Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. hevület. Pipa-utca Íi3. szóm, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszht/ Viktor hönyvhereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. éa hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 hr ; egész évre : 9 frt. JEi/yes szám ára fiO hr. Beteg társadalom. Bármerre fordulok, mindenütt azt látom, bárkit kérdezek, mindenkitől csak azt hallom : beteg, nagy beteg a társadalom. Betegség dúl a politikában, sínlőclik a tudomány, eszményeitől megfosztva a művészet, pang az irodalom, válság alatt nyög a gazdaság, ipar ós kereskedelem ; beteg a család, beteg az egyház, beteg a morál; de talán legbetegebb a sziv, a lélek. íla a politikust kérdezem, Szemere keserű, komor szavaival felel: »Sokat beszélünk, keve­set érezünk. Tekintélye ma már alig van nálunk valaminek. Bizonyos társadalmi nihilizmus felé evezünk. Tisztességes embernek túlnagy teher­rel kell megfutnia az életpályát. Nem jutalmaz­zuk kellően az erényt és nem büntetjük illően a rosszat. Közönséges halandónak alig fizeti ki magát a mindennapi életben a tisztesség. A tár­sadalom magasabb rétegeiben is tehetünk bün­tetlenül bármit, csak mondjuk rá, hogy politika. Nem boldog a magyar!a {Szemere Miklós szavai a Széchenyi-lakomán.) A moralistafilozof így rajzolja meg korunk ethikai képét: »A nagy jellemek fajtája Franciaországban kihalóban van. A közöny és a kétely rémséges pusztítást vitt véghez az emberek lelkiismereté­ben és akaratában. A művelt embereknek a val­lási és erkölcsi dolgokban, sőt még a politikában is, nincs meggyőződésük, csak véleményök. Hova let­tek a hivők, kik a martyrok nyugodt erélyével tartanak ki hitök mellett? Hol vannak a filozofu­sok, kik a kötelesség szavát és az erkölcsi el­veket emelik a legmagasabbra? Hol azok az erős jellemek, kik erős meggyőződésükkel ma­gukhoz csatolnák a habozok és kislelkűek sere­gét? ... A kutatás, a kétkedés aláásta a régi ideálokba vetett hitet, de nem állított helyükbe másokat. A vallás, erkölcs, kötelesség, becsület, az eszményiség, az emberi lélek e legszebb vi­rágai, könnyű fantomokká bomlanak szét. Az erkölcsi érzék eltompul, a lelkiismeret szava el­hal, a nagy jellemek kiszáradnak. Az élet rút érdekharcában nehéz fölfedezni egyetlen fenkölt érzelmet, egyetlen nagy eszmét. Az emberek csak élvezni akarnak. Az élet erkölcsi korlátok nélkül való érdekharccá sülyedt. A mai nemzedék kiöli fejéből és szivéből azokat a törekvéseket, melye­ket az emberiség eddig halhatatlanoknak tartott«, (E. Meric: Energie et Liberté, Paris, 1897.) Az irodalom eszmei hanyatlását és elnem­zetietlenedését ugyan ki ne látná, ugyan ki ne sajnálná? Mikor mindenki töri magát a magyar formákért, a magyaros nyelvért, de irodalmunk és művészetünk lelkében és tartalmában idegen szellem rombol. Magyar szív és magyar elme, nemzeti íz és tősgyökeres zamat ritka, mint a fehér holló. A morál, a köz- és magán és a családi mo­rál, nagyon gyenge lábon áll közöttünk. »Va­lami erkölcsi malária féle járvány pusztít a mi közéletünkben. Minden satnyul, hervad és visz­szafejlődik. A hova lépünk, a talaj inog alat­tunk. Nincs egy szilárd pont, a melyre állhat­nánk. A jellemek puhulnak és kivesznek. Semmi­féle eszmény nem nő és nem virágzik többé. A közügyekért való önzetlen lelkesedést kiszo­rította a magánérdekek kultusza. A jog helyébe az erő, az igazság helyébe a hatalom, az eszmé­nyek helyébe az érdek lépett. A köziélekből ki­kiveszett a meggyőződés és az elvek tiszta­sága. A mit fenszóval hirdetnek, egy betűt sem hisznek belőle. Képmutatás és hazugság ron­gyaival takargatják a rothadást. Ki emeli föl a jellemeket, ki szüli újjá a lelkeket, ki terméke­nyíti meg a meddő elméket, ki gyógyítja meg ezt a beteg, haldokló társadalmat?« Ilyen panasz naponként hallható korunk komolyabb férfiainak ajkain ós ilyen sóhajtások sűrűen olvashatók gondolkodó írók dolgoza­taiban. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom