Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

több-kevesebb agyafúrtsággal letromfoljuk, hanem arról, hogy ezt a minden oldalról megtámadott egyházat, melytől saját fiai is idegenek már, életre keltsük, virágzásra emeljük. Ezt pedig soha sem fogjuk elérni tehetetlen birálgatásokkal, tépelődésekkel, a jóigyekezetűek lebunkózásával, sem pedig kezeink keresztbefonásával. Munka kell ide, fáradhatatlan, férfias, önfeláldozó. Ebben tetszik meg, hogy ki a kálvinista. Kolozsvár. Kecskeméthy István. A Luther-társaság és Veres József. A Luther-társaság tíz év óta működik »az evangéliumi vallásos irodalomnak fejlesztésén és terjesztésén*. Szerény eszközökkel szép eredményeket ért el; mert az ev. egyház intelligens közönsége méltányolva a nemes célt, támogatta nemes törekvésében. Újabban Veres József esperes és szerkesztő ismételve heves támadást intézett az irodalmi társaság ellen »Ev. egyház és iskola* című lapjában. Következetlenséggel, személyválogatással, tehetetlenséggel vádolja az elnökséget ; a kiadványokban nem talál méltányolni valót; ezek a kiadványok — úgymond — nem kellenek a népnek, mert nem elég vonzók s mégis drágák stb. Több üzleti szellemet, éberebb megfigyelést, lelkesebb és lelkesítőbb tevékenységet ajánl. Persze ezt csak általánosságban ajánlja, a nélkül, hogy az anyagi erőket mérlegelné és a célravezető jobb módokat megjelölni érdemesnek találná. Boldogan írja oda jóslatát, mely szerint a Luther-társaság »rohamosan halad a vagyoni és erkölcsi bukás felé*. Hangja epés, szavai érdesek, érvei hamisak. A sértett hiúság és ki nem elégített anyagi érdek rí ki a cikkíró minden szavából. Nem az egyház iránt őszintén lelkesedő, az igazságot kereső egyháztag, hanem a modern zsidó revolver-journalisták szelleme nyilatkozik meg általa. A viszonyokat jól ismerő egyházi férfiak csodálkozva csóválják fejőket. Hát idáig sülyedhet egy egyházi lapot szerkesztő ev. esperes? Igen. A Luther-társaság nagy bűnt követeit el Veres Józseffel szemben! Nem adott lapjának 200 forintnyi évi segélyt; sőt a gyűlés tagjai merészelték ezen tettüket azzal is megindokolni, hogy Veres úr lapja »rossz*, mely nem érdemli meg azt a segélyt, a melyet Trsztyénszky lapja megérdemelt! Azóta Veres úr más szemmel nézi a Luther-társaság működését. Azóta az elnökség (mely közbevetőleg mondva ajánlólag terjesztette be Veres úr kérvényét) részrehajló, »nem elv, hanem személyes okok által vezérelteti magát*. Veres úr kétszáz forintnyi veszteséget már háromféle alakban siratta el lapjában, mindig a Luthertársaság ellen intézett támadások kíséretében. Hát ez szomorú erkölcsi jelenség egy ev. papnál, a ki az üzlet anyagi sikere szerint irányozza tetteit. Ha a Luther-társaság megadta volna neki a kért 200 frtot, bizony megdicsérte volna tevékenységét; de mert ezt nem adta meg, most következetesen üldözi nemcsak a társaságot, hanem annak világi tagjait, különösen az úgynevezett felügyelöket is. Ennek az eljárásnak belső rugóit le kell lepleznünk a nagyhangú szerkesztő úrnál; hadd lássa a kulisszák titkait nem ismerő közönség a modern kor példányszerű papját, a ki saját jó vagy rossz üzlete szempontjából bírálja a nem anyagi nyereségre, hanem tisztán szellemi haszonra és tevékenységre hivatott irodalmi társaságot. Nem akarjuk ezzel szemben hangsúlyozni, hogy a Luther-társaság intéző férfiai az ügy érdekében önzetlenül teljesen ingyen fáradoznak; azt a jellemző körülményt sem kívánjuk itt szellőztetni, hogy a szóban levő társulatnak kolportőrjét Orosházán Veres úr egyházában (valószínűleg az üzletét féltő mester hű tanítványai) ki akarták verni a községből! De a fentebbieket szükségesnek tartottuk a Luther-társaság ideálisabb gondolkodású tagjainak és a nagy közönség tájékoztatására röviden elmondani. * A részletes festést akkorára halasztjuk, ha ez az új erkölcsbiró még továbbra is ilyen szégyenletes szerepben merészelné »jóakaratát* fitogtatni. A dunántúli ev. ref. egyházkerület 1896. évi szeptemberi közgyűlésének 128. pontja. A megnevezett pont a főiskola és kerületi pénztárakra vonatkozó számvevői jelentéssel foglalkozik s a határozatok között egy pontban ezt mondja: ^tekintettel arra, hogy a pénztárnok ellen a számvevőség nehézményei olyanok, a melyek vizsgálatot igényelnek, a vizsgálat ezennel elrendeltetik és annak eszközlésére egy bizottság küldetik ki azzal, hogy eljárása eredményéről a jövő tavaszi ker. gyűlésre jelentsen«. »Ezen jelentés figyelembe vételível fog a tavaszi ker. közgyűlés úgy intézkedni, hogy a tavaszi közgyűlésen a pénztárnoki állás szakértő által fog betöltetni«. A tavaszi közgyűlés f. hó 24-én megtartatik. Okos, helyes és mindenek fölött lelkiismeretes dolognak vélem hát e tárgyban épen most, mikor pénzügyeink tárgyalása a kebelbeli lapban (^Dunántúli Prot. Lap*) napi renden van, egyet s mást elmondani, jobban mondva a múltból emlékeztetésül felidézni. A számvevőség nehézményei a pénztárnok ellen tehát olyanok, hogy ennek alapján vizsgálatot kellett elrendelni. Az igen tisztelt jegyző úr ugyan azt is bátran írhatta volna »hogy a számvevőség, a gazdasági tanács elnöke, meg a pénztári ellenőr a pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyben azt állítják, hogy a pénztárnok hivatala vezetésére képtelen«. Mert ezek az igen tisz* A Luther-társaság belső ügyeivel ismerős kezektől kaptuk e sorokat, melyek az éles támadásra kissé élesen vágnak vissza. De a közügyet érdeklő tájékoztatás előtt nem zárhattuk el hasábjainkat. Sserk.