s mert tehetségeiben is teljesen megbízott, mióta fényes próbaszónoklatát hallotta. Czirbely minden tétovázás nélkül elfogadta az állomást. A poprádiak épen fiatal papjuk felszentelésére és új hivatalába való beiktatására készültek, a midőn Anders, Igló öreg lelkésze hirtelen meghalt. Az iglói község képviselői most azonnal Poprádra siettek, hogy Czirbelyt Iglóra visszahozzák. Ez a terv természetesen sehogy sem tetszett a poprádiaknak, kik erősen ragaszkodtak fiatal, jóhirü lelkészükhöz. De az iglóiak sem tágítottak, erősen állítván, hogy nekik több joguk van Czirbelyhez, ki már fglón működött és ismeri a helyi viszonyokat. A poprádiak most összehívták az egész gyülekezetet, hogy tanácskozzék, mit tevő legyen ily kritikus körülmények között. Míg a tanácskozások javában folytak, azalatt az iglóiak, a rómaiak szerepére vállalkozván, Czirbelyt, mint hajdan a sabinus nőkkel történt, kocsira ültették és akarva nem akarva, Iglóra, volt helyére kisérték, hol a jeles fiatal lelkész csakhamar szerencsésnek és boldognak érezte magát. A poprádiak megfelebbezték ugyan az ügyet a XIII. városi esperességhez, de ez — tekintetbe véve a körülményeket — meghajlott a bevégzett tények előtt. De igló községnek is volt oka megelégednie e kiváló férfiú működésével, kit 1757-ik évi május 16-án Fischer Uyés superintendens és késmárki lelkész szentelt fél és iktatott be hivatalába. Czirbely sok fényt és áldást árasztott gyülekezetére. Működésének java része a türelmi parancs utáni időre esik, a mikor szebb és reményteljesebb hajnal virradott fel a protestantismus egén. Czirbely nemcsak nagy anyaközségében, hanem számos leánygyülekezeteiben, melyek között Pálmafalu, Sümegh és Márkusfalva voltak a népesebbek, kiváló buzgósággal és fényes sikerrel végezte lelkészi teendőit. Az iglóiak csak 1787-ik évi május 9-én választottak melléje második papot, Gotthard Mihály személyében, ki azelőtt Merényben lelkészkedett. Ez a két lelkész tette le 1796-ban az alapkövét annak a nagy és szép templomnak, melyet a mult év Őszén Igló község buzgalma 28,000 forintnyi költséggel díszesen renováltatott százados örömünnepe alkalmából. Czirbely csakhamar az esperesség bizalmát is teljes mértékben megnyerte. Elébb az esperesi, azután 1791 óta a XIII. városi esperesség főesperesi hivatalát viselte. Mint ilyen a tiszai kerülettől megbízatott, hogy 1808-ban Szonntagh Sámuel eperjesi lelkészt superintendensi hivatalába iktassa be, mely megtisztelő feladatának szintén közmegelégedésre felelt meg. Czirbely általában, mint szónok, hivatalnok, vallástanító, finom társalgó és mély tudományú ember nagyon kiváló szerepet játszott a felvidék egyházi életében. Hivatalos teendőin kívül mindég olvasott, vagy írt és az irodalommal foglalkozott. Róla el lehet mondani, hogy a jó pap holtig tanul. Theologiai és bölcsészeti 'tudományok egyaránt érdekelték. A történelem, ásványtan, heraldika és numismatika terén legotthonasabbnak érezte magát és legtöbbet dolgozott. Dolgozatai a »Wiener- Anzeigen* nevű folyóiratban jelentek meg. Sok becses kézirata most is megtalálható az iglói evangelikus község levéltárában. Azonkívül becses pénz-és ásványgyüjteményt és nagy könyvtárt hagyott az utókorra. Könyvtárát az akkor nagybirnevű rozsnyói ügyvéd, Chazár András vette meg. Dacára sokoldalú és fárasztó tevékenységének, tartós, hosszú élete volt. 1815-ik évi jan. 16-án 81 éves korában hunyt el minden előző gyengélkedés és betegség nélkül. Azt lehet mondani, a szószékről szállt a sírba. Minden félbeszakadás nélkül 56 évig állott hivatalban, köztiszteletet élvezvén és áldást árasztván mindenütt, hol fellépett és buzgólkodott. Az érdemes férfi, a buzgó lelkipásztor emlékét a késő utókor is fogja áldani. Weber Samu. IRODALOM. ** »A Szalay-Baröti-féle Magyar Nemzet Történetiéből az 58-ik füzetet vettük, melyben folytatólag az I. Lipót császár-király uralkodása alatti események, egyebek közt a zentai csata és a karlovici béke előzményei iratnak le szokott vonzó előadásban. E füzet egyik külön mümellékletét Székely Bertalan festményeinek sikerült reprodukciója, »az egri nők* ostromjelenete képezi: a másik különmelléklet I. Lipót egykorú arcképe. A szöveg közé illesztett egyéb számos illusztrációk a következők: Gyula XVII. századi látképe. Caprara tábornok arcképe. II. Mustafa szultán. Jenő savoyai herceg ifjúkori arcképe. A zentai csatatér. A zentai csata tervrajza. A zentai diadalra vert emlékérem. A hol a karlovici békét megkötötték. Oettingen Farkas gróf. A karlovici béke befejező sorai. Kollonics Lipót. Széchenyi Pál érsek arcképe és aláírása. A művet a Lampel-féle eég adja ki, ára füzetenként 30 kr.