Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

— úgy látszik ez a jóleső büszkeség egyik főindító motora volt. Két gimnázium millennáris értesítőjéről nem szóltunk még. Egyik a kúnsztntmiklósi, másik a rimaszombati. Utóbbi nem ad összefüggő, rendszeres és részletes történetet. csak a rendes évi értesítő egyes szakaszai előtt rövid visszapillantast. Ily módon azon elbírálás alá nem eshetik, mely alá vonható egy összefüggő egész mű. Ez intézet története különben már az egyesült prot. gimn. 25 éves jubileumára 1878-ban megíratott s valószínű, hogy kellőleg kiegészítve az fog résztvenni a millenniumi kiállításon, A kúnszentmiklósi értesítőben közölt történet szintén egy kis rész a nagy egészből, mindössze az intézet hat utolsó évének eseményeit tartalmazza, a korábbiakat illetőleg utal az 1888/'89-iki értesítőben megjelent történetre. A közölt rész kellő körültekintésre vall, de itt is előfordul, a mit fentebb már hibáztattam, hogy az iskola, törvények pusztán latin nyelven vannak közölve. Mindenesetre érdekes és tanulságos volna a millennáris értesítők tartalmát, bizonyos megállapított kategóriák szerint, főbb vonásokban közölni, de ez csak akkor járna kellő haszonnal, ha valamennyi prot. iskola millennáris értesítőt adott volna; ámde a legtöbb még most dolgozik az iskola történetén s legföljebb tavaszra lesz kész vele, noha egvnémelyik már ki is nyomatta, mint pl. a miskolci (szerző : dr. Kovács Gábor) két kötetben. — A késedelmező intézetek az itt ismertetett millennáris értesítőket sok szerencsévei hasznaihatják fel, sőt a javát mintául is vehetik. Legyenek rajta, hogy az iskola tanügyi oldalát minélinkább kidomborítsák, ellenben a külső történetnek csak másodrangú jelentőséget tulajdonítsanak. A prot. iskolák hazánk történetében elsőrangú kulturmissziót teljesítettek. Nevükhöz, emlékükhöz csak felemelő és magasztos érzések tapadnak. Illő, hogy e szép múlt a maga nagyságában és fényében, valóságában és teljességében legyen ezredéves ünnepünkön felmutatva. Az állami és kath. tanintézetek versenyeznek, hogy történeteiket minél szélesebb körben, nagyobb apparátussal és kimerítőbben irathassák meg. — A versenyben a protestáns iskoláknak is teljes erővel részt kell venniök, mert bizonyos, hogy a különböző tanintézetek — a mint már egyes lapok pengetik is — összehasonlításoknak lesznek kitéve és szégyen lesz reánk, ha az összehasonlítás a mi rovásunkra üt ki. Épen azért bármely iskola nemcsak önnönmaga, de a prot. tanügy közös érdekét és dicsőségét is sérti, ha úgy, a hogy összetákolt, hirtelen és könnyen összeütött dolgozattal áll elő. Alföldi. A magyar néptanítókhoz. Wlossics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter újévi üdvezlete. Megjelent a »Néptanítók Lapja* f. évi 1-ső számában. Szivem egész melegével üdvözlöm a honalapítás ezredik évfordulójának hajnalán Magyarország érdemes néptanítói karát! Szeretnék minden egyes tanítóval kezet fogva, közvetlenül szólni arról a magasztos, nemzetem sorsára döntő hivatásról, melyet nekik betölteniük kell. Szeretném velük egyeukint átérteni és átérezni azokat az eszméket, és eszményeket, melyek lelkemet hevítik és a melyeknek életet ők vannak hivatva adni. Szeretném a meggyőződés tiszta, őszinte hangján biztosítani őket. minő igaz érdemnek tekintem azt — és tekinti e hazának minden művelt polgára — ha a néptanító hivatása magaslatán áll. Tudom, hogy a magyar társadalom a néptanítói munkásságot, ennek nagy erkölcsi értékét és hatalmi erejét még mindig nem emelte közbecsűjében arra a színvonalra, mely megilleti. De ismét igazságtalanság volna azt állítani, hogy a közfelfogás ez irányban is ne volna hatalmas átalakulási és fejlődési folyamatban. A most forrongó és jegecesedő magyar társadalomban mindinkább új világnézlet tör elő a pályák értékének megítélésében is és a közművelődés haladásával finomul a társadalom közbecsűjének tartalma és iránya is. így is kell lenni. Mert, a mely társadalom csak a nyers, azonnal kézzelfogható és rögtön hasznot hajtó anyagi eredmény előtt hull porba és nincs finomabb, tisztultabb izlése, érzése és értelme a kultura eszményei, a műveltség hatalma és nemzetföntartó ereje iránt, a hol a közművelődés szolgálatában álló munkának és munkának megbecsültetése küzdelem tárgya: az a társadalom még messze áll a civilizáció magaslatától. A magyar társadalomban lépésről-lépésre hódít az igazság ereje. A kultura fénye ivia már nemcsak az ormokat világítja be, az egész völgy\világosodik. Állam és társadalom napról-napra magasabbraX

'/okozza úgy erkölcsi, mint anyagi aestimaciójában a magya£v

nemzet kultura ügyét. Ennek önzetlen, odaadó munkásait\a tisztelet, a megbecsülés mindig fokozódó elismerésével kis&ftL^ Ehhez az örvendetes átalakuláshoz kétségenkrv^' legtöbbel járult maga a néptanítói kar. A legnagyobb része dolgozott kitartóan és becsületesen. Báró Eötvös József a néptanítókhoz a ^Néptanítók Lapjá«-ban intézett szózatában mondta e jelentőségteljes szavakat: »Nem kezdhetem meg jobban e tapókat, mint midőn azon meggyőződésemet fejezem ki, hogy a tapasztalás igazolni fogja a néptanítókba helyezett azon bizodalmamat., melylyel népoktatásunk gyors emelkedését buzgóságuktól várom*. Igen uraim! az önök buzgalma kiveheti emelt fővel részét a sikerből. Nincs is hatalmasabb fegyver, mint ha azok, a kiket a pálya szeretete vonz a tanítói pályára, odaadó buzgóságot fejtenek ki. Ez az a varázserő, mely képes meghódítani az egész magyar hivatalos és nem hivatalos társadalmat. A »quem dii odere, paedagogum fecere* hamis jelszó, bármely klasszikus helyről és bármily régen hirdették igaz jelszónak. Ez azokra áll, akik pusztán létföntartásból, minden igaz hivatás nélkül, léptek a tanítói pályára. De bármely más pályára lépjen valaki hivatás és ügysze-