Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

1. szám. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. szokják testvér gyanánt tekinteni egymást, megosztani a munkát, bút, örömöt, dicsőséget s mint lelkipásztorok nemcsak ajkukkal, hanem életökkel is fogják prédikálni a szeretet evangéliumát. Lelkesedésök, melylyel választott pályájukra lépnek, nem alszik ki többé oly könnyen a szivből, nem csüggeszti őket megpróbáltatás, mert a nyomor fölenged azon jótevő melegtől, melyet az Otthon tagjaira szétáraszt! Legyen köszönet és hála azoknak, a kik szeretetadományaikkal az anyaszentegyház ez új oltárát fölépíteni segítették, mindenekfelett pedig örök dicsőség az Úrnak, a ki figyelmezett a mi kiáltásunknak szavára (V. Zsolt. 3.), a ki megtekintette az ő népét (Luk. VII. 16.) s a kinek dolga megláttatott az ő szolgáiban s dicsősége azoknak fiain! (XC. Zsolt. 16.) Midőn azonban köszönetet mondunk ifjú testvéreink nevében is a keresztyéni szeretet ezen nemes fellángolásáért — egyszersmind újabb kérő szóval fordulunk hozzátok: tartsátok meg az Otthont, mely születését ti néktek köszöni, továbbra is meleg atyai szeretetekben! Jövője még nincsen biztosítva — minden fáradozásunk dacára sem. Eszményi célunk az. hogy a bennlakást teljesen ingyenessé tegyük, mert most csak négy lakó részesül ingyen s három féldíjért ellátásban. Azon igyekezünk, hogy ebéd mellett reggelivel és vacsorával is elláthassuk az Otthon lakóit, hogy e fedél alatt semmi gond ne bántsa szivöket. hanem zavartalanul éljenek jövendő hivatásuknak. Legyetek segítségünkre e szent munkában lelkesedéstekkel, egyházatok iránt való hív ragaszkodástokkal! Szent Karácsony ünnepe közeledik. Minden családba leszáll a szeretet angyala s megjelenésével megszenteli az ünnepet, boldogságot áraszt maga körül. Gondoljatok szeretett hitrokonaink, midőn családotok körében vidáman időztök s boldogságán örültök, gondoljatok ifjú testvéreitekre, a kik leikök szemével a jövőbe néznek s szerezzetek nékik boldog örvendetes Karácsonyt! Az Úr lelke legyen mi velünk! Pozsony, 1896. december hó 20. A theol. akadémia tanári kara nevében: Dr Masznyik Endre, Kovács Sándor, akad. igazgató. akad. magántanár, az »Otthon* felügyelője. A kegyes adományokat kérjük a theol. akadémia címre küldeni. A beérkezett összegeket, mint eddig, nyugtatni fogjuk az egyházi lapokban s az évi értesítőkben. Az érdeklődőket pedig kérjük, ha Pozsonyban megfordulnak, látogassák meg a Theologusok Otthonát. A legnagyobb készséggel fogjuk bárkinek is megmutatni intézetünket. RÉGISÉGEK. Adatok az 1859-iki pátens történetéhez.* Naplója a magyarországi ágostai hitvallású bányai és a helv. hitvallású négy egyházkerület küldötteinek Méltóságos idősb báró Vay Miklós úr ő exc. elnöklete alatt Bécsben f. 1860. Január 23. következő napjain folytatott értekezletének. Jelen voltak: az ágostai hitv. bányai egyházkerület részéről: Báró Prónay Gábor, mint elnök, báró Podmaniczky Ármin, Desewfy Ottó, Esztergálvi Mihály esperes. Székács József pesti lelkész, Schnell Károly vadkerti lelkész. A túl a dunai helv. hitv. egyházkerület részéről Nagy Mihály superintendens, Blaskovics Pál s.-gondnok, Konkoly Thege Balázs e. h. megyei ülnök. A dunamelléki helv. hitv. egyházkerület részéről Grf. Teleki Gyula segédgondnok. Gr. Teleki Sándor, Egressy Sámuel, Török Pál esperes, Erdélyi Ferenc egyházmegyei ülnök, Benedek László egyházmegyei ülnök, Szalay Sándor baracskai lelkész, Fördős Lajos kecskeméti lelkész. A tiszáninneni h. h. egyházkerület részéről idősb b. Vav Miklós, Gr. Vay Dániel, Gr. Pallavicini Roger, ifj. b. Vay Miklós ehm. ülnök, b. Vay Béla, Bernáth Zsigmond Ferenczv József esperes, Hegedűs László esperes, Zsarnay Lajos ehm. kerületi főjegyző. A tiszántúli eh.-ker. részéről' Gr. Degenfeld Imre s.-gondnok, Tisza Kálmán segédgondnok, Lónyai Menyhért ehm. ülnök, Balogh Péter helyt, superintendens, Révész Bálint ehk. főjegyző, Révész Imre ehker. aljegyző. Január 23. reggel 11 órakor. 1. Elnök ő exc. előterjeszté miszerint Ministerelnök úrnál bejelentette, hogy a magyarországi ágost. hitv. bányai és a helv. hitv. négy egyházkerület küldöttei kívánnak ő cs. Kir. Felsége előtt megjelenni, hogy ott az egyházkerületek ünnepélyesen kijelentett nézeteit élő szóval tolmácsolják a pátens és ministeri szervezet, s az életbe léptető rendeletek sérelmes voltát elpanaszolják, és azok felfüggesztését és hatályon kívül tételét kérjék; de ministerelnök úr nem nyújtván biztos reményt az elfogadhafáshoz, mert a küldöttek oly egyházi testületeket képviselnek, melyeket a pátens, s ministeri rendelet eltörlöttek, s így törvénytelenek ; ennek folytán elnök ő exc. felhívta a küldöttséget, tanácskozzék a felett, mit kell tennie azon esetben, ha ő felsége előtt személyesen meg nem jelenhetnénk. A küldöttség általános nézete abban összepontosult, hogy azon esetre, ha kérelmét élő szóval ő Felsége előtt nem tolmácsolhatná, írásbeli felterjesztvény fogalmaztassák, és adassék át a ministerelnök úrnak a Felség kezeihez juttatás végett. * E cím alatt az 1859-ik évi protestáns pátens három nevezetes okmányát fogjuk közölni, ú. m. a küldöttség »Napló*-ját, a küldöttség által a felséghez intézett »Folyamodvány*-t, s végül az »Irányadó* címen kiadott utasítást. A becses okmányokat Ádám Kálmán kecskeméti esperes úr szívességéből kaptuk s mi készséggel teszszük közzé. Tudásul és tanulságul a jelen nemzedéknek, miként kell szeretni s vészben-viharban védeni a vallást és az egyházat. A »Napló* kéziratára vonatkozólag a közlő esperes úr ezt írja : »A kecskeméti egyházmegye akkori esperese, Miskolczi István is köröztette s a t. vezsenyi egyház »Currentale Protocollum«-ába 1860, mártius 28-áról be van jegyezve, hogy esperes úr körlevele megérkezett, melyben tudatja, hogy a senorum collegium a »Tájékozás* és »Irányadó« című iratokat teljesen magaévá tette s ezeket a lelkészekkel és gyülekezetekkel közölni rendelte. Közölte egyszersmind a »Napló*-t és a felség »Folyamodvány«-t is, melyeket testvérbátyáim írtak le. Így maradtak meg ezek a t. vezsenyi egyháznál«. Sserk.