Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

Vegyük ehhez azt a súlyos válságot, melyben a gazdaság, ipar és kereskedelem világszerte sínylődik ; vessünk csak futó pillantást a családi és magánélet iszonyú elposványodására: egyfelől az öngyilkosságok, házasságtörések, sikkasztások, jogtalan nyerészkedések, aljas üzérkedések végnélküli sorozatára, másfelől meg a vagyonosabb osztályok szertelen élvezetvágyára, hallatlan fényűzésére és a szegényebb osztályok elkeseredett élet küzdelmére, melynek végén ott feketéllik az Istent, hazát és erkölcsi rendet felforgató nihilistikus socialismus. Iia ezeket együtt elgondoljuk, előttünk áll a mai társadalom beteg szervezete, melynek testét fizikai elpuhultság és elvénültség sorvasztja, lelkét erkölcsi miazma inficiálja. Oly siralmas, oly kétségbeejtő ez a kép így magában, hogy ha nem volna másik oldala is, le kellene mondanunk e társadalom, e nemzet jövőjéről. De a hol legnagyobb a veszedelem, ott van legközelebb az isteni gondviselés. A mi beteg társadalmunk sebére is van még balzsam. Nem a földön, de az égben; nem az emberektől, de a gondviselő Istentől. Bármily sokoldalú is társadalmunk betegsége: szervi bajainak főfő oka az, hogy leikeink az Istentől és az ö szent Fiától eltávolodtak. Korunk nem hisz az élő Istenben, nem az ő megváltó szent Fiában, nem az ő újjászülő és megszentelő Szentleikében. Az a legfőbb bajunk, hogy leikeink elszakadtak a mennyei életkútfőktől, az igazi fentartó ideáloktól. Az istenség teljességéből fakadó igaz eszmények helyett hamis földi eszményeket teremtettek túlbecsült tudományaink, ele a melyek, emberi alkotások lévén, nem képesek megtartani az emberi lelket. Az örök világosság helyett, mely Názárethben gyúlt ki, »csalfa, tünde fényalakcc után futunk, mely az élet »síron futó felhőin megtörik, ele nincs sehol Az egy, igaz, isteni vallás helyett, melyre Krisztus tanított, ember csinálta földi hitvallások, tünő hitnézetek bolygói után futkosunk. A természetiek, a földiek, az e világból valók annyira elfoglalják szivünket, elménket, testünket, hogy nem hiszünk a természetfelettiekben, a mennyeiekben és azokban, melyek nem e világból valók. Az emberi ész és tudomány külső sikereiben annyira elbizakodtunk, hogy a földiek kedvéért megszakítjuk az égiekkel való összeköttetésünket. Az őszintébb lelkek látva a sok külső sikert, nyíltan kimondják, hogy többet ér a hatalmas földi protekció, mint a mennyei gondviselés s az Isten segedelme. Ez a hitetlenség és tévhit a jelenkor fö bűne, mely erkölcsi sorvadásba ejtette a lelkeket és az erkölcsi bomlás lejtőjére vitte társadalmunkat. Azért piszkos nálunk a politika, mert kiaszott belőle a keresztyén ethikai tartalom. Azért nagy a társadalmi corruptio, mert az erkölcsiség helyett hatalmaskodásból, furfangból, élelmességből, szóval az úgynevezett életrevalóságból csinálunk virtust. Azért laza a családi erkölcsiség, mert a hitetlenség kiszorította belőle a keresztyén kegyesség belső erőit, azt a mennyei malasztot, melyet semmi földi hatalom nem képes pótolni. Azért eszmétlen a tudomány s haltak ki az igazi eszmények az irodalomból és a művészetből, mert a keresztyénség eszményeit lejáratta a filozofiai skepszis és az ethikai utilitarismus. Azért üresek, meddők, sivárak, önzők, elvénültek a lelkek s meghasonlottak, kiégettek, kapzsiak és élvhajhászok a szivek, mert hiányzik belőlük az Istennel való étetközösség örök ifjúságot biztosító, újjászülő és megnemesítő ereje. Csudálatos dolog, hogy az emberek, míg azt belátják és széltében gyakorolják, hogy virágot, fát, állatot s minden élő lényt folytonosan oltogatni, nemesíteni kell, hogy a természetes elvadulástól, a degenerálódástól megóvják: addig az emberi lelket, melyben minden élő lény között legnagyobb a hajlam az elsatnyulásra, engedik az isteni élet mennyei oltó és nemesítő erői nélkül szabadon tenyészni, elvadulni, sőt virtust csinálnak az Istentől való elszakadásból. Ámde nemcsak a testi, ele a lelki természet törvényét sem lehet büntetlenül megsérteni. Ki az Istentől elszakad, előbb-utóbb az Isten ellen támad, mert nem lehet Isten nélkül élni, hogy Isten ellen ne forduljunk. Mert a kik az igaz Istentől elfordulnak, hamis istenek ós bálványok előtt hódolnak meg. Korunk társadalma beteg. Azért beteg, mert elfordult az istenség életadó közösségétől. Elzárta magát ennek életvizeitől. Vezessük vissza a lelkeket az élő Istenhez : megújulás, erkölcsi újjászületés, társadalmi és nemzeti megújhodás támad belőle. A visszavezető és megújító erő Krisztus és az ő evangéliuma, mely Istennek hatalma mindazoknak, a kik hisznek benne. Szőts Farkas. Egy fontos kérdés. Joggal nevezhetem fontosnak és nagy horderejűnek azt az eszmét, a mely elmúlt millennáris esztendő vége felé — a bekövetkezendő szebb időknek biztató előjele gyanánt — Irodalmi Társaságunk kebeléből kipattant s a mely, ha létesülni fog akként, a tniképen mi szeretnők, prot. tudományos irodalmunk egy örökbecsű munkával lesz gazdagabb. Legyen szabad nekem is, mint a Társaság egyik igénytelen tagjának, e fontos kérdéshez röviden hozzászólanom.