Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-26 / 17. szám

2. Ezer év hirdeti Isten, vezérlő hatalmad. Hős Árpád nemzetén, nem vett ellen diadalmat. Állunk, mint szikla-bérc merészen, Nem dőltünk meg viharban, vészben, Mert védeni Te álltál készen. 3. Mi erős Hadnagyunk, magyarok égi Vezére, Védd e Hon szent földét, melyet szerzett hősök vére! Védd e népet, mely ma kiáltja, — Térdeit meghajtván imára: — Üdv! Dics Néked! Ég, föld Királya! 4. Védelmezd nemzetünk, egy új ezredes koron át! Őrizd meg ki fején viseli a szent koronát! Viselje azt békében, fényben; Legyen szilárd s mély nagy szivében : »Bizalma az ősi erényben*. 5. S mind azok, kik e Hon dús kebelén együtt élnek: Szeressék egymást hőn, mint igazi hű testvérek, Viszály, testvérharc, — e nagy átok —: Óh néptörzsek ne szálljon rátok, E föld nekünk s nektek Hazátok. 6. Szent Lelkek szálljon le zúgó szélben, tüzes lángban, S repüljön mindenik templomba és iskolába, Hogy azokban szeretet, béke, — Melyekért hullt az Űr szent vére — : Hirdettessék, népünk üdvére. 7. Jézusunk. Vezérünk! Te e földi haza helyett Szebb hazát, örök hont szereztél nekünk fenn: a mennyet,; Hol ezer év csak egy percenet, Bün, sóhaj, könv, ismeretlenek, Vidd fel oda egykor lelkemet! Alsó-Némedi, 1896 ápril hó 18. Vargha László, ref. lelkész. Még egyszer Dragoni. (Folytatás és vége.) Tény — mondja továbbá korrajzíró — hogy »Dragoni semmire sem ment a szerződés felbontásával« (csakhogy elébb még azt kellene bebizonyítani, akarta-e ezt?) »és érvényben maradt az 1582. évi statusquo«. íme. itt önmaga bevallja tévedését, igazat ád nekem, s valótlanságnak declarálja azt, mit a Szemle 317. lapján oly nyomatékosan tanít e szavakban : »házunkat Beythe István uramtól egyezkedés útján visszaváltottam«. De mégis neki van igazsága. Legyen! Tény — mondja továbbá — hogy »Dragonus 1587. július 13. nyugtáján nobilis ac reverendissimi domini* * A kezemnél levő hiteles másolatban reverendi domini címzés áll. Stephani Beythe superatiendentis ecclesiarum Dei in Hungáriái nevezi Beythét; »tény, hogy 1587. január 22-én Sopron város tanácsát meghatalmazó levelének bevezetésében Dragoni* .... >cum excellentissimo viro domino Stepbano Böyte« címet írt s e kettőből jogosan írhattam excellentissimum reverendissimum dominum-ot Beythe titulusa gyanánt*. Ezek tények, beismerem; sőt bevallom, e címzések a mi Bevthénket jogosan megilletik, s ezeket neki kötelességszerűleg meg is kell adnunk. Ámde tisztelt olvasóim! itt nem Beythe cím jogosultságáról, hanem arról volt és van szó, hogy az 1587. jan. 22. kelt levél idevonatkozó részében, mily cím van adva nékie. Ott pedig kétségbevonhatlanul ez mondatik : dictos hungaricales florenos quadringentos excellenti domino Stephano Böyte ad manus, vei cui ipse commendavit gratiose assignare et dare dignentur. Ha úgy ítéled szives olvasóm! hogy egy közhitelességű okmány szavaiban vagy szövegében változtatást tenni s azt alterálni szabad: ekkor, mint akarja, legyen a korrajzírónak igazsága. Tény — állítja továbbá korrajzíró — hogy a tanács adta el a házat s fizette »ki BeythétE tétel valóságát tagadom s ez állítást bebizonyíthatatlannak kell nyilvánítanom. A házat ugyanis Beythének Németújvárott 1587. március 27-én kelt engedélye mellett Dragonus adta el, 1587. július 4-én kelt nyugtájának eme tétele szerint: >domum meam certas ob causas vendidi«. Ő maga adta el tehát s nem a soproni tanács. Eladta pedig tekintetes és nagyságos Bachian — Bacsán — Boldizsár úrnak, ki 1587. ápril. 3-án ó szerint — juxta vetus Calendarium — a soproni tanácsülés előtt élőszóval tett bevallások szerint a zálogtárgyakat Beythétől kiváltotta. A vételár a tanács által birói zár alá vétetett, s bár 1587. április 19-én kelt levélben rimánkodva s Isten nevére kérik a tanácsot, hogy a nálok letétben levő egész összeget teljes joghatósággal Beythe úr kezeihez adják át írván: »non soluin rogamus, verum etiam oramus et obsecramus ut totam illám in medio dominationum vestrarum depositam summám, id est pretium domus nostrae, in et pro integra et totál i exemptione dictarum rerum apud Stephanum Beöythe impognoratarum suae excellentissimae dominationis manibus dignentur plena cum authoritate dare« ; mégis mikép történhetett? az egész 400 frtnyi összeget a soproni tanácstól, 1587. július 4. és július 13-án kelt nyugtatványa szerint Dragonus vette föl. Ez az eset talán jobbat bizonyít Beythe István jó szivéről és bizalmáról, minta fennebbi? Lehet-e tehát e tételűéi korrajzírónak igazsága? Tény — felhozza végre önigazolására korrajzíró — hogy Dragoninak személyesen el kellett menni Sopronba. Bizony csoda, hogy a soproni tanács testületileg nem ment el hozzá Körmendre, hogy a 400 frtot nékie átadhassa! De hát szíves olvasóim! bírálatomban nem arról volt szó, a minthogy nem is lehetett, hogy a pénzfölvételére Dragonusnak föl kellett-e Sopronba menni, mert ennek okvetlenül így kellett történni, hanem arról, mit korrajzíró az olvasó közönséggel elhitetni akart, hogy vájjon a Sopronba leendő felmenteire és a pénz fölvételére tűzött-e ki a tanács Dragonusnak záros határidőt. Ha ő ezt bebizonyíthatja: legyen nekie igazsága. És most a főtárgygyal egybefüggő s attól elválaszthatom előterjesztések megtétele után, vizsgáljuk meg közelebbről azon megjegyzéseket is, miket korrajzíró, e Lapok 5. számában bírálatomra fölvilágosításul ád. * Ezt a levelet nem Dragonus, de neje Deven Katalin írta és e szavakkal zárja: »Amplissimarum dominationum vestrarum íidelis servitrix Catharina Deven, nobilis domini Casparis Dragoni Keörmendiensis ejusque provinciáé sacrae theologiae professoris legitima consors«.