Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

pedig özvegy nőt vett feleségül, kinek apja egykor zágrábi consul (polgármester), első férje pedig, kit korrajz-író nem említ, pedig érdekes leendett, Leporini István jeles és tudós férfiü volt. Ismeretségük régibb keletű lehetett. Véleményem mellett szól végre a horvát nyelv teljes tudása s azon gyakorlottság, melyből az igét e nyelven is hirdetni Dragonus képes volt; mert alig lehet föltenni, hogy más anyanyelvű és oly képzettségű egyén, csupán a nyelv elsajátításáért hajlandó lehetett volna az erre megkívántató időt Horvátországban eltölteni. Mindezek erős vélelmet keltenek bennem, hogy Dragonus az anyatejjel tanulta el a horvát nyelvet. S itt, mert vonatkozással van, fölemlítem, hogy korrajz-író alternatívái közül — 311. 1. — nem találom elfogadhatónak, mert nem találom komolynak azt, hogy »Dragonus, talán mivel felesége is horvát volt, csak apostoli busgóságból hirdette horvát nyelven is az evangéliumot* ! Ez nem is apostoli buzgóság, de neje iránti figyelem leendett. És ha Dragonus nem lett volna a horvát nyelvű hívek lelkészeül is a soproni tanács által megválasztva és authorizálva, nem írhatta volna oly bátorsággal a nevezett tanácshoz »legkedvesebb és tiszteletre legméltóbb patronusaihoz« Hegyfaluból intézett levelét ekként alá: Caspar Dragonus ecclesiae Christi (nem Christianae) ungarice croaticeque collectae apud Sopronios (nem Sopronium) Pastor. Presbyteri kormányzásról s rendszerről vájjon lehet-e e korban szólani? A kegyúri, földesúri jog volt ekkor az irányadó, határozó és döntő. Ezért volt kénytelen Beythe Dragonussal együtt Gróf Batthyányi Boldizsárhoz, kegyelmes urukhoz folyamodni, s kérelmezni. De jegyezzük meg, hogy a kegyúri vagy földesúri jog rendszernek (systema) soha nem neveztetett; ez »jus patronatus«, »jus territorii* vagy »jus territoriale*. Systema pedig jelent tudományos alkatot, jelent rendszert, s jelent több részből álló egészet. E szerint van Systema Gopernaicum. — Ptolemaícum, — Tychonicum; — van systema mundi — és systema corporis. A két szó: jus és systema nem egy jelentésű. És mi nagyon sajnos, mit fölemlítni is restellünk, korrajzírónk a systema n. 3-ae szót megtette (az a végzet által félrevezetve) első ejtegetésű nőnemű szónak, mit az általa alkotott >systema territoriális* összetétel igazol. (310. lap). A Beythe és Dragonus közötti viszonyról, a soproni ház ügyének mivoltáról, nem lehet a korrajzból biztos ismeretet szerezni. Mert ha igaz és a való tényállásnak megfelelő az, mit az író 1584-ben irat Dragonussal a soproni tanácshoz (317. lap) e szavakban: * Nemes és nemzetes Deven Katalin asszonynak, az én hitestársamnak menyasszonyi hozományképen nálatok levő házunkat Beythe István uramtól egyezkedés útján visszaváltottam« : megíejthetlen kérdésül maradt, hogy ez ügynek lebonyolítása miért húzódott el még ezután is három évig, 1587. ffiárc. 15-ig? Ha 1584-ben a házat Beythetől egyesség útján viszszaváltotta, s így az ügyet lebonyolította, s Dragonus többé Beythének adósa nem volt, miért kénytelen Deven Katalin 1586. február 24-én kelt levelében a soproni tanácsot kérni, hogy ha valaki házáért Beythe István részére mintegy 500 tallért letesz és lefizetend, azt >plena cum authoritate* adja el? És továbbá miért volt kénytelen ugyanazon Deven Katalin 1587. jan. 22-kén a soproni tanácsot ismételten a ház eladásának foganatosítására felhatalmazni s megkérni, hogy ha valaki a házért 400 magyar forintot ád, mennyit azért az előző évben. 1586-ban Deregdi Anna Jó Balázs neje megígére: »dictos hungaricales florenos quadrigentos excellenti domino Stephano Beöyte ad manus vei cui ipse commendavit gratiose assignare et dare dignentur?«* Itt közbevetőleg anynyit említek föl, hogy a kezemnél levő hiteles kiadványban Beythe csak »excellens« nem pedig »excellentissimus és reverendissimus* címzéssel van jelezve, mint ezt a korrajzíró produkálja a 319. lapon, továbbá, hogy e levélben egy betű sincs arról, mit ő állít, hogy Deven Katalin Beythe István uramat fölhatalmazta volna arra, hogy a soproni házért járó 400 magyar forintot Deregdi Annától térítvény mellett, a tanács előtt kezeihez vehesse. Az áll a levélben tisztán, mit fennebb a levél kiírt részének eredeti szövegében közlök, hogy a 400 magyar frtot Beöyte úrnak, vagy megbízottjának kezéhez kiutalványozni méltóztassanak, és, pedig méltóztassanak a tanácsnál letétbe helyezett pénzek kiadási módozata szerint. Óvakodom az eredeti szöveg bővebb idézésétől és csak annyit közlök, mennyit a tárgy megvilágosítására s észrevételeim igazolására mulhatlanul szükségesnek ítélek, mert jól tudom, mily nagy gond, 2—3-szori correctura kívántatik ahhoz, hogy a latin szöveg, időnkben hibátlanul kerüljön az olvasó közönség elé. Megjegyzem továbbá, hogy mint a korrajz írója akarja, nincsen már ekkor Deregdi Annának semmi köze az ügylethez; ő általa senki semmit nem fizettethet, ő nincs semmi obiigóban. 1586-ban megígért a házért 400 magyar forintot, akkor ennyiért nem kapta meg. Deven Katalin csak fölemlíti levelében, hogy ha valaki az ő általa megígért 400 frt összeget megadja, a házat a tanács »plena cum authoritate« eladhatja és adja is el, de kötelezettségben állónak Deregdi Annát nem tartja, nem is tarthatja, mert mint tudjuk, a dare. ige. nemcsak adni, de igérni, megajánlani jelentéssel is bír. És ép ezért csodálnunk kell korrajzírói, ki nem csak "ecfcTig, de ezután is_ folyvást szerepelteti Deregdi Annát, mint adóst, és nem tűnik föl néki, hogy Deven Katalin és férje Dragonus a tanácsot minden levelükben a ház_e]adására kérik és hatalmazzák föl, mit a tanácstól kérni s mit a tanácsnak teljesíteni nem lehetett volna, ha a házat Deregdi Anna csakugyan megvette volna. Észrevételezem, hogy a tallér és magyar forint egy érték volt De, hogy kérdéseinkhez visszatérjünk, ha Dragonus neje házát 1584-ben visszaváltotta s Beythének többé nem adósa, miért kénytelen maga Dragonus 1587. febr. 16-ról a soproni tanácshoz intézett levelében nejének az előbbi pontban ismertetett kérését csaknem szórói-szóra ismételni, s kérni, hogy a házat, tetszésük szerint, bármely tisztességes embernek 400 tallérért, mennyit azért a mult évben nemzetes Káldj Péter úr előtt Deregdi Anna megigére, adják el s az összeget, Beöyte vagy megbízottja kezéhez adják át? — Itt sincsen, őszintén ki kell jelentem, egyetlenegy betű sem arról, az összegnek Beythe részére való átadását kivéve mit korrajz író e levélből — 320 lapon —• kiolvasni képes, hogy t. i. »Deregdi Annától vennék át a ház árát, (és adják azt át Beythe István úrnak) ki arról majd ő helyette nyugtatványt ád és a pénzt is eljuttatja kezeihez*. Mily zavar! Mily történet-gyártás! Valóban bámulatra méltó, hogy valaki ekként tudja lefordítani a levél eme szavait: »rogo, ut domum conjugis meae . .. . cuicunque honesto viro voluerint, quadringentis talleris (quos generosa domina Anna Deregdj anno elapso coram egregio domino Petro Kaldj pro ea dabat), vendant, ac dictam summám ad manus Stephani Beöyte .... vei ad ipsius homínem, ad hoc designatum transmittant*. Megjegyzem, hogy a levél aláírása ez: »amplitudinum vestrarum servitor et amicus* ; nem pedig, mint * Beythe nevét, midőn okmányokból veszem át, mindig betűszerint úgy írom, mint az a hivatolt okmányban írva van. Se. A.