Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

hogy a teljes belmisszióhoz sokkal consolicláltabb viszonyokra van a papságnak szüksége, mint a milyenek között tényleg él. És a ki azt e viszonyok mérlegelése nélkül követeli: gazda nélkül számít s követelésében a mértéken túlhajt. Ha a lelkészkedő papság mai helyzetében csak annyit is el tud érni, hogy megőrzi az ősök által ráhagyott drága örökséget, a mint azt kapta s így adja át a jövendőség — adja Isten — szegénységgel már nem küzdő papságának: már ekkép is becsületes munkát végzett. Es az Isten bizonyára kedvezőbben ítéli meg munkáját, mint azok, a kik manapság oly könnyen mondják ki munkáj ara a kedvezőtlen sententiát, s a kik az idők ábrázatának tűrhetlen való megváltoztatását sürgetik.* Cegléd. Tóth Bertalan, s.-lelkész. ISKOLAÜGY. Protestáns középiskolák millennáris értesítői. II. Az újabbkori tanintézetek értesítői közül úgy külső terjedelemre, mint belső tartalomra nézve főleg három magaslik ki: a szarvasi, csurgói és a nyíregyházi. A szarvasi, előbb mezőberénvi ág. ev. főgimnázium története Benka Gyula avatott tollából került ki. Hivatásszerű egyén munkája, nem hiába, hogy szerzője »a tanári foglalkozás családi hagyomány szerinti örököse* s lélekkel csüng a tövises tanítói pályán. Ez a szerető lélek sugárzik történetéből, melyben nem terjengve, nem csapongva, mindazt előadja, a mi az iskolára hazafias, protestáns és közművelődési szempontból tartozhatik. Kiemeli az intézetnek nemcsak kulturális, de hazafias ténykedését is. Képet nyújt külső, belső életéről, fejlődéséről, a patronusokról, tanárokról, ezek irodalmi működéséről, a tanulókról s ezek szelleméről, magaviseletükről, testi, lelki hajlamaikról s kedvtelésükről. Ez a rész rendkívül érdekes, vonzó s a mellett tanúságos olvasmány is. Az egész történetet az iskolák történetével foglalkozó tanártársaimnak jó lélekkel ajánlhatom. Kár, hogy a már fentebb nem helyeselt puszta * A belmissziói tevékenységnek kétségkívül megvannak a maga nehézségei, s ezek között egyik legnagyobb a papság szegényes és sok helyen Ínséges fizetése, vagy 30—40 helyen pedig a nagy-gyülekezetek rendszere. Ámde ezek a nehézségek nem az egész papság s nem is a többség nehézségei. Ezeken a szervezeti akadályokon sürgősen segíteni kell s mivlcet, Lapunkat nem illethet vád, hogy ezt az égető kérdést valaha elhanyagoltuk volna. Most is sürgetjük s mindig fogjuk sürgetni mindkét akadály megszüntetését. De a belmissziónak erkölcsi akadályai is vannak, melyeket a t. cikkíró egy szóval sem említ. A belmisszió legfőbb erkölcsi akadálya szerintünk a hit, a bizalom, a bátorság elégtelensége. Ezeken íg segítenünk kell, mert addig anvagilag sem boldogulunk. Szerk. latin szövegű törvényközlés, habár nem épen nagy terjedelemben. de itt is előfordul. A csurgói főgimnázium történetét rövidnek nevezi szerzője s kibővítését az új főgimnáziumi épület felavatási ünnepére ígéri. Azonban a történet jelen kidolgozásban is bőnek és nagyon részletesnek mondható, viszonyítva pl. a debrecenihez vagy akár a pápaihoz. A tárgy iránti lelkesedés, sok studium látszik a munkán. Nem puszta külső történet, hanem egyúttal a tanügyi állapotok lelkiismeretes festése is. Közli az előadott tudományokat, azok módszerét, az iskolai törvényeket. Sőt rövid áttekintésben még az iskola szellemét is vizsgálat tárgyává teszi. Szól a tanárokról és a tanulókról. Teljes, derék mű. A nyíregyházi inkább külső képét rajzolja az intézetnek, de sok szellemmel és oly élénk tollal, hogy a mult, szereplő személyeivel, szinte megelevenedik szemeink előtt. Áttekinthetőségét nagyban elősegítik a margóra írt rövid tartalomjegyzékek. Az iskola vagyoni viszonyait kimerítőleg ismerteti. Az ifjúságra vonatkozó rész is különösen részletes. A tanárok életrajzát vonal alatt közli, a jelenlegiekét a történet végén. Kár, hogy az intézet tanügyi oldalát csak halványan világítja meg. Ugyanezt látjuk a felsö-lövöinél is. A Wimmer érdeme s iskolájának történeti kialakulása vonzó modorban s lelkesítőleg van előadva, de a belső szellemi életről s a tanügy időnkénti állásáról és fejlődéséről vajmi kevés szó van. A tanárok életét és működését figyelemre méltatja. A bonyhádi értesítő is az iskola külső képét domborítja ki, tagadhatatlanul találó és markans vonásokkal, de a szellem, a tanfejlődés mélyebb kutatása nélkül. Különös súlyt fektet a történet arra. hogy az intézet előbb Szent-Lőrincen, 1870. óta pedig Bonyhádon a német elem között mily nemzeti missziót teljesít Ez érdemét készséggel elismerjük. A budapesti ág. ev. főgimnázium millennáris értesítőjét, sajnos, nem említhetjük a kiválóbbak között. Az iskola történetének előadásánál annalesi rendszert követ, mi kétségkívül jó arra, hogy az olvasó az intézet fejlődését s haladását minden mozzanatával nyomról-nyomra kövesse, de gátul szolgál a végső, világos összefoglalásnak. Ez azonban kisebb baj. Óhajtottuk volna, hogy egy olyan hírneves intézet, mely eleitől kezdve a legkitűnőbb tanárokkal rendelkezett, honnan feles számmal kerültek ki az egyetemi professorok, nevezetes tankönyvírók, tehát Magyarország tanügyének vezérférfiai, mondom, kívánatos lett volna, hogy ez az intézet a tanügy történetével excelláljon, hogy abban, mintegy tengerszemben, láthattuk volna annak a nagy Óceánnak, a mit magyar prot. gimn. kulturának nevezünk, e századbeli mindennemű mozgását, az apályt és dagályt. Ezt nem látjuk s ezért csalódtunk az értesítőben. Ellenben féltő gonddal sorolja fel a történet a neves intézet országhírű tanárainak irodalmi érdemeit és munkásságát szinte a minuciákig, úgy hogy sok helyt a repertórium szerepét ölti magára. Tény, hogy tanárainak irodalmi, s hozzáteszem, szak- és tankönyvirodalmi működésére ez iskola méltán büszke lehet. A történetírónak