Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

Szerintünk ezt a tényt azzal lehet igazolni, hogy Péter úgy Pál apostollal, mint Jakabbal az evangeliumi hit és keresztyéni élet alapelveire nézve teljesen egyező értelemben volt, a mit a jeruzsálemi konvent lefolyása és eredménye szintén bizonyít. így hát egészen természetes, ha ugyanazon alapfogalmakat és elveket mindannyian ugyanazon, vagy legalább rokonkifejezésekkel terjesztették elő. Más oldalról pedig azt is figyelembe kell vennünk, hogy az apostoli korszakban a keresztyén gyülekezetek és hivők körében az evangeliumi igazságok jelzésére ugyanazokat a különleges kifejezési módokat használták s Péter az üdvtervre vonatkozó igazságok tekintetében is bízvást tanulhatott az írói tulajdonságokban nálánál kiválóbb Páltól. Mindamellett Péter apostol levelét nem tekinthetjük a Pál levelei nyomán egybeszerkesztett munkának, sőt inkább azt tartják, hogy szóban forgó első levelének, mint szerves egésznek, olyan sajátlagos tulajdonságai vannak, melyek egészen önálló íróra vallanak. Nevezetesen a mint a levél szerkezetéből, szelleméből és írási jellegéből kitetszik, a szerző egész valóját lángoló lelkesedés, hivő reménység hatja át; gondolatokban nem szűkölködik s előterjesztése mindig méltóságos, komoly, e mellett élénk, erőteljes és világos. A levél közepén túl az előadási hév némileg alászáll, innen van az, hogy a szerző ismétlésekbe esik. A keresztyén tanigazságok felmutatására többnyire Pál apostol leveleiben is olvasható jelzéseket használja ugyan pl. az elhívás (1, 15; h. ö. Gal. 1, 6. 15), eleve ismerés (1, 2, h. ö. Róm. 8, 29), reménység (1. 3; 3, 15. h ö. Róm. 5, 4; 12, 12), engedelmesség (1, 2; h. ö. Róm. 6, 16), szabadság és azzal való visszaélés (2, 16; h. ö. Gal. 5, 13), a kegyelmi ajándékok (4. 10), a megfizetés (1, 7, h. ö. Róm. 2, 7), az örökség (1, 4. h. ö. Gal. 3, 18): fogalmai épen úgy, mint Pál apostolnál; de egészen sajátlagos az Isten igéje által történő újjászületésnek (1, 23), a királyi papságnak (2, 9), Krisztus poklokra alászállásának (3, 19 k.) az eszméjé, valamint a Noé korabeli özönvíznek, mint a keresztség előképének (3, 20. kk.) felmutatása. Viszont alaki szempontból tekintve e levelet, bár nem találjuk benne a pálias értelemben használt dikaioxúné és dikaiustai szavakat, de a péteri apoginestai tais hamartiais (I. Péter 2, 24) ugyanaz, mint a páli apothnéskein tais hamartiais (Róm. 6. 8—14) S ha szinte a Pál apostolnál s az ő szellemében írt kánoni iratokban, s még János 8, 9-ben olvasható szüneidésis Péternél is megvan (I. 2, 19; 3, 16. 21); s gyakori nála anastrofé, agathopoiein, kakopoios azonban más oldalról rámutatunk arra a számos hapax legomena-ra, a mi csakis Péter tulajdona. Ezenkívül a kifejezésbeli könnyedség, folyékonyság és a gondolatoknak kapcsolata önálló íróra s egyenesen Péterre vall. b) A szerző célja. A szerző célja ki van fejezve 5, 12-ben ezen szavakkal: »Röviden írtam nektek, intve és bizonyságot téve a felől, hogy az az Istennek valóságos kegyelme, a melyben ti állotok. E szerint egy felől vigasztaló buzdítás és intés paraklésis, másfelől bizonyságtétel epimarteiüsein indokából írta az apostol e levelét azokhoz a kisázsiai gyülekezetekhez, a melyeknek hívei a Pál által hirdetett evangéliumot bizonyára már ismerték és annak üdvös hatását tapasztalták is, de a rájuk mért különböző szorongattatások közepett nagyon is rá voltak szorulva a biterősítésre és bátorításra. Ugyanis az evangelium terjedésével egyidejűleg hovatovább növekvő mérvben ki voltak szolgáltatva a keresztyén hivők az ellenséges indulatú zsidók és pogányok üldözéseinek s a kisázsiai hivőkre is mármár részben bekövetkezett, részben pedig közelgőben volt a tűzpróbák ideje. Annakokáért arra inti olvasóit az apostol, hogy a rájuk váró szenvedések gyászos éjszakáin ébren legyenek, vigyázzanak és a dicsőség közelgő napjának eljövetele reményében, a Jézusról való élő vallástétel és a feddhetetlen élet állhatatos követésében nyugodtan tűrjenek, mert ama romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökség fenn van tartva számukra. Ez apostoli bátorítás és vallástétel folyamán a hitelvi s erkölcsi igazságok nem elkülönített rendszerben, hanem egymással közvetetlen kapcsolatban vannak előterjesztve, a mint ezt világosan igazolja. (Folyt, köv.) Dr. Erdős József. BELFÖLD. A pozsonyi theologiai Otthon. Szeretett hitrokonok! Kedves testvéreink í Ezelőtt egy esztendővel kétségek, remény és félelem között szólottunk hozzátok, hogy segítsetek filléreitekkel új tűzhelyet rakni az anyaszentegyháznak. Az Úrnak nevében, a ki meghagyta, hogy * Kérjetek és megadatik néktek, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik néktek« (Mát. VII. 8.), zörgettünk ajtóitokon, hogy hallgassátok meg az ifjú Timotheusok könyörgő szavát, adjatok nekik Otthont, a hol minden lenyűgöző gondtól szabadon áldozhassanak leikök eszményének, készüljenek az evangeliumi lelkipásztori hivatalra. Szavunk nem volt pusztában elhangzó szó. Az Úrnak lelke megszállta a hívőket, fölgyújtotta bennök az áldozni tudó és kész egyházszeretetnek lángját; kezdetben fillérenként, utóbb nagyobb összegekben érkeztek az adományok, alapítványok s mellettök a lelkes biztatások, hogy a >Theologusok Otthonát édes gyermekünknek tekintjük s míg Isten el nem hagy, gondoskodunk róla«. A szegény adott kevesebbet, a gazdag többet, de egyenlők voltak a készségben, a szeretet, a hithűség nagyságában. Az isteni kegyelem gazdagon megáldotta törekvéseinket — eddig már 6500 frtnál nagyobb összeg gyűlt össze a kitűzött célra, mint ez az egyházi lapokból köztudomású. 1896. év október 1-én* megnyithattuk az Otthont, a melyben jelenleg 17 szegény theologus és egy kis árva lyceumi tanítófiú talál biztos fedelet, enyhe, barátságos menedéket. Ezen mi Otthonunk »nem sötét és rideg kolostor, nem zajos és léha kaszárnya, de nem is fényes, modern igényű internátus, hanem evangeliumi szellemtől áthatott egyszerű, szerény, meleg tűzhely, szabadságra hivatott ifjak szabad intézménye, melybe a belépés önkéntes és nem erőszakos, a bent maradás pedig kitüntetés és nem büntetés*. Ezen új intézménynek áldásos hatása már is látszik ifjúságunkon. Az Otthon védő szárnyai alatt meg* Az első felhívásunkban említett Koch-háznál alkalmasabb helyen, a régi lyceum II. emeletén, az akadémia jelenlegi épületében.