Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-28 / 9. szám

tek pénztáraikból nagyobb összegeket utalványoznának e célra, úgy azt hiszem, meg volna a mű kiadásához szükségelt alapnak nagyobb része. A többit fedeznie kellene az előfizetőknek, az írod. Társaságnak s a Luther-társaságnak, a mely már csak azért sem vonhatná ki magát, mert héber grammatikára és olvasókönyvre is tudott áldozni. Végül fordulhatna még az írod. Társaság a belmissziói- és nő-egyletekhez, hogy ezek erre a célra felolvasásokat, előadásokat s gyűjtéseket rendezzenek s így azt hiszem, hogy az egész prot. hivatalos ós nem hivatalos társadalomnak mozgásba hozásával lehetne 20,000 frtot összehozni, ha nem is egy vagy két év alatt, hanem néhány óv alatt, a mennyi alatt körülbelül a mű megjelennék. Ily mű különben sem jelenhetnék meg 2—3 óvnól hamarabb, mert nemcsak az jő tekintetbe, hogy magában véve is nehéz ilyet rövid iclő alatt létesíteni, hanem az is, hogy a kezdet nehézségeivel kell küzdenünk, mert sem előtanulmányokat nem tett senki ily irányban, sem készen levő s nyomtatás alá kerülhető műveknek birtokában nem vagyunk, a melyeket simítás és kis átdolgozás után a könyvnyomdának át lehetne adni. Befejezésül Révész Kálmán ós Rácz Kálmán cikkeire akarok még egy-két szóval reflektálni. Révész Kálmán nagyobb súlyt helyez a lelkészek kezébe való magyarázatos bibliára ; ennek ellenében én a nagy közönségnek szükségleteire gondolok, mert azt hiszem, hogy a nagy s mívelt közönség részére készített magyarázatos biblia kitűnő szolgálatokat tehet a lelkészi karnak is s mert a lelkészek nagy része megfelelő német vagy angol művet szerezhet magának és ekkóp segíthet magán, holott mivelt egyháztagjainknak nincs mit adnunk kezökbe. Ha pedig a magyarázatos bibliát oly módon sikerülne összeállítani, mint a hogy itt elmondottam, akkor a kót irányú szükségletnek eleget lehetne tenni. De ha tisztán tudományos bibliai magyarázatra fektetnénk is súlyt s ily irányú művet akarnánk kiadni, akkor is korántsem felelhetne meg a tudomány magas követelményeinek, mert hét kötetre tervezett magyarázatos bibliában nagyon kevés kritikának lehet helyt adni, hiszen a tömör Meyer-féle újszövetségi kommentár 12 kötetből áll, s a Holtzmann-féle, szintén újszövetségi, melyben úgy szólván kritikai kitérések alig vannak, négy kötetes mű. Rácz Kálmán cikkében különösen azt nem tudom érteni, miért nem vette kombinációjába az ág. hitv. evangélikusokat, holott a biblia közös forrásunk, közös alapunk ós egyformán szükségünk van reá. A biblia magyarázatában van alkalom az egyes egyházak dogmatikai felfogását megvilágítani s a különböző dogmatikai nézetek dacára egy közös bibliai hitben s vallásban egyesülni s ekkép a kiket a XVI. század s az idők elválasztottak, ismét közelebb hozni egymáshoz annak bizonyításával, hogy egy igazságnak vallására törekedtek az egyes prot. felekezetek, de annak különböző oldalról való megfigyelése s egymástól eltérő színezése okozta elválásukat. Ha valahol, úgy itt van helye az uniónak, melyet a dogmák meghagyása mellett a biblia igazságainak megismertetése és elfogadása alapján szivünkben létesíthetünk. S ha más okból nem, úgy ebből okvetlen tanácsos főbb helyeken a dogmatikai felfogásokat is felvenni a magyarázatba. Még kevésbbó tartom helyesnek azon javaslatát, hogy a művet a református gyülekezetek rendeljék meg a magok számára s a költség lélekszám arányában vettessék ki, mert az csak gyűlöletessé tenné a művet s ép azokra nehezednék elviselhetlen teherként, a kik különben is sokat adóznak egyházi célokra s csak szaporítaná egy kellemetlen munkával a lelkészek gondjait. Ha ellenben sikerülne az egész prot. társadalmat az ügynek megnyerni, a szegény, 300 lelkű gyülekezet tán ingyen juthatna egy magyarázatos bibliához s bizonyára jobban emelné és lelkesítené erkölcsileg, mintha a gyűlölt adókivetés és beszedés útján kellene előbb mindenkit megsarcolni. Egyébként fődolog, hogy a mű mielőbb létesüljön, akármily ajánlott úton ! Eperjes, 1897. február 20. Mayer Endre, theol. tanár. TÁRCA. Az episeopalismus és eurialismus harea. III. Ily előzmények után a zsinat >haszontalan lármája« — mint Orsi bibornok azt nevezte — kezdetét vehette; Haszontalan lárma volt csakugyan ; a jezsuiták elkészítették a darab szövegét, a püspökök le fogják játszani, a függöny felgördülhet. »Omnia — mondja Perrone jezsuita — praedisposita erant, nihilque deeraN. A zsinat tulajdonképeni célját szigorúan titkolták s midőn egy-két püspök méltatlankodott azon, hogy míg egyszerű papok be voltak avatva a teendőkbe, ők nem tudtak semmit, egy ultramontán röpirat így válaszolt e panaszra: »Nem tudják azt felfogni, hogy itt mindenkinek a saját helyén volt dolga s hogy a szakács azért nem lakik jobban mint ura, mert előbbi látja a kész ebédet mint ura, a ki nem látja, csak mikor már asztalhoz ül. A zsinaton csak a püspököknek lesz szavuk, egyszerű papoknak ott nincs helyök*. Kivánható-e nagyobb őszinteség: az infallibilitas kész, tessék leülni,; azonnal feltálalják. A pápa meghívó bullájában, a melyet megküldött a protestánsoknak és a többi akatholikusok-.i