Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-28 / 9. szám

népessége nagy számáról híres — Baranyában a török és utána a német s ezzel szövetkezett katholicismus pusztításaiból a nemzetnek a református vallás őrzött meg. ma már sebes és feltarthatatlan lépésekkel siet önként készített sirja felé. Az őrült egyke rendszer már nem csak látható, hanem megdöbbentő bizonyossággal és mértani haladvány törvényei szerint feltartóztathatlanul játszsza át Istennek e kies földjét az »idegenek örökébe«. Ez nemzeti baj, szerencsétlenség, siratni való pusztulás. De azt kevesen tudják, pedig már ijesztő jellel tanúsítják, hogy a református egyház élet tája ellen is fel van emelve már az irtó fejsze. Az egyházpolitikai törvények hatása kezd nyilvánulni ; a lukma rendszer, mely ellen oly régóta hol félénkebb, hol erősebb jajdulás történt, megboszulja magát, mivel a »principiis obsta* elvét érvényre nem emelte — míg ideje lett volna — senki sem. Most már talán késő is lenne. Igv mondom: talán, mi a segedelem lehetőségét egészen nem zárja el. Csak tényeket említek : A nazarénusok, a 70-es évek előtt már tért hódítottak. Eötvös rendelete, mely külön anyakönyvezetést rendelt részükre, kedvezett nekik. Trefort e kedvezményt egy tollvonással eltörölte, a midőn elrendelte, hogy azok lukmázni tartoznak. Tehát lukmáztak, s épen ezért nem gondolt velük senki sem. Most hát egyszerre, csaknem egy időben az egész megyében (s azt hiszem az egész országban) felekezetnélküliségre jelentkeztek. Nemcsak a reformátusoknál, hanem a katholikusoknál is, hol kivált a szlávok közt egész községek többsége jelentkezett a Baranyában. A tervszerűsége tényében annyira szembetűnő, miszerint joggal lehet következtetni, hogy a magyarországi nazarenismus elismert felekezetté akar tömörülni, a mi az 1895. évi XL1I1. t.-c. alapján azonnal megtörténhetik, mihelyt az államra veszélyes tételeket hitcikkeikből elengedik. Ilynemű — kisebb-nagyobb — engedményt pedig minden alakuló egyház tett az egyháztörténet tanúsága szerint, mint Bómában úgy Wittenbergában, sőt Debrecenben is. De a mozgalom itt nem állt meg. A szegény egyháztagok bélyeges folyamodványnyal kérelmezik, hogy a vagyontalanok a papi fizetés terhe alól mentessenek föl, vagy legalább jelentékenyen mérsékeltessék az (a mit én az evangéliummal nem is tartok ellenkezőnek, pedig mi az evangélium szerint reformáltak volnánk talán ?). Kérésüknek sikere nem lévén, egy egyházközségben egyszerre 57 fizető-köteles, a nazarenismus szektáskodástól nem érintett református egyháztag lépett ki felekezetnélküliségre. Ez már nagy szó a lukma országában. 3—4 lélek több egyházból is (magvak!). Készülnek : ijjesztő számmal. Jam ardet! Azt csak mellesleg említem, hogy a megürült lelkészségek be nem tölthetők, mivel az egyházak a fizetésnek felére leszállítását (természetesen fenyegetés kíséretében) nem kérik, hanem követelik. Ezek a gyűlés előzményei, mely kérdések azt még most nem foglalkoztatták. Csak például hoztam fel, hogy ily viszonyok közt az esperesi beigtatás nagy jelentőséggel bír. Ezek után a tudósításra térek át : Február 8-án a téli időhöz mérten népes számban jelentek meg a gyűlés tagjai. Kilenc órakor tanácskozmány tartatott, melyen Dánvi Gábor megválasztott esperes úr előterjesztette, hogy ő csak az esetben fogadhatja el a közbizalom kezéből a mandátumot, ha az egyházmegye megengedi, szemei gyöngesége miatt, hogy ne mindent ő maga végezzen, az oly ügyeket, melyek más által is végezhetők, mert intézkedést nem igényelnek, más által, az irodai teendőket pedig káplánjával végeztetheti. Ehhez a tanácskozmány készséggel hozzájárult, mert ismeri nt. esperes úr tapintatát, hogy kényesebb természetű ügyeket kizárólag saját hatáskörében s személyesen végezend. Ezek után Morvay Ferenc, e. m. főjegyző, mint h.-esperes szívből fakadt, a helyzetet is érintő buzgó s figyelemmel hallgatott ima után a gyűlést megnyitva tudatta, hogy nm. gondnok úr a gyűlésen meg nem jelenhetett s a társelnökségre mint egyik legrégibb tanácsbiró dr. Kereky Mihály kéretett fel. A szavazatok ismert eredményéről a jelentés felolvastatván, esperes úr az esküt azonnal letette és a h.-esperes, valamint a világi elnök által hozzá intézett szívélyes üdvözlés után s székét a gyűlés tagjai által élénk helyeslésekkel kisért beszéddel elfoglalta. Egy közgyűlési tag indítványára a közgyűlés Morvay Ferenc főjegyzőnek az egyházmegye ideiglenes vezetésében kifejtett tevékenységéért jegyzőkönyvileg elismerést és köszönetet szavazott. A »Jelentőívek* kiigazítása tárgyában Nagy Imre aljegyzőnek az egyházker. idevágó határozata értelmében tett indítványa egyhangúlag elfogadtatott és e jegyzőkönyvi pont külön körlevélben fog sürgősen köröztetni. Azután Morvay F. főjegyző tett jelentést nyert megbízatása folytán a tömeges tűzkárbiztosításra nézve hozzá, mint helyettes espereshez beterjesztett ajánlatokról. Három társulat tett ajánlatot, melyek egymással versenyezve, oly meglepő olcsó díjtételeket szabtak, hogy igazán nehézzé tette a választást. Egyben egyik, másban másik nyújtván nagyobb előnyt. A társaságok még a presbvterek vagyonára is kiterjesztették — bár kissé magasabb, azonban mégis olcsó díjtételek mellett — kedvezményeiket, sőt a terményekre nézve is. Egyházaink legnagyobb része az Első Magyar Biztosító Társaságnál levén huzamosabb időre lekötve: ez vitte el a pálmát, de azon feltétel alatt, ha összes saját egyh, biztosításait azonnal lejártnak tekintve, az új feltételek alatt új kötvényt állít ki 12 évre, mit jogunk van hinni — az el is fogad; ez pedig az egyházakra igen nagy előny. A szerződés megkötésével a főjegyző, megerősítésével az esperes bízatott meg. Kezelőül is a főjegyző választatott. Még Józan Sándor lelkész és Szűcs Dániel tanító iskolai felügyelők tették le a szokásos esküt s ezzel á közgyűlés tárgysorozata ki volt merítve. Annál több időt vontak el a bírósági tárgyak. Itt volt mindjárt Köröm Károly siklósi lakos évek óta húzódozó egyház-adózási ügye, hogy az ő kereskedőtanonc 15 évet betöltött és katholikus gazdánál levő s