Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
Halk mássá zendül, messze, messze, Vagy ah, szivem mélyén talán ? . . . Mintha viharvert őszi tájnak Fáradt visszhangját hallanám! Itt, itt, szivemben zeng az ének, Az Úr erős, nagy, jó, örök! — Tovább, tovább én tört hitemben Átújhodom, megépülök. Mint áldozattűz gyúl ki lelkem, Imádsággá lesz sóhajom . . . És szembeszállva száz viharral : Mosolyogva járok utamon ! Szabolcska Mihály. Péter apostol levelei.* Bevezetés. 1. Az apostol életének főbb adatai. Péter apostol a Genezáret-tó nyugoti partja mellett fekvő Béthsaidában született (Ján. 1, 45). Eredeti neve Simon volt; atyját Jánosnak hívták, a mely név valószínűleg azonos a görög Joanészszel (H. ö. Máté 16. 17; és János 1, 43; 21, 16). Anyjának a neve a hagyomány szerint Johanna, feleségéé Concordia vagy Perpetua volt. A hagyomány szerint, az apostolnak több gyermeke lehetett, a kik közül fenmaradt leányának Petronellának a neve. Elhívásának tényét az evangéliumok teljesen megbízható módon terjesztik elő. Máté 4, 18—22 s Márk 1, 16—20 szerint Jézus a megkisértetés után a galileai tenger mellett járván, találkozók Simonnal és Andrással, a kik halászattal foglalkoztak. Itt hívta el őket, valamint a Zebedeus fiait, Jakabot meg Jánost is tanítványaiul, ama nagyjelentőségű képileges igéret mellett, hogy ezután embereket fognak halászni (H. ö. Lukács 5, 1—11; János 1, 41—43). Ez elhívási ténynyel egyidejű a Péter (görög) és Kéfász (arám) név eredete is. Mint választott hű tanítvány, saját tapasztalatából ismerte Péter mindazokat a beszédeket, a melyeket a világ Üdvözítője szólott s látta mindazokat a csodatényeket, a melyeket az emberi nem égi barátja e földön végrehajtott és szemlélője volt azoknak a mélységes titku, de dicső jelenségeknek, a melyek a váltság művének elkezdőjét és befejezőjét a legszentebb hála és imádás tárgyává tették. így érlelődött meg lelkében az a tudat, hogy Jézus valósággal az igazság és élet örök fejedelme. Péter jellemében kiválóan két fő vonás tűnik szemünkbe, nevezetesen a tanítványi ragaszkodás és az apostoli elszántság. Ám, hogy heves vérmérséklete bölcs önfegyelmezéssé, s egészen az ingadozásig csapongó változékony kedélye tudatos állhatatossággá változott, valamint az, hogy apostoli hivatása betöltésében példányszerü hűséget és mind a vértanüságig kész hitengedelmességet tanúsított, mindez sok rendbeli lélekemésztő és edző ellenhatások tüzpróbái után egyedül az Úr Lelkének megszen* E bibliai kritikai tanulmányt mutatványul közöljük arra nézve, hogy a tervezett »Magyarásatos Bibliái-ban, az isagogikai kérdéseket ár. Eráős Józsefaz egyes szent iratok fontosságához és terjedelméhez mérten, mily arányban gondolja kidolgozandóknak s közzéteendőknek. Előttünk azonban más kepe lebeg a »Magyarázatos Bibliá«-nak. Sserk. telő, ujjászülő és vezérlő ereje által történhetett. Attól az időtől kezdve, a mikor Pétert a halálból feltámadott Idvezítő az evangelium hirdetésével megbízta (Ján. 20, 21. r.) s aztán szent Lelkének ellenállhatatlan erejével áthatotta: lankadást nem ismerő buzgósággal harcolt az evangelium diadaláért, mind a végső lehelletig, a monda szerint 67-ben, vagy 68-ban bekövetkezett haláláig. Mint írót, Krisztus iránt érzett önfeláldozó szeretet és az Úr eljövetelére irányuló élő reménység s komoly méltósággal párosult alázatosság jellemzik. Az Apostolok Csel.-ben foglalt beszédei s kánoni két levele arról tanúskodnak, hogy tanrendszerében a keresztyénség alapelveinek fejlődésképes magvai és csirái mind feltalálhatók. Különösen kiemeljük három fő tulajdonságát. Egyik az, hogy ő, mint közvetetlen fül- és szem-tanu tesz vallást az Úr beszédeiről és tetteiről; a másik az, hogy az ó- és új-szövetség szerves egységét hangsúlyozza; a harmadik az, hogy az élő üdvremény hatja át egész valóját. Előadása élénk, erőteljes és részesülői mondatokban egymáshoz fűzött gondolatai hatásosak. Nevével kapcsolatban, sőt neve alatt, több apokrifus irat került forgalomba. H. ö. Frotestáns Szemle 1896. évfolyam 1—4 füzet. 2. Péter apostol első levele, a) A szövegről. Péter apostol első levelének szövegére nézve Hieronymus feltevése alapján némelyek úgy vélekednek, hogy szerző eredetileg héber, illetve arám nyelven írta s aztán, Silvanus. vagy Márk által fordíttatta görögre első levelét. Ámde e felfogást megcáfolja az a körülmény, hogy szerző az ó-szövetségi helyek idézeteinél mindig a septuaginta szövegét tartja szem előtt, már pedig, ha eredetileg héberül vagy arámul írt volna, akkor nem lett volna utalva arra, hogy ó-testamentumi idézeteinél ne az eredeti héber szöveget, hanem az általa kevésbbé értett görög fordítást használja. Mások meg úgy gondolkoznak (Eicohrn, Böhme), hogy Péter apostol e leveleit vagy Márkkal, vagy Silvánussal iratta, ő maga azonban csak a tartalmat, a gondolatokat szolgáltatta hozzá. E kritikai feltevés indokául azt a körülményt szokták felhozni, hogy Péter első levele a Pál efézusi és római, sőt némi részben a philippi, galátai és többi leveleivel is rokon kifejezéseket, azonos intelmeket és hasonló gondolatokat tartalmaz. Azt mi sem vonjuk kétségbe, hogy ez a hasonlóság majdnem szembeötlő és feltűnő. így pl. ha összehasonlítjuk a következő helveket: I. Péter 1, 3 és Eféz. 1. 3; 1, 14 ésEféz.2.3; 2, 18 és Eféz. 6, 5; 3, 1 és Eféz. 5, 22 ; 5, 5 és Eféz. 5, 21; továbbá I. Péter 2, 5 és Róm. 12, 1 ; 2, 6 és Róm. 9, 33; 2, 13 k. és Róm. 13, 1—4; 3, 9 és Róm. 12, 17; 4, 10 k. és Róm, 12, 6 k.; 5. 1 és Róm. 8; 18; de még ezen kívül I. Péter 2, 1 és Kol. 3, 8; 2, 16 és Gal. 5, 13; 5, 14 és I. Kor. 16, 20 (h. ö. Róm. 16, 16; I. Thess. 5, 26); mindenesetre be kell látnunk, hogy ugyanazon tételekre nézve Péter és Pál leveleiben teljesen egységes felfogással és előterjesztéssel találkozunk. Sőt még azt sem vitathatjuk, hogy Péter és Jakab levele közt is megállapítható a szellemi egység, legalább erre mutat I. Péter 1, 6—7 és Jakab 1, 2 k.; 1, 24 és Jak. 1, 10 k.; 4, 8 és Jak. 5, 20; 5, 5-9 és Jakab 4, 6; 7, 10 összehasonlítása. Mindezek alapján azonban egyáltalában nem látjuk indokolva Weisznak azt az ötletszámba menő okoskodását (die Petrinische Frage. Studien und Kritiken 1865, 4; és 1866, 2), hogy a Pál apostol illető leveleiből felsorolt helyek a Péter levelének megannyi visszhangjai volnának, melyeket Pál apostol a Péler levelének olvasása nyomán közölt volna olvasóival.